Ilyen világot élünk… (TANQ csokorban)

Bolond lett a világ,
Nekünk ilyenben kell élni.
Léttől is félni kell.
Úgy lobognak a varkocsok,
Majd kifésülik, markosok…?!
*
Majd’ minden fordított,
Működés feje tetején.
Fiatalság érti?
Ló térdig sárban iázik,
Szamár nyerít, füle fázik…?!
*
Bevezetik itt-ott
Kézírás megszüntetését.
Harc műveltség ellen.
A büdös kutyák röfögnek,
Disznók, ugatva böfögnek…?!
*
Elég, ha van papír,
Tudni nem kell hozzá! Olcsóbb.
Mire tanítják be?
A kígyó a fűben zizeg,
Papírlap a szélben sziszeg…?!
*
Visszásság halmazok
Viszik csődbe a világot.
Fiatalnak tetszik…
Kukorékolnak a tyúkok,
Kotkodálnak a kakasok…?!
*
Tudás és értelem,
Előrehaladás gátja.
Dicső semmittevés.
„Az önálló gondolkodók
Nem kívánatosak, rosszak…”?!
*
Igyekszem, előre…
Mondják, tolakodó fráter.
Pedig, ők mondták így…
Ah! Agilis ember nem kell,
Azonos nekik végzettel…?!
*
Ha végrehajtom baj,
Ha ellentmondok, még nagyobb.
Nincs eligazodás…
Csönd és vakfegyelem.
Ez nekem nem lételemem.
*
Avar, mint szivárvány
Csillogtatja a színeit.
Belelépni, puha!
A levelek milliói
Földön. Szép, mint a milói.
*
Villámtól világos
Az ég. Ijesztő a fénye.
Dobhártyarepedés.
Villám: váratlan csattanás!
Oly’ mint egy aknarobbanás.

Vecsés, 2015. április 11. – Kustra Ferenc József - Új szépirodalmi irányzat jegyében. (A HIAQ –t és a TANQ –t én alkottam meg… szótagszám, 6-8-6 és 6-8-6-8-8 Ez jobban illik az európai gondolkodáshoz, és a magyar nyelv sajátosságaihoz.

...

Az ősz ideért és megjött, és tudom nyarat fosztogatni jött!
Már letépett leveleket hord, bokrok, kopaszodó fák között.
Mert tudja, véges az élete, tombolnia kell… még mielőtt…

Vecsés, 2014. január 21. - Kustra Ferenc József

...

TANQ csokorban

Hazám védelmében
Vagyok én csatára készen.
Még vérem is folyhat!
Hazafinak, lelke számít,
Ha őt, téveszme nem ámít!
*
Nekem csettint révész,
Rám vár! Nem tudom fizetni.
Így nem visz sehova…
Nem is akartam még menni,
Csak érdekelt, a jegy mennyi…
*
Ha magadra maradsz,
Nyakig ér az egyedüllét.
Kilábalás, nehéz.
Lelki problémával küzdesz,
És nem tudod, holnap, mi lesz.
*
Napsugár vigasztal,
Pedig nem tudja, mi bajom.
Mindegy is, jólesik.
Bajom ellen, nem jó semmi
Arcom, napsugár befedi.
*
Sötétedő alkony,
Nyugvó nap vérébe fullad…
Reggel, majd új nap lesz.
Álmos vagyok, elballagok,
Ágyamban meg álmot várok.
*
Szemem, a csillagok
Fényét issza! Csoda látvány.
Elnézném, reggelig.
Fent kéne lennem, csodálni,
De nem bírok, addig állni.
*
Rét felett szárnyalok,
Itt úgy érzem, szabad vagyok…
Pedig, ez csak álom!
Szabadság, nincs, és nem lehet,
Utálom szemfényvesztőket.
*
Álom lassan múlik,
Hajnali fény, már feldereng…
A mai nap, jobb lesz?
Mára már, sok új tervem van,
Remélem, egyik sem katlan.
*
Aranymadár, útra
Kelhet, messze még a határ.
Nem jött vissza soha!
Nézek, tudatom kitágul,
De a lélek, tovább árvul.
*
Sötétben nem látok,
Fáklyát gyújtok. Lehet látnok.
Megyek lendülettel.
Új utat a fáklyám mutat!
Megtalálja azt, ki kutat.
*
Harang megkondulhat…
Megáll az óra mutató…
Az én időm letelt.
Szerepeim eljátszottam,
Ha tapsot kaptam… hajoltam.
*
Emlékcsónak ringat,
Visszaevezek a múltba!
Vajon, mit találok?
Látom foszlányát, emléknek!
Hol a vége, öregségnek…?

Vecsés, 2015. március 25. –Kustra Ferenc József- Új szépirodalmi irányzat jegyében. (A HIAQ –t és a TANQ –t én alkottam meg… szótagszám, 6-8-6 és 6-8-6-8-8) Ez jobban illik az európai gondolkodáshoz, és a magyar nyelv sajátosságaihoz.

...

Csermely az élet, botorkálunk,
Bár a kövek közt meg- meg állunk.
Messze van, nem látjuk ér végét,
Ki, hogy fogja élni életét?

Kinek élete hosszan folyik,
Ő az életével jól játszik.
De, élete széles is lesz?
Ez nem tudni, hogyan is lesz...

Az életnek is van hordaléka,
Mi lerakódik a folyópartra.
Úsznak benne motoros hajók,
És csorognak rakott uszályok.

Vagy kanális, vagy Amazonas,
Vagy csak banális, vagy hatalmas.
De mindenképpen tovább kell élünk,
Medrében, tovább folyik életünk...

Budapest, 1997. augusztus 30. ? Kustra Ferenc József

...

Semmi-lét meditáció

Állok a vakablakomnál, nézem a semmiséget,
Fáj. hogy sírok… életem nem ad több lehetőséget…

Vak a sötétség,
Egy csillag se gyúl éjben.
Hideg az ablaküveg.

Vak ablaküveg?
Hideg, mint fénytelenség
a csillagtalan éjben.
*

Ablakon keresztül, bambán nézem a tájat,
Látom, hogy a hóvihar belepte a fákat.
Keresem magamban a sok kiürült vágyat.

Csendes már a táj.
Vágytalan az alázat,
Szűz a takaró alatt.

Táj takarózik.
Szűzi érintetlenség,
Alázat csendesedik.
*

Szenvedek én a már régen elmúlt életemtől
Szenvedek a megtörtént múlt… ósdi meséitől.
Lehet, hogy nekem is csak a köpönyeget kéne forgatnom már,
De, ilyen öregen? Nekem ezt már nem engedi, falinaptár…

Öregszik a test,
A tiszta szívű lélek.
Szenvedés mesél nekik.

Lélek mesét vár,
Szívtől vagy szenvedéstől?
Mindegy, csak tiszta legyen.
*

Érzem, hogy máig is harcban állok,
A saját harcteremen kószálok,
De célom nincs… tétován bóklászok!

Kies a harctér.
Ártatlan kard önvéres.
Fáj a háborús aktus.

Véres háború,
Aktus fájdalmat kardoz.
Kietlen az önharctér.
*

Engemet már hajnalban a csönd is, mint harsona ébreszt,
Ez az oly’ váratlan hevesség, reggelente elképeszt...

Reggellik békén,
Csend zengve fúj ébresztőt.
Döbbenetes a világ.

Megdöbben a csend,
Mikor ébred a világ.
Békétlen zajos reggel.
*

Már annyira bele vagyok döngölődve az életem posványába,
Hogy már újat kezdeni sem tudok, csak majd talán, egy másik világba…

Nehéz a kezdés.
Tavasszal semmi rügy'zik.
Ez most a vég is egyben.

Tavasz nehézkes.
Egyben semmis a kezdet,
Lám, már rügyezik a vég.
*

Semmi volt ez az egész rongy élet,
Sehogy sem segítette a létet.
Kaszás majd, kidobja az egészet!

Rongyos a szirom
napsugár kaszájától.
Dobandó lett az élet.

Rongyolt az élet.
Napsugár szirmot dob ki…
Megcsorbult a kaszája.
*

Nézek ki a vakablakomon, nézem a semmiségemet,
Közel az életvégem, sorsom nem ad több lehetőséget…

Vecsés, 2017. december 13. – Mórahalom, 2018. február 1. -Kustra Ferenc József– a verset én írtam, hozzá a sedoka –kat, szerző és poéta társam, Farkas Tekla.

...

Szinte érzem, itt a vég Emma!
Hívnék orvost, papot… kit még ma?
Te vagy bevégzettség?
Érinthetetlenség?
Tüzelve vágyok Rád! Ó, Emma!

Hiányzol, reggel se süt a nap,
Csak esik, ernyővel jár a pap.
Nagy erőm van, várlak!
Jössz? Karomba zárlak…
Csodákkal telt szíved, vágyalap.

Melengetnéd szívem? Ó, Emma…
Napsütésed kén’… fuvallata.
Nevetsz vagy könnyezel?
És együttérzéssel?
Két fél az egész, gyere még ma!

Vecsés, 2020. október 7. - Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.

...