Gondolataim, még mindig ott járnak veled,
Tudom,hogy Téged már felejtenem kéne,
Hisz szíved,már rég más tulajdona lett.

Vérz? szívem, még mindig utánad eped.
Pedig tudom, hogy a Te szívedben soha,
Nem volt hozzám semmi érzelem..

Egy test voltam Neked semmi más,
Amivel érzelem nélküli vágyaidnak,
Busásan tehettél eleget.

De nem vetted észre azt, hogy a
Szenvedély, amit mutattál irántam,
Szívemet megsebzed vele és,
Bánatot okozhatsz ezzel nekem.

...

A sötétségben a fényt te adod nekem.
Az életem boldoggá teszed azzal,hogy vagy nekem.
A sötétségb?l a kiutat Te mutattad meg nekem.
Így fényben élhetem boldog életem veled!

Nem kérdem, mit érzel, nem kérek semmit, csak azt, hogy ölelj
A sötétségben a fényt te adod nekem.
Az életem boldoggá teszed azzal,hogy vagy nekem.
A sötétségb?l a kiutat Te mutattad meg nekem.
Így fényben élhetem boldog életem veled!

...

Igen...szeretlek, az érzelmeim tagadni nem tudom.
Neked nem kell, hogy szeress, csak kívánd a testem!
Engedd, hogy szeresselek, hogy kedvelni tudj engem.
Nem kell, hogy szeress, csak kívánd a testem!
Kívánd a testem, mi lángokban ég érted.
De nem kell, hogy szeress csak kívánd a testem!
Engedd hogy szeresselek, nem baj ha fáj, ez jó nekem.
Neked nem kell, hogy szeress, csak kívánd a testem!
Csak kedvelj engem, szerelmem nem kell, hogy viszonozd.
Ne szeress, csak kívánd a testem, de azt nagyon!
Ég a testem a vágytól, hogy ölelhesselek.
De neked nem kell, hogy szeress, csak ölelj és szeretkezz velem!

...

Egyetlen egy van, kiért a szívem dobog!
Egy férfi, ki oly mesze távol van valahol!
Te vagy az István, kiért a szívem dobog!
Te vagy az a férfi, ki távol vagy valahol.

Perceket, órákat, napokat, heteket,
Az Én szívem, lelkem és testem,
Boldogan, bizalommal hittel kivárja,
Mert a lelkemben mélyén érzem, hogy
Te is ugyan így érzel irántam!

...

Itt vagyok, igen itt vagyok,
A szobában ülök és bámulok.
Itt vagyok, igen itt vagyok,
De nélküled mindig elnémulok.

Leveg?ért kapkodok, nem érzem, hogy élek,
Nélküled semmi vagyok, csak egy elvesz? lélek.
Rád gondolok minden nap és minden árva éjjel,
Odaadnék mindent, hogy megkapjalak Téged.

S most, mikor lement a nap, ismét csak ülök,
De magam el?tt látlak.
Tündökl? szemedben látom a tengert,
Melyet érzéseid hullámzása viharrá kevert.

Tán ugyanúgy érzel? Lehet. Nem tudom.
Mondtad ezerszer, de éreztetni nem tudod.
Bizonytalanságban kóválygom már régen,
Mégis várlak minden egyes éjen.

Rólad álmodok és azt hiszem, hogy igaz,
De mikor szemem kinyitom, már nem találok vigaszt.
Egész nap csak teszek, hogy ne gondoljak Rád,
De minden egyes könnycseppem utánad kiált?

...

Te


Imádom a mosolyod, mert szép,

S immár két éve bennem él

Imádom a mosolyod, mert kell

Hogy a hangulatom felemeld!

Imádom a lelked mert mély,

Mint érzelmekkel teli kép

Mely szobánk falán minket néz

S kiáltja harsányan felénk:

Szeressétek egymást még,még,még!!!!!!

...