Levélnyoszolyán az aranylevél leesve már sárga,
Éjjel, hold ezüstszínű tallérjaira, nagyon vágyva
Várják a reggelt és akkor eljön, végül is mit kérnek,
Ami persze mindegy… már nem hintáznak más falevélnek.

A napból még zúdulnak a nyári, elkésett fényjelek…
Már sok-sok árnyék jövőjét vesztve csak lassan ténfereg.
Persze csak tétován simogat már őszies napsugár,
Lehet, hogy ez évszak-megváltó, hideg téli fényjel már?

Hajnali, nyálkás ködköpeny visszatetszőn borít mindent,
Nincs reggeli madárcsivitelés. Konstatálom nincsent!
Hajnali, nyálkás ködköpeny visszatetszőn borít mindent.

A közelgő tél… elő dísze
A növények szép őszi színe…
A közelgő tél, elő dísze.

Ahogy nézem, hosszasan ez bizony az őszi varázs,
Mert a sok vöröses falevél olyan, mint a parázs…
Esti szellő, hűvösödő estbe torkollik,
Éj sötétje reggel és este jól kinyúlik.

Lassan fölénk jő, jól beterít az őszi alkonyat,
Lángja már nincsen, de még mutat némi kis parazsat...
Lassan fölénk jő, jól beterít az őszi alkonyat.

Vecsés, 2018. november 5. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és 3 soros-zárttükrös -ben.

...

(Anaforás, 3 soros-zártükrös)
Ül a felhők szélén és a lábait lóbálja az eső!
Ül, de mi nem haragszunk rá, neki saját dolga az első…
Ül a felhők szélén és a lábait lóbálja az eső!
*

(Senrjú csokor)
Nézem bámulva,
Hogy az eső, hogy esik.
Tócsába toccsan.
*
Fák színesednek,
Körötte, minden szürke.
Fönt, sötét felhő.
*
Gyorsan csendesül
A zuhogó vízfolyam.
Utak, sárosak.
*
A macskakő út
Nagyon elázott, tócsás.
Szél is megnyugszik!
*
Felhő, oldalog
És helyet ad a napnak.
Zápor illata!
*
Szél, fel-fellebben,
Sok levél is, megrezdül.
Nap, mindent szárít.
*

(Anaforás, 10 szavas duó)
Minden, gyors esőben megázott
Sok vizes levél, még nem száradott.

Minden gyors esőben, macskakő is elázik,
Kövek közt, tócsa fázik.
*

(Senrjon)
Látom az ősz színeit,
Eső után vizes levelek.
Lassú száradás.

Vecsés, 2018. október 29. – Kustra Ferenc József - íródott: Alloiostrofikus versformátumban.

...

Nagy ötletem támadt Gizike,
Bújjunk mi egymásba ízibe.
Derekát ölelem,
Ne legyen félelem.
Így kufircoljunk lényegibe.

Kegyed, oly’ édes, úgy kívánom,
Várok… majd a hasára mászom!
Izgalom izzasztó,
A vágy meg támadó…
Heves viszont-csókját, úgy vágyom.

Nagyságám, térdeljen már ide,
Cirógatom hátát ízibe.
Csípőjét markolom,
Hátát puszilgatom.
Testem nem vár, kezdjük sebtibe’.

Vecsés, 2019. január 11. – Kustra Ferenc – Erotikus jellegű: LIMERIK csokor.

...

Hétköznapi pszichológia…

Az emberek élethelyzeteikben könnyen lesznek ellenfelek,
De, másik –külső- behatolás alapján ellenséggé válhatnak.
Van a Kretschmer féle katatimia, mikor ellenségeskednek
És
Az lehetetlenné teszi a kapcsolatokat... kész! Bezárhatnak.

Valamely behatásra, torzult agyi képzetek keletkezhetnek…
*

(3 soros-zárttükrös)
Ez nagyjából a hirtelen haragban; végzetes-döntés esete...
Az itt a kérdés, hogy ilyen gyors-haragvó ember, ezért felel-e?
Ez nagyjából a hirtelen haragban, végzetes-döntés esete...

Hirtelen haragban agyi zárlat van, a végzetes döntéshozás,
Mi főként jogtalan, nem vezet máshoz, mint téves háborúskodás.

(Bokorrímes)
Konkrétan a sértődő fél, szinte mindig egy másik baját vetíti...
Mit nem tudunk, de a lelkisége sérültségét, tovább nehezíti.
Esetjellemző, hogy rá, a másikra most-már örökre rávetíti.

Az ő részéről a haragszom rád, gondolkodása jellemzője
A másik fél csak azt látja, hogy végleg fönt van a szemellenzője.
Lehettek ők rokonok, barátok, munkatársak vagy jó-szomszédok,
A békesség végleg elveszett, mert a "sértett", örökre már álnok!

(3 soros-zárttükrös, önrímes)
Bűnüldöző koromban sokszor belefutottam, találkoztam e jelenséggel,
Rájöttem, sok bűncselekményben elemezni kéne, számolni lehetőséggel...
Bűnüldöző koromban sokszor belefutottam, találkoztam e jelenséggel.

Soha nem hallottam, hogy szakemberek e jelenséget is vizsgálták volna,
De engemet tanítóm kiképezett, különben lemaradtam volna róla...

Persze az, hogy e jelenség fönnállt, az nem lehet a bűnelkövetői mentség,
De, ügy megértésében, feldolgozásában, lehetne segítő tevékenység.

Vecsés, 2018. március 9. – Kustra Ferenc József – íródott: általam megalkotott 6 sorosban és egyéb versformákban.

...

Bármit mondok, itt nem fogadják el,
Hiába igazam… őrjöngéssel
Szállnak velem szembe, mondanivalóm
Süllyedjen el velem, mint lékelt hajóm.

Még a szívem vágyna sok újra és szépre,
De csak búbánattal nézek fel az égre…
Eljutok-e még oda, hova mindig vágytam…
Boldogság kertjébe már nem visz el a lábam.

Az égben szférák zenéje csak fokozza csendet,
De nem ad, amolyan bút feledő rokonszenvet.
Nekem már, tán’ nincs többé remény és igézet
Pedig hittem van… reméltem hasznos elmélet.

Elmélet? Óh, csak addig van, míg mások
Nem állítják, hogy… eh, valótlanságok!
Együttműködés, az itt kihalt… vagy nem is volt?
Itt még azt is rám fogják, volt… részemről koholt.

Van tán’ objektív igazság, főleg együttműködésben?
De, ha felek nem igazak, akkor együttműködésen
Nem lehet egyetértést kovácsolni, oly’ ellentétek
Feszülnek, mik ellen nincsenek hatásos ellenmérgek…

Bármit mondok, itt nem fogadják el,
Ellentmondással élnek, kétellyel
Hallgatnak meg, ha tán meghallgatnak,
De közbevágnak, hogy elhallgassak.

Bár van igazam, néznek kétellyel.
Bármit mondok, sohse fogadják el,
Ellenállnak, belém szúrt tövissel…

Már nem akarok semmit... cudar élettel,
Ha meghallgatnak... veszetten bősz kétellyel…
Mit mondok, tőlem, miért nem fogadják el?

Vecsés, 2011. szeptember 10. - Kustra Ferenc József

...

Vödör vagyok és a tisztem,
Hogy; láncra akasztott fülem
Segélyével merítenek
Kútból vizet, kiemelnek.

Magamat, jól akkor érzem,
Ha kútkáván sütkérezem.
De az biz’ kit sem érdekel,
Mit érzek a merüléssel.

Igen sokat merítenek
És itt nincsenek érzelmek.
Ember, állat vödre vagyok,
A sorsom, hogy csak szolgálok.

Ide születtem vödörnek
És jó is ez mindenkinek,
Csak engem nem kérdez senki,
Jó sötét kútba merülni?

Aztán jő a vödör sorsa,
Jól nekitámad a rozsda.
Szétmarja, lyukassá teszi,
Így nem tudja vizet merni.

Újonnan is ez a sorsa,
Hogy másokat kiszolgálja.
Ő nem született vezérnek,
Így használták el; vödörnek.

Nekiütődik kávának,
Megadja magát a sorsnak.
A láncáról leakasszák,
Nevetve szemétbe dobják.

Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc József

...