...rájöttem eddig nem ismertem e szó jelentését,
Csak veled érzem az élet eme lüktetését.
Új értelmet nyer általad minden szokásos dolog,
Egy cél vezérel ezentúl, hogy mindig legyél BOLDOG!
Szeretlek

...

Szívem dobog,boldogságot te táplász belé.
Kérlek legyél velem, s majd öröké az enyém.
Akarlak kívánlak csak téged imádva,
Naphosszakon keresztül csak érted rinyálva.
Tudom hogy már ez szinte bálványozás,
De érted megéri ez az ábrándozás.
-Még egyszer kimondom amit érzek:
Te vagy az akit szívem kíván,
Az én egyetlen édes kiscicám.

...

Te voltál versem virágzása,
A fájdalmak útja hozzád vezet,
Elapad mosolyom forrása,
Ittam csókodat, verejtékedet.
Egy fuxosért azt mondtad: \" Ég veled! \"
Homlokod holdja már nem enyém.
Míg tébolygok, szakállam megered:
November hava vágtat felém.

Nem kértelek a számadásra,
Kínjaim odván darázslik szemed,
Kancsal vágyad hulljon a sárba,
Fullasszon értem az emlékezet!
Vedd észre versem, ez örök jelet,
Dallá lesz a megcsúfolt remény,
S mert szívünkt?l sorsunk rendeltetett:
November hava vágtat felém.

Mit ér a csók, ha nincs virága?
Az ölelés, ha csupa rémület?
Benned szárad el szívem ága,
Késemb?l kihull minden gy?lölet.
Szerelmed tán csak a pénz, úgy lehet!
S meggörbülhetek dalt zengve én,
Árverezik már rég a lelkedet.
November hava vágtat felém.


Ajánlás:

Vedd szavaimat, mint a kenyeret,
Hadd ropogjanak fogad hegyén!
Mennyei máglyán égnék el veled:
S November hava vágtat felém.

...

Megismertelek

Egy februári délután megismertelek
Áldom az eget, örülök, hogy megismertelek

Eljön, a tavasz majd a nyár mire végre látlak
már Örülök, hogy megismertelek

Én csak nézem a két szép szemed és nem tudom, hogy foghatom-e a kezed örülök, hogy megismertelek

Eljön majd az ?sz és sétálunk, mint a hulló falevelek
Közben fogom a kezed, örülök, hogy megismertelek

Eljön majd a február és egy éve, hogy ismerlek
már, örülök, hogy megismertelek

...

Ott volt a remény és csak suttogott,
Mondta, hogy léteznek angyalok.
Azt súgta nekem is van egy, ki vigyázz rám,
Azt is elárulta, hogy van egy isten ki rám vár.
Megígérte, hogy minden rendben lesz, és benne hihetek,
nem lesznek gondjaim egyszer boldog lehetek.
Egyet felejtett el mondani csupán,
Ki nem hisz benne annak minden fáj.

...

Az élet sokszor oly megdöbbent?,
egyre többször oly meghökkent?.
De most mit tehetek én,
ha kezd elhagyni a remény?

Újra feljött ma a hold,
visszatért, mi régen volt.
Lecsuktam én a két szemem,
s szenderedni kezdtem.

Ismét visszatért az én álmom,
újfent az, kire vágyom.
Megint az a szép leány,
kit láttam már egyszer, talán.

Újra volt egy szerelem,
de rájöttem, csak ?t szeretem.
Ez most az én gondom,
kár, hogy ezt csak így mondom.

Azt értem én ez alatt,
mit a lány biz nem tudhat.
Nem értem mi az, mit ? mutat,
tán majd más kap szabad utat.

Miért is szenvedek most én,
miért ?rzöm ?t szívem rejtekén?
Mi lenne most talán, ha
? mindent tudna?

Ez jár most az agyamban,
gondolkodok magamban.
Lehet az élett?l egy tréfa,
s más ér majd el?ttem célba.

De vajon mi is az a cél,
amiért él bennem a remény?
Nagy dolog az bizony,
mert a szerelme kell nagyon.

Bárcsak már rég így lenne,
én lennék az, ki a kedvére tenne.
Hisz nekem nem kell most már más,
tán nem ér majd mélységes csalódás.

Legyen az, mit ? akar,
ha mást szeret sem lesz az baj.
Csak egy a lényeg nekem,
az, hogy boldog legyen.

Megérdemli már ? is bizony,
hogy szép legyen az élete nagyon.
Benne is élnek még remények,
nem csak velem kemény az élet.

Nem zárult le még most az álom,
csak jár az agyam a lányon.
Mára talán ennyi volt,
s holnap is feljön majd a hold.

...