Tél van, jár a vastag kabát, sál, kesztyű,
Lovas szánon meg dukál a csengettyű.
Nincsen mínusz, pedig Apa, Anya, lánya
Fagyott árok-vízben folyton korcsolyázna.

Faluszéli erdőben jön az este, hull a hó,
Életre kél családi, téli kis bújó-kunyhó.
Észrevették, hogy édes, kicsi angyal szállt suhogással.
Kezében óvatosan, védve, fényt tartott, ragyogással.

Öregek hangján hallani, sok-sok, aki nagyon magányos
Náluk egy gyertya ég, mikor leég, sötétség lesz mi kormos.

Pedig a szeretet, ami önmaga
Képes az oly' nagy Isteni csodákra,
Lélekmelengető varázslatokra.

Angyal jött, hogy eloszlassa a karácsonyi sötétet,
Mert ő tudja, hogy oly' sok ember bizony már hitét vesztett.
Talán tömjénfüstben jöhet a megváltás… ég küld szelet.

A fa alatt érezni a csöndet, mikor fogjuk egymás kezét,
Együtt, halkan elénekeljük a karácsony örök énekét.
Szeretet ünnepe kitölti az egymás kezét fogók szívét.

Szinte csillog a fenyőfánk, sokféle dísz van rajta,
Mi tettük rá, látszott, ahogy kérte, nagyon akarta…
Most meg ott áll gyönyörködve, az apraja és nagyja.

Szép ez világ, de bizony, nagyon oda kellene tán' figyelni,
Szeretettel járni-kelni, együtt igazi boldognak lenni…
A tél fekete, még csak jön, bársonyléptekkel, de már közeli.

Udvaron a fák ágai versenyt deresednek hajammal,
Távolban hófödte hegyek, nincs köd, látszik ez alkalommal…
Odakint már mindent beterített az alkony sötét fátyla,
Későre jár, álmot szétszórja, ránk teríti és a tájra.

A szobában ég és nagyon világít a négy Adventi gyertya,
Fa alatt vannak az ajándékok, szeretettel, nem hozomra...
Én érzem is ezt a szeretet, mert két kéz van a két markomba.

Vecsés, 2015. december 10. – Kustra Ferenc József

...

Sok-sok ezer csillag-fénynyaláb ringat.
Közben kicsit horkant a szél… pillanat.

Magam vagyok az érzéseimmel,
De tán’ velem fenyőfa, díszekkel…
Ablakon a Hold is bevilágít,
Benne bízok, ő talán nem ámít!

Szobában a feldíszített fenyőfánk ragyog,
Kint az este a holdfénnyel némán társalog.
Lélektavacskámon csónakázik a karácsony,
Kint a jég teljesen beállt a csatornarácson.

Élet beszennyezte jóságom tiszta tavát,
Ismeretlen angyal hallatja égi szavát…
Én meg, küzdöm magamat, egész életen át…

Karácsony van, az én boldogságom határtalan,
Ha ma véletlenül rossz lennék, az akaratlan…
Kint meg, jó nagy köd van, látom, hogy átláthatatlan…

Karácsonyunk, mint puha fészekbe, szobába begömbölyödött,
Ez bizony nagy öröm, mert úgy látom én, a fény megkettőződött…
Ma már láttam, kint a foszló pára, a fenyőfákról csöpögött…

Nincs okom a könnyekre, de térdelve is homályosan látok,
Kreálok majd valamit az életben, amit fánk alatt várok…
És lesz ott majd ajándék szeretet, vigyázva ápolgassátok!

Ma van a szent karácsony estéje, és hívőn hiszem,
A szeretet mindent legyőz, ezt majd én tovább viszem…
Szemetekben az öröm csillogását, majd őrizem…

Lehet, hogy talmi árny, ez a csillogás,
De ablakon beszólt egy angyal: nyomás,
Menj ki a kapuba, vendég jött… ki más?

Vecsés, 2015. december 1. – Kustra Ferenc József

...

Megint itt van a hideg, fagyos, de és szép karácsony.
Fázik a hóban őzgida és varjúcsapat fákon.
Kint a hóban én is didergek, fázok, hóhullásban ázok,
De nagyon szép, ritka élmény, lelkembe béke beszivárog.

Jézuskának hozzánk eljönni, bízzunk, hogy van is kedve,
Együtt ünnepelhet velünk, boldogan leheveredve.
Megyek haza és megpihenek a család szeretetében,
Együtt töltjük az estét, ajándékozunk, boldog békében.

Hó a talpunk alatt, kint az udvaron, vidáman ropog,
A dér meg az ablakunkon halkan neszezve, bekopog.
Boldog így az ember, boldog a család, élmény együtt lenni.
Fák alatt sok egymásra rakott ajándék, jó lesz felvenni.

Én csak állok a díszített karácsonyfánk alatt, csak nézek,
Szólok a többieknek, nézzétek, hogy csillognak a fények!
Mindannyian erre vártunk egész évben,
S most megjött… a karácsony fénye békében.

Vecsés, 2012. december 14. – Kustra Ferenc József

...

Házak ablakában még meg vannak, látszanak a régi fények,
De a fázós tél hó arcát (nincs is hó!) nem érezzük a télnek…
Pedig már sokan be is állnának fázós partnernek… a télnek!

Csillagszóró is van még, de már kiköltözött az úttestre,
Nagy robbanással indul, mint rakéta, föl a magas égbe…
Csillagszóró is van még, de már kiköltözött az úttestre.

Karácsony is van még, de már sajnos lassan értékét veszti.
Pont úgy, mint az emberiség... az emberi értékét veszti…
Karácsony is van még, de már sajnos lassan értékét veszti.

Még mostanában van rántott hal és méz ízű kalács,
Van még halászlé, meg sütemények, meg mesterszakács.
Karácsonyra tedd le a bánatot, orcádon mosoly legyen,
Kívánjuk, az idei karácsony legyen jó... rutinszeren.
*

(Septolet!)
Régi ösvényeken,
Szenvedélyesen,
Szeretetteljesen,
Igaz karácsonyunk legyen!

Méltóságteljesen, kényelmesen megfigyelhetem,
Heveny szeretetem,
Köztetek elhinthetem.
*

(Senrjú)
A kis gyertyákból
Sugárzik Jézus lelke.
Jő; szíve-lelke.

Vecsés, 2019. december 16. – Kustra Ferenc József

...

Eljött a karácsony, a fa díszeleg a szobába
Ködös éjszaka hozta a szentestét, be, lakásba.
Napfény, vette az irányt nyugat felé,
Elmegy, mert este már a hideg lelé.
A mi fánkon a kis csengettyű, az Isten hangja,
Ezen jött el ide hozzánk, esti ajándékba.
A szeretet útján a zene nem rekedt kolomp
De e szeretet a lelkekben szólhat, mint doromb.

A fánkon, míg a gyertyánk oly’ lassan csonkig ég
Magunkban pergessük le múltunkat egyszer még,
Később, este már a Hold nevet be az ablakon,
Nézem… kihunyó gyertyafény táncol a falakon...
Kint sikít a vágtató szél, és a semmibe múl
Álmunk, vágyunk él, a haragunk már semmi, elfúl.
Ez talán az év legszebb ünnepe
Szívünk szeretettel legyen tele.

A fa körül csillogó szemek halmaza, vágyakozón,
S gyermek, felnőtt körbejárja, várva… oly’ álmodozón.
Estefelé már, egyre feszültebb a várakozás,
De alakul az ünnepi hangulat és így már csodás.

Kik, nem szeretnek, azok a kiüresedők,
Legyünk hát mi tán' inkább, boldogságkeresők.
Karácsony-este a boldogság madara ide száll
Szeretetünk csendjén, lelkünkben nagy nyugalmat talál.

Rokonságod körében e napon, békülj ellenséggel,
S a boldogságot megleled, szeretetben, teljességgel.
Lehetnek bár üres szavak és fájhatnak a nappalok
De, szeretetben csillagjaid fent égben nem balekok.

Madár reppent fel, jeges-hideg égben,
Most falevél, nem hull alá a térben.
Igaz szeretet csak terjedjen a légben,
Az igazság szava ne vesszen a régben...

Vecsés, 2012. december 11. – Kustra Ferenc József

...

Hétköznapi pszichológia…

Karácsonykor szeretik egymást az emberek?
Akkor a hétköznapokról megfeledkeznek?
Mindenki mutatja a jobbik oldalát,
Mutatja a szeretetét… kibontanád?

De ki nem mosogat, az akkor se
Ki nem főz finomat, az akkor se.
Kiben a gonosz lakik, az olyan…
Annak szava ekkor is vérfolyam…

Modern családban elveszett Isten?
Innentől pedig már, tán’ hit sincsen.
Hit nélkül nincsen család, szeretet,
Óh… hit nélkül nevelünk gyereket.

Modernség jó gondolat EU- ban,
De károsan ható a családban.
Modernség szétzilálja családot,
Tépi, mint a vad szél a pókhálót.

Vízióm… mindig szeretni kellene…
Karácsonykor itt volna az ideje,
De ha nem, akkor is most, legalább illene
Szeretetet mutatni, mi megérintene.

Vecsés, 2010. december 9. - Kustra Ferenc József

...