Lelkem egy darabja
Elutazó félben.
Búcsúzóul csókot hint
Szomorú szemedre.
S ha az éjszaka a nappalt,
Megértené egyszer,
S a hiányát elfogadná,
Mindent félretéve,
Akkor talán én is ,
Megérteném azt,
Szeret? szíved,soha el nem hagy.

...

Szeretlek könnyen,
Észrevétlen.
Mögéd lopakodván,
Füledbe suttogván,
Te vagy az egyetlen.
Maradandó boldogság.

Mi könnyebb,
Mint a szerelem?
Hihetek- e a szavaknak,
S nem a szívemnek.
A szívem már érzi,
Amit a szavak,csak sejtenek.
Gondolatom rabja,
E h? szerelemnek.

...

Társad vagyok, ki egyedül "Fél"...
Társadul az ég rendelt melléd!
Sohasem fél, aki veled él,
Válladra hajtja le a fejét.

Ki veled ébred, a Napja szép,
Soha nem hagyja el a remény,
Mint egy tündérmesés égi fény,
Virág a lényed, vétked a szél...

Csillagvirág szirom, nem kevés,
Fényes?ként hullik, ett?l kék.
Költeményt szülve és szép erényt,
Társunk lesz mindez, és mi Egész!

...

Könnyem sem árulja el
Szívemnek bánatát.
Olyan ?szintén,
Mint szavaim
Amelyek ajkamon
Méregbe áztatva
Csüngenek.
Már nem félek,
Hogy elveszítelek.
Annak már vége.
Csak zavartan elmélkedek.
Miért ? Miért tetted ezt.

...

Messze fújt, túl messze,
Az élet t?led.
De minden gondolatomba,
Minden mondatomba,
Minden egyes szavaimban,
Ott vagy, elrejt?zve.
Hiányzol, talán néha,
Talán csak a világ,
Vagy a sors ily kegyetlen.
Kedvesen mosolygok,
Csak a napfelkeltét várom,
De hiányod, akkor sem feledem.

...

Más karja csábítóbb,
Mint a legszebb kincs.
Elt?nik a bizalom,
Ahol nincs már hit.
Megtörik, még a leger?sebb,
Szívbe zárt szerelem,
Másnál vigasztalódni,
Keserves gyötrelem.
Csábító szeret?,
Megéri-e?
Kalandos vágyakozás,
Véget ér -e?
S ha elmúlik is,ki marad a végére?
Ördögi játék ez, melyben te vagy a vesztes.

...