Kéz a kézben lépünk a part menti tájon,
Lágy fuvallat játszik a nádasvilágon.
A szívem a nyugalmat megleli nyomban,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.

Hajó ringat minket a selymes víz hátán,
Csillagokat nézzük a holdvilág árnyán.
Lelkem lelkeddel eggyé olvad a csókban,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.

Nincsen rá szó, se pontos definíció,
De minden szívdobbanásod nekem való.
Lelked bennem marad, a vágy olthatatlan,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.

Ha sötét vihar jön, akár elfogy a fény,
Pillantásodból életre kel a remény.
Élet zenéje bennünk születik, lobban,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.

Siófok, 2025. június 27. - Gránicz Éva -

...

De jó a sok ó, az olyan megkapó!
Ha kedvesem simuló, odaadó, nem nagy az ego.
Szeme ha rám tekint csillogó, nem fakó.
Szája édesen csókoló, nem oly? hideg, mint a hó.
Karja szorosan átkaroló, nem távoltartó.
Keze bársonyosan simogató, nem durva posztó.
Hangja kedvesen búgó, muzsikáló, nem elutasító.
Fürtjei mint a rugó, kunkorodó, nem kisimuló.
Illata csábító, mámorító, nem orrfacsaró.
Jelenléte megnyugtató és soha nem zavaró.

Aki megbízható és nem széltoló.
Aki igazmondó, nem mesemondó, hazudozó.
Aki szorgoskodó, nem naplopó.
Aki illemtudó, nem tapló, tuskó, surmó.
Aki számára fontos a diszkréció, nem kidumáló.
Aki mértéktartó és nem nagyivó.
Aki egy cukorborsó, nem gúnyolódó.
Aki jóravaló, odaadó, szavatartó, nem áruló, kígyó.
Aki óvó, imádó és nem bántó, gátló, én is dettó.
Aki hódító, vonzó, kitartó fickó, az méltó és pont hozzámvaló.

Érzései időtálló és nem tavalyi hó.
Tudom az ilyen ember ritka, mint a fehér holló.

Ó, ez alig hihető, pedig mondom ilyen ?!
Így lett az óból ?.

Siófok, 2023. augusztus 18. - Gránicz Éva -

...

Fénypászmák szűrődnek át a lombok között zajtalan,
Sétálunk, s nézzük fények törnek át, ezer irányban...
Fénypászmák szűrődnek át a lombok között zajtalan.

Tihanyi erdő mélyén andalogva járunk, fény és árny egymást váltja,
Hátunkon nagy zsák, benne elemózsia, tűznek gyújtós és kisbalta?
Tihanyi erdő mélyén andalogva járunk, fény és árny egymást váltja.

Délben, amikor a harang szól, tűzünk már vidáman lobban,
Körben kövek, sehol száraz alj, láng csókol fát, szikra pattan.
Délben, amikor a harang szól, tűzünk már vidáman lobban.

A Balaton szemébe nézünk, zöld fodrokban, felénk ring a nyugalom,
Ahogy parton csendes szélbe merül a nap, lelkünkben nő az izgalom.
A Balaton szemébe nézünk, zöld fodrokban, felénk ring a nyugalom.

A fény sugarai forognak, mint este, a nap fáradt utolsó sóhaja,
A lombok résein átdereng, mint teaszűrőn meleg folyadék sugara?
A fény sugarai forognak, mint este a nap fáradt utolsó sóhaja.

Eloltottuk a tüzet, mindjárt indulunk, hátizsákunk vállunkra kattan,
Ballagunk haza - mesébe illő volt a nap, s a szalonna is páratlan?
Eloltottuk a tüzet, mindjárt indulunk, hátizsákunk vállunkra kattan.

Siófok, 2025. május 17. ? Gránicz Éva - Írtam: három soros zárttükrös versformában.

...

Csendes tó tükrén lágyan ringatózik egy csónak,
Melyben szerelmesek ülnek, karjaik összefonódnak,
Ajkuk összeér, csókolóznak.

Ez a boldogság nyugalma,
Hol nincs semminek hatalma.
Sem pénznek, sem földi kincsnek,
Csak egyedül a szerető szívnek.

Siófok, 2025. május 25. - Gránicz Éva -

...

Csak egyszer még, az idő végén,
Szeretni úgy? igaz szív mélyén.
Nem játékból, nem szokás szerint,
Hanem úgy, hogy a lelkem is megpihen itt.

Voltak már szavak, ígéretek,
És mind mögött üres tekintetek.
Mosoly, mi csak dísz volt az arcon,
És én újra hittem, - bíztam vakon.

Adtam magam, egész, tiszta szívvel,
De senki sem látott igaz tekintettel.
Volt, ki szeretett szépen szavakban,
De nem maradt ott, fájó bajomban.

Már nem álmodom nagy csodákról,
Sem forró nyarakról, sem virágos tavaszról.
Csak egy öleléről, hol nem kell kételkednem,
Egy szempárról, mi tükrözi a lelkem.

Ez a vágyam, nem nagy, nem is új,
Egy társ, ki a szívében hozzám simul.
Ha jönne még, ki tisztán szeretne,
Megmutatná, mit jelent az: egyszer, de örökre.

Siófok, 2025. május 15. - Gránicz Éva -

...

(Senrjon duó)
Este korán feküdtem,
Hajnalban, meg már elcsászkáltunk.
Micsoda álom…
*
Erőltetett menetben
Gyűrtük le ketten… ligeteket.
Micsoda álom!
**
(Leoninus)
Bagoly át volt fázva, szárnya kinyílta…, elrepült, éhséggel áldva.
Nem volt ugyan olyan kemény tél..., de az éhség is a holnaptól fél.
Bagoly amúgy meg jól repül, suhan…, sebesség szeretet kibuggyan.
**
(HIAQ duó – félhaiku lánc formátumban)
Valami furcsa volt,
Beledalolt mi…, fülembe.
Gyanú belém ücsült…
*
Valami furcsa volt,
Hallottam! (Erdőben vekker?)
Gyanúm erősödött!
**
(HAIfo duó – félhaiku lánc formátumban)
Kezdhetjük keresni?
Gyanú nagyon uralt.
Megálltam, ez vekker lehet!
*
Kezdhetjük keresni?
Veszetten csengetől…
Tisztás mely’ sarkában lehet?
**
(Leoninus)
Mérgesen ébredtem, mert este redőnyt le nem engedtem.
Mostan, hajnalban szemembe süt nap, tán’ még alszik a pap!
Elgondolkoztam, ha már igy esett, hogy a nap felkeltett!
Rájöttem közben, itt zörög a vekker..., tele van cekker.
Bagjunk’ hazaért-e? Elindult-e? Reggelije lesz-e?

(Bapeva)
Álom,
Hajnalban
Császkálgatunk.
Bagoly huhogott,
Vekker csenget amott.
Redőnyöm fenn felejtve,
Pap még alszik, én mérgesen,
Cekker zörög, titkokat rejtve,
Éhség űzi haza baglyunk szárnyát,
Nap süt szemembe, s ébredek mérgesen.

Vecsés, 2022. január 3. – Siófok, 2025. szeptember 2. Kustra Ferenc József – írtam alloiostrofikus versformában. A bapeva, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam munkája.

...