Nem tudom, hová is lett az én vonatom,
A sínekem mellett magamat baktatom…
Azt látom, hogy a sínekemen, a távolban egy üres vonat jön,
És ha, arra felszállhatnék, boldogan el is múlna a lét-közöny?

Vonszolom magányosan
Sáros sorsom, mocskosan,
Ha kapnék még egy esélyt
Nem élnék magánosan.
*

Látom a vasúti pálya szélén, sok a kopasz ágú fa,
Közben elmélázok, miért, mitől lenne ez nap más, pont ma?
Hová lett az én élt létem,
Hol van a sok fa-levelem?

Elfújta az őszi szél,
Eltűnt a sok rőt levél.
Mint a csupasz fák, árva
Lelkem egyedül zenél.
*

Mondják, ki egyszer elvetemült lesz, az is marad,
Mosakodhat bármennyit, a lelke tán' úgy marad?
Én nem lettem elvetemült, így lelkem jó marad?

A sors, létem hiába
Vonta fekete gyászba,
Lelkem hófehér maradt,
Testtel harmóniába.
*

Hová lett a régi szép életem, mi nekem, nem is volt,
Hová lettek a vágyaim, ami nem volt magam koholt.
Hová lett a szeretet... mi kisfiúként begyakorolt?

Vecsés, 2017. november 17. – Szabadka, 2018. február 17. - Kustra Ferenc József– A verset én írtam, a háromszor négysoros-hét szótagos „Zhuzchici” = „bambuszliget” formát [Rímképlet a, a, x, a. (x = végtelen…)] szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vers címe:”Egyedül árván”

...

Meditált a szerzőpáros… Haikuban és 10 szavasokban.

A csend borzongó!
A villám, nagyot csattan.
Vad időjárás.

Villám szárnyak földre csapnak,
Vihar tombol robajjal, betörik néhány ablak.
*
A csendem zajong.
Dió koppan fejemen.
Diós a bejgli.

Dió könnyűvérű leütést alkalmazott,
Nem fájt, mit természet, régen szabadalmazott.
*
A csend felfigyel
Ég-zajok hangjaira.
Vadludak jönnek.

Ismerős hangok, szárnysuhogás,
Vadlibák V-ben repülnek! Tavaszt hirdet lágy szélsuhogás.
*
A csendem nyűgős.
Távolban patazajok.
Lófogat motor.

Távolodó lovasfogat zaja, hallik
Felkavaró emlék (távozol…) ébred elmémben, zajlik...
*
A csend szépséges
És nagy nyugalmat áraszt.
Nézek sehová.

Behunyt szemmel, semmibe bámulok, kergetek ábrándot.
Csend ölel, meghitt lelkiállapot.
*
A csendem, vidám.
Temetésről kacajok…
Halál, lehet víg?

A halál nem válogat,
Sírunk vagy nevetünk...? Nem teljesít kívánságokat...
*
A csend fájdalmas
Síremléknél… ott ülve.
Süket csend-magány.

Szeretteid elvesztése fáj,
A temető csendje, magány... szívedbe, gyilkos-sebet váj.
*
Csendem, szerelem.
Kezét fogva szeretni…
Csend, már vakító!

Szerelemben kikapcsol a józanész,
Mámor fénye vakító, szíved után mész.
*
A csend fülsértő
Egy cella magányában.
Bűnözés… oka.

Cella csendje elviselhetetlen,
Miért tetted...? Füledbe a kérdés zeng szüntelen.

Vecsés, 2017. október 9. – Szabadka, 2018. január 20. - Kustra Ferenc József – a haikukat én írtam, a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam: Jurisin Szőke Margit. A 10 szavasok címe:” A csend sokoldalúsága.”

...

(Septolet csokor)
Távolban hegyek,
Itt minek legyek?

Ormok háta,
Rajta: pára
Kabátja.
Fúj, esik,
Kalpagod leesik.
*

Napfény sugarak,
Levegőben maradnak!

Sáros pocsolyában,
Nem melegít párban…
Már áttetsző világ,
Kapzsiság,
Napvirág.
*

Elindulnál nyár után…
Fújja esőt,
A hidegedőt.

Érzed a hűlést,
Meleg eltűnést…
Megtűrést!
Béketűrést?
*

Őszi vihar éllel…
Dobál levelekkel,
Kiegészítő cserepekkel!

Kisöpörte nyarat,
Köddel fedte hegyhátat,
Vágyat,
Alkalmakat...
*

(3 soros-zárttükrös duó)
Vágynék én meleg, selyem-sima nyári csendre,
Ez kéne nekem, juj de vágyok epekedve…
Vágynék én meleg, selyem-sima nyári csendre.

Jó lenne, ha az ormok még visszavernék a fényt,
Mert akkor nem látnánk itt az őszt, a kemény legényt…
Jó lenne, ha az ormok még visszavernék a fényt.

(Senrjú csokor)
Fátyolos felhők,
Meg is hozzák az esőt!
Pára araszol.
*
Világ majd bujdos…
Naptündöklés a ködben…
Hegyhát is bújik.
*
Pocsolyák sokat
Élvezkednek majd velünk.
Cipőnk beázik…
*

Vettem egy új, drága ernyőt a vágyó asszonynak és elindult!
Estére rettenetes volt az őszi szél, nagyon nekiindult!
Mikor belépett, folyt a kabátjáról a víz,
És láttam rajta, nem volt ez mulatság, mint TV kvíz…
Induláskor glédába rakta a hajszálait,
Most meg vizesen tapadva fedték vonásait.
Arcán folyós-lefelé még a szemfestéke is,
Nőm, hasonlított ázott madárijesztőre is…

(HIAfo csokor)
Szereti cserepet.
Ez már nyártemető
Időszak, neszezése dühöng.
*
Vadludak serege.
Fehér reggeleket
Lehet már várni... hamarosan!
*
Gólya híja többit…
Kiürültek fészkek,
De az újbor, már nagyon készül!

Vecsés, 2016. május 16. - Kustra Ferenc József– íródott: Alloiostrofikus versformába

...

Ma negyedszázados az Edina,
Holnap már oviba megy a lánya.
Elköltözött, éli az életét,
Mikivel tapossa... élet vízét…

Tanul, keresi az életútját,
És közben neveli, növő lányát.
Soká élj és légy boldog egészen,
Életutadon, Isten segítsen.

Az én Istenem éltesen!

Vecsés, 2001. szeptember 2. – Kustra Ferenc József- írtam: a nagyobb lányom születésnapjára… Önéletrajzi írás.

...

Vaddisznó szeme
Hajnal fényét tükrözi.
Hideg pocsolyák.
*
Derűs a reggel,
Vaddisznók már turkálnak.
Terített asztal.
*
Izzasztó meleg,
Rátelepszik a tájra.
Disznó dagonya…
*
Liget, ritkás fák
Gyűjtőhelye… fű, zöldebb!
Vaddisznó pihen.
*
Mint zúgó tenger
A nagy vaddisznókonda.
Éles agyarak.

***

Levendulának
Illata, hegyoldalban…
Kóbor kutyák is.
*
Fűzfa árnyában
Kóbor kutya pihenget.
Kinek, mi sorsa…
*
Kutyák süttetik
Hasukat, nekik ez jó.
Felhőtlen, kék ég.
*
A nappali szél,
Meleg esőcseppet hord.
Kutya elázik.
*
Rettegő kutya
Vihar elől… házában.
Csendes nyüszítés.

Vecsés, 2018. július 3. –Kustra Ferenc József- 2 haiku csokor… írtam: Baso féle eredeti stílusban.
Pályázati anyagnak készült.

...

Ne kíméld tenmagad Uram, adj erőt!
Hadd vegyek teli tüdővel levegőt…

Szeretnék már jó mélyeket lélegezni!
De jó volna, egy jó életet élni…

Adj már erőt, hogy éljem az életem!
Mért haragszol, ellened nem vétettem…

Vecsés, 2002. június 20. – Kustra Ferenc József

...