Versben írva és eredeti Baso stílusú haikuban…

A nap hajnalban,
Glóriában ébred fel.
Hajnali hőség.
*
Táj, még csak csendes,
De napsugár melegít.
Kel a hőség is.
*
Uralkodó lett
A napfény, mind a tájon.
Messzeség vibrál.
*
Szubtrópusi a klíma, nedvesen búja a dzsungel,
Kilencszáz millióan izzadnak már, kora reggel.
Gangesz vize piszkos, de meleg Siva segítséggel.
*
Forró lavina,
A nappali hőérzet.
Szökőkút hűsít.
*
Folyókban lehet
Fürdeni, víz jó meleg.
Fürdés, mindenhol.
*
Tomboló nyárban
Fények villannak, tavon.
Kék ég a sátor!
*
Ó, az indiai hőség fárasztó és mindent kiszárít,
De, ott bizony az a szokás, nem lehet levenni a szárit.
Elefánt is keres egy pocsolyát és bőrét, sárral kábít.
*
Hőség rekkenő,
Szomjas kiáltás hallik.
Berepedt szájpír.
*
Hab-fodor díszek
Leülnek, tó partjára.
Hullám, langymeleg.
*
Mesevilág az
Erdő, bozótos árnyak.
Meleg az árnyék.
*
Napközben a tigrisek is hűsbe bújnak,
A riksa kulik, nagyokat fújva futnak.
Hőségben nincs keletje az ópiumnak.
*
Délben a vad szél,
Homok-porfelhőt kavar.
Izzasztó meleg.
*
Pokoli hőség
Nem viselhető… izzaszt.
Árnyékban enyhül.
*
Napnak melege,
Fa árnyékában is tűz.
Szárazságtűrés.
*
Indiában, bizony tűz a nap, mint a megveszekedett,
Tömegek a Gangeszben hűsölnek, de túlmelegedett...
Motoros taxi sofőrje kiosztja a legyezőket.
*
Eső, hűs szél nincs.
Enyhülés nem várható.
Izzó napkorong!
*
Délben a vad szél,
Homok-porfelhőt kavar.
Izzasztó meleg.
*
Hétágra süt nap,
Látóhatár kitágult.
Szem messzire lát.
*
Magas itt a hőmérséklet és a páratartalom,
E fizikai környezet, nem vágyemelő álom.
A még élő maharadzsát, tán' élteti az álom…
*
Árnyak torzulnak,
Az est közeledtével.
Este is hőség.
*
Izzasztó meleg,
Este is él a hőség.
Semmi sem hűl le.
*
Horizonton lóg
Az utolsó napsugár.
Hold, erőlködik.

Vecsés, 2017. június 14. – Kustra Ferenc József

...

Nyári eső

Éji holdfényben
Csillagport gyűjt az erdő.
Hajnalra… esik.
*
A reggeli fényt,
Megtöri, vizes levél.
Délben, tűz a Nap.
*
Felhőgomolyok
Gördülnek, esőt szórva.
Sötétes árnyak.
*
Eső kopogtat
Az ablakon. Zivatar.
Párkányon folyik…
*
Zivatar vize
Az ablakokat veri.
Párkányon folyik.
*
Kihalt utcában,
Vígan szakadó eső.
Vizes a beton.
*
Fuvallat simít,
Gyors zápor, így várható.
Szántás-ivólé…
*
Gyümölcstől duzzadt
Faágak, csak lógnak le.
Lemosó eső.
*
Csepegő eső
Monoton dallamra hull.
Nincsen villámlás.
*
Meleg cseppekben
Esik, gyorsan egy zápor.
Tócsákban, napfény.
*
Még kicsit csepeg,
De, szivárvány, már látszik.
Ég, acélkék lesz.
*
Az ég hosszában
Szomorú felhő mereng.
Szertefoszlóban.

Vecsés, 2016. december 20. – Kustra Ferenc József- írtam: haikuban, eredeti Baso féle stílusban…

...

Sivatagnak homokszemcséi csak peregnek...
Itt-ott flikk-flakkos dűnék csak keletkezgetnek.

Tevekaraván évezredek óta jár arra,
Szél, homokkal néha, őket bizony betakarja

Az ottani kopárság, maga a hőség dölyfössége,
Itt a semminek a melegét, a vad szél hozza össze.

Kik itt laknak, főleg szép kék turbánt hordanak.
Hajnalban lélekfagyasztó hidegek vannak!

Nincs itt végzetes üresség, nincs lakatlanság,
Az élet nyomát felfedezni, nem badarság.

Azért itt, védekezni kell a homok viharától,
Reményt is meríthetünk egy oázis vigaszától...

Vecsés, 2016. november 25. – Kustra Ferenc József

...

Meleg nyári öröm izzítja a befülledt felhőt,
Érzem, az egyszer csak rajtam kopogni kezdő esőt!
Ó, a meleg nem űzi el az oly' beizzad felhőt,
De vihart idézve, kíséri a jó meleg esőt!

Zord eső csak úgy leverte, mindenhol lehullott a virág,
Virágok ágyásában pedig romba dőlt a dália ágy.

Vecsés, 2014. június 21. -Kustra Ferenc József- íródott: nyárról…

...

Halk patak partján,
Nincs rohanás. Nyugalom…
De víz, rohangász…
*
A nyár, még maradt
Volna, de idő, véges!
Csókoknak vége!
*
Már esteledik,
Alkony is leszáll lassan.
Hőség, már múlik.
*
Hold-kifli nézte,
Még meddig melegedhet…
Ruhatár csere.
*
Már sok esőcsepp
Kopog, kint a teraszon.
Felhőkből, sapka!
*
Szép zuhatagként
Omlik ide lágy szellő.
Falevél zizeg.

Vecsés, 2014. május 1. – Kustra Ferenc József – íródott: Eredeti Baso féle haikuban.

...

A nap túlhaladt
A delelőjén, csak süt.
Mezőn, délibáb.
*
A tiszta égbolt,
Végtelen napfény-tenger.
Felhőzet nincsen.
*
Szép kék az égbolt,
Elöntő napfény-tenger.
Felhőzet nincsen.
*
Szépség a kék ég,
Felhő nem mutatkozik!
Égő napsugár!
*
Uralkodó lett
A napfény, mind a tájon.
Messzeség vibrál.
*
Naptűztől izzik
A szomjazó, forró táj.
Mint gyilkos katlan.
*
Meleg napsütés,
Strandon, vizet fröcskölnek.
Árnyékban, hőség.
*
Nap sugarai
Bokrok közt keringőznek.
Páran, faágon.
*
Napfény, csak kotor…
Lombok közé bebújik.
Árnyékot, üldöz.
*
Jegenye szomjas,
Nagy hőség ostromolja.
Izzó levegő.
*
Kimerészkedett
A Nap a mezők fölé.
Virág ékesség.
*
Napsugár nézi,
Víz, folyóból hová lett.
Köves a meder.

Vecsés, 2020. július 18. – Kustra Ferenc József– a csokor eredeti Baso féle stílusban és senrjú –ban íródott

...