Testem lázban égett,
bár nem éreztem a betegség jelét.
Szivem hevesen dobogott,
az utam hozzád vezetett....Feléd.
Játszottam a gondolattal,
milyen lehet he el?ször meglátom az arcod,
meghallani a kedves bársony hangod.
El?ször érezni gyengéd ölelésed,
egyszer?en csak megismerni Téged.
Kit?zött utam hozzád végre révbe ért,
az els? pillantásod,gyönge ölelésed
nyugtatást igért.
Mesébe ill? élményben volt részem,
azt kaptam t?led amit nem is kértem.
A legdrágább ajándékot,mit ?rzök féltve,
a testi gyönyört,lelked a szerelmed adtad cserébe.

...

Remény!
mindent elfeledek ha veled vagyok,
fogadj el olyannak mint ami vagyok.
Bár még te nem sejted kellesz nekem,
enyém leszel bízom benned.
Tévedés volt minden,
mikor ajkad forrón égett.
elfeledni csókod nem tudom,
arra az egy napra gondolok.
Tudom ki vagy mégsem ismerlek,
mindig látlak mégis hihetetlen.
Erre a percre vártam oly rég,
te még sem érted mond miért.?
Félsz,hogy megszerettél valakit,
és te ezt nem akarod bevallani.
Er?s vagy és büszke,de
szíved vágya nem bírja terhed.
válaszd a jót a szépet,
te is boldog leszel,
mért nem érted???

SZERETLEK ÉDES!!!

...

Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
s visszarévedsz múltra, tetteidre,
a nap, melyen el?ször megláttál,
legyen csillogó arannyal hintve.

Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
s elszállt napjaidat sorra veszed,
emelkedjen fároszként közülük
a nap, hogy el?ször fogtam kezed.

Forró ölelésekbe foglaltam
mint gyöngyöt záró kagylót szerelmem.
Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
emlékezz rájuk! Megérdemeltem,

hisz odaadást, h?séget kapni
csak az képes, ki maga is szeret.
Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
tudni fogod: így más nem szeretett!

Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
s élted lapjai szertemállanak,
tán nem leszek, hogy szorítsam kezed,
megsimogatva roskadt válladat...

Nehéz teher a szív! S mennyi öröm,
ha ketten hordták végig az úton!
Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
halálod megkönny?l ett?l, tudom.

Kísértés, gond százszor környékezett,
de összeláncolódtunk mi híven...
Emlékezz hát a végs? percekig,
reám, ha ?sz, öreg leszel szívem!

...

Kálmán Zoltán:
Mindörökké szerelem!

Írom a levelet, mondogatom a nevedet,
Reménykedve mondom ki ,hogy szeretlek!
Végtelen a szerelmem melyet ígérhetek
S amit nem felejthetünk el sohasem!

Mit jelent neked az érzésem? Bennem nem hiszel?
Várom ,hogy átölel egyszer, én keresem szüntelen!
Kimondatlan szó az életem amiben élhetek
Reménytelenül szeretem! ? az aki kell nekem:
- Mindörökké szerelem!

Ez a szó a SZERELEM! Ami reménytelen,
Ami nem hagy még élni sem,
Keresek egy álmot amiben hiszek
Keser? minden perc amit nélküled töltök el!

Ibolya! Szeretlek téged, várlak téged,
De nem lehetsz az enyém soha sem,
Nem lehetsz boldog nélkülem sem talán
Legyél boldog végig az életed során!
Ez egy mindörökké szerelem!

Szívem érted él, várlak én,
Emléked oly sokszor visszatér
Remélem vársz te még,
De elmentél nincs már remény!

...

Egy pillanat alatt beléd szerettem,
Két szemed csillogását soha nem felejtem.
Három kívánságommal téged kérnélek,
Négy évszak van az évben, ahol szeretnélek.
Szeretlek

...

Ha szavaidra gondolok, tombolnak a hormonok ,

verset írsz , s tagadod hogy szeretsz, de Én tudom,

hogy az életünk csak egymással lesz kerek.

Miért félsz a szemembe nézni ?

Hisz tudod,hogy \\\" nem harap a bácsi \\\" ,

de ezt már ugye nem kell idézni !!

Megpróbáltalak leveg?nek nézni,

de rájöttem hogy leveg? nélkül nem tudok élni.

Csókod ízét még mindig érzem, mert feledhetetlen minden perc

mit , Veled tölthettem el.

A versemnek minden szava igaz, mert csini vagy s kedvellek, és

éjjel-nappal ölellek.

Puszika !!

...