Fiatalok voltunk, mikor járni kezdtünk.
Sok jót s rosszat átvészeltünk.
Sokszor fájt, sokszor volt keser?.
De a mi szerelmünk soha nem enyhült.
Sokszor hibáztam, de te mindíg megbocsátottál.
Nem tudom, megérdemellek-e egyáltalán.
Teltek a napok, a hónapok, az évek.
S a szerelmem feléd mindíg csak újra éled.
Lehet zápor, es?, zivatar.
De én mindíg itt leszek neked bármi baj akad.
Az évek során énis feln?ttem hozzád.
És tudom hogy nekem az életben nem kell más.
Ezzel a pár sorral remélem elnyerem tetszésed.
S újra érezhetem szerelmes ölelésed.
Nagyon szeretlek, tudom sokszor mondtam már.
De az én szívem mindíg csak rád vár.
Tudom, hogy ez a pár sor kevés, hogy helyre hozzam minden hibám.
De szeretném ha látnád, hogy egy új ember vár rád.
Egy új ember, akiben talán majd megbízol,
Egy új ember, akinek a szíve csak hozzád szól.
Egy új ember, akinek te vagy a minden.
Egy új ember aki nagyon szeret téged.

...

Mónika, Játék, vagy Szerelem? Nem mindegyik érzelem! A játékoddal, azt hiszem, elveszíted Szerelmem. Kincs az, mit elveszítesz Kedvesem, mert ritka, az igaz Szerelem.

Mint kékl? virág, mi egyszer elveszíti szirmait, úgy hullajtom Érted, Én is könnyeim. Szerelmet adtam, min Te csak nevettél hetekig, de ezt most már felednem kell, hogy ne vérezzek évekig.

Szerelmem adta kezedbe hatalmad, hogy rabságba szívemet örökre megtarthasd. De fájdalmas ez szívemnek, mert érzem öröm ez Néked, ezért hát a T?led kapott Szerelmet, most megfojtom végleg.

Szerelmes csókodra, vágyakozni oly balgaság volna, mint azt hinni, talán Szerethettél is volna. Mert minden férfi az, ki meg?rül Érted sorba, hisz ezernyi szívet teszel majd így örökre nyomorba.

Oly jóles? lelkednek, látni, hogy mások is szenvednek, hogy elfelejted azt, mi is kell valójában a szívednek. Szerelmem ezernyi képen mondtam el Néked, de ha nincs rá szükséged, kérlek, pusztítsd el végleg.

Óvakodj T?lem, ezt mondtad Nékem, azt nem mondtad miért, így hát nem hittem Néked. Féltesz Engem, ezt suttogtad halkan, közben rájöttem szándékodra, szépen, de sajnos csak lassan.

Ígérem, nem fogsz Te Engem, ?rl?dve látni, kerülni foglak, inkább ?rl?djön bárki. Eleresztem hát sérült megtört szíved, hogy ne lássál sírni, így szándékod miatt, többé már biztosan nem fogok írni.

Pedig Én voltam, az egyetlen, ki megértette tetted, mond, miért bántottad szívem, mond, miért tetted. A csábítás az, mi Néked er?t ad évekig, hisz jól tudod, nincs férfi, ki ellenállna hetekig.

Jól tudtad, ez mi er?t ad Néked, látni a férfit, ki meg?rül Érted. Ez eddig tudatlan szívemmel mostanra átlátom szándékod, Te a Világra haragszol, s kik elvették árnyékod.

Kinek nincs többé árnyéka, annak nincs is teljes élete, így elveszed hát másokét, hogy beteljen életed. Szabadnak születtél, nem t?röd a vasláncot, pedig a Szerelem az, mi okozza a legszebb rabságot.

A teljes Élethez, keresd, kutasd az igaz Szerelmed örökre, mert Én,

Szeretni Téged nem tudlak, de Gy?lölni sem foglak Mindörökre.

...

..talán nem, ezt te többé
Nem tudod meg soha.
Hullik a lombok aranya,
Várunk valamit és hálás
Minden porcikánk egy
Kevés melegért még...

Nos - ennyire hálás lettem
Volna, ha melegedbe kicsit
Beengedsz ? azokban az ?si
Id?kben, mikor még reménnyel
Kelt fel minden napom, hogy
Melegedet végre megkapom.

Már nem kérem és tudom, nem
Én vagyok a nagyobb vesztes - bár
Méricskélni oly szegényes lenne?
Az ember önnön melegét a másiktól
Megtagadni - nagyon balga, igen
Értelmetlen lenne - mégis de sokan
Megteszik, így tetted te is, aztán
Veszteséged - gondoltad te - az én
Fejemre hullt vissza...

Volt a fejemen dicsfény, szeretet és
Volt kemény töviskoszorú, meg bánat.
Volt minden, kerek életet éltem, egy
Nem volt - utánad soha nem hajtott
A bánat, elmúltál, jobban, mint kedves
Halottak, kikre oly szeretettel emlékezünk.
A semmi iszonyú - és ennél többet t?lem,
Esküszöm, nem lehet kicsikarni, de az évek
Tisztelete érintetlen bennem, mint egy
Virágokkal megrakott koporsó, légy új
Életedben elégedettebb- és most már
Ne feledd - tudod - a meleget...

...

Kezdem azt hinni
hogy már nincs szükséged Rám.
Elmerem hinni hogy nem szeretsz Te már.
Menekülsz elölem mintha kergetnélek
mit tegyek,próbáljalak elfeledni Téged?
Porba rúgtál minden álmot
porba rúgtad a valóságot.
Romba döltötted a szerelmünket
milyen naív voltam hogy Neked hittem.
Romba döltötted a szerelmes éveket
eltiportad a szerelmed kedvesed
azt aki a világon mindent jelentett Neked.

...

Érzésem olyan mint a Dejavu
Az élet nekem oly gyönyör?
A szerelem teszi olyanná
Életét mintha nekem adná
Elrakom én a szívem közepében
Hogy ott örökké bennem éljen
Egy részemmé vált már a része
Ne szeressem, ezt t?lem ne is kérje
Kés? lenne, teljesen odavagyok érte
? az ki a n?k féltett kincse
Bárki érte ha kéne utána menne
Csak hogy tudja: ? igazán szerette
Reá gondol csakis az elmém
Átölelni minden percben, de szeretném
Várok örökké rá ha kell
?t soha nem feledem el

Refrén:
Boldog az életem hogy megtaláltalak
Évek óta csakis téged vártalak,
A szerelemt?l a föld felett szárnyaltam
De rá kellett jönnöm, mindezt csak álmodtam

Az emléke marad bennem
? az kit örökké kell szeretnem
Tolakodó én sohasem leszek
Mert egy fiút ?szintén szeretek
Nem is visszakozom ezért
Megküzdök én a szerelméért
Mindez full megéri nekem
Egy percig is de velem legyen
Minden vágyam nekem ez lenne
Ha ?szinte szerelemb?l szeretne
De biztosan tudom hogy szeret
Hogy engem soha el nem feled
Így boldog nekem az életem
Az egészet csak vele élhetem
Erre a mindenhatót megkérhetem
Hogy igaz szerelmem megvédhessem

Refrén:
Boldog az életem hogy megtaláltalak
Évek óta csakis téged vártalak,
A szerelemt?l a föld felett szárnyaltam
De rá kellett jönnöm, mindezt csak álmodtam

...

CSAK EGY PILLANTÁS,EGY ÉRZÉS,
S MÁR TUDOD,HOGY ? AZ AKIT KERESTÉL.
ÉVEKIG KERESGÉLSZ,S MIRE RÁTALÁLSZ
LEHET KÉS? MÁR.

ÖRÖM ÉS CSALÓDÁS EGYETLEN ÉRZÉS
KIT SZERETHETNÉL MÁR NEM TIÉD.
AZ ? SZÍVE MÁSÉ MÁR,
VAGY A NAGY TÁVOLSÁG KÖZÉTEK ÁLL.

BÁNAT ÉS CSALÓDÁS EGYETLEN ÉRZÉS MÁR,
EZZEL A BOLDOGSÁG IS TOVA SZÁLLT.
SZÍVED ISMÉT MAGÁNYOS MÁR,
S ÚJ SZERELEMRE VÁR.

...