Szeretlek édes,
Szeretlek téged,
Szeretni foglak,
Amíg csak élek!
Kezem reszked,
Szívem nehéz,
Szeretlek téged,
Ennyi az egész!

...

\\\"Ecce, carissimi, dies illa judicii magna et terribilis instat. Praetereunt dies nostri, et velociter advenit praeclarus adventus Domini.\\\"

?Ha azonban valaki mind le akarná írni - azt hiszem -, annyi könyvet kellene írnia, hogy nem tudná az egész világ sem befogadni.?

Szeretem az éveket,
amikor életem része voltál és leszel.

Szerettem a füstös kocsmát,
ahol el?ször láttalak,
a félhomályt,
a billeg? kis asztalt,
a cigaretta maró ízét,
idétlen fekete b?rkabátodat,
annyira nem illett Hozzád!

Szeretem a nyíregyházi éjszakát,
amikor megismertelek,
még akkor is,
ha észre sem vettél.

Szeretem az er?t, ami Bel?led árad,
hogy nem tör meg az élet,
hogy van er?d mindig újrakezdeni.

Szeretem a megújulást:
amikor beléptél az ajtón,
fáradtan és megtörten,
de ahogy barátn?ddel csevegtél,
megfiatalodtál,
s t?ntek a nehéz évek,
a megtörettetés.
Gyermeki voltál megint,
tiszta, lelkes és fiatal.

Szeretem a pillanatot,
amikor rájöttem,
fontos vagy nekem.

Szeretem a napot,
a múltba visszanézve,
amikor megtudtam,
hogy a városba költözöl,
s szerettem a délutánt,
amikor bejöttél hozzánk,
bár láttam,
hogy rám nem nagyon emlékezel.

Szerettem a múlt órák sorát,
ahogy ott ültél,
s a munkát magyaráztam

Szerettem a régi utakat,
amikor az országot jártuk,
szeretem a téli esték emlékét,
a fagyott cigarettafüstöt,
messzi helyeken,
kiszakadva a napi robotból.

Szeretem,
hogy álmodban kimondtad nevem.

Szeretem a kis piros versenyautót,
amit fiamnak adtál,
meseautónak hívja mindig,
az örök Karácsony titka az.

Szeretem ?szinte szavaid,
szeretem lelked meztelenségét,
titkolt bölcsességedet.

Szeretem,
hogy jobbnak hiszel engem,
mint vagyok,
hogy ösztönzöl arra, hogy jobb legyek.

Szeretem, hogy mindig
mellettem voltál és vagy,
bármit tettem,
vad ?rültségeket.

Szeretem bölcsességedet,
hogy megérted gondolataim,
egy pillantás, egy szó elég.

Szerettem okosságodat,
hogy értetted, hogy
?minek egy zsidónak papagáj...?

Gy?löltelek és gy?löltem a szegedi éjszakát,
gy?lölöm, ahogy kérdésed bennem él,
gy?lölöm ezt a lelki rákot,
mit belém oltottál.

Szeretem az energiaital-íz?
ébredéseket.

...

Happy?

Egyszer volt , hol nem volt
Erd? szélén sötét tó,
Közepén egy kis vár
Benne élt a békakirály.

Sej, nagy volt a bánat mikor
Békalány ottragadt a parton.
Átváltozott , lett belöle királylány
Ott maradt a parton árván .

Szép számmal jöttek a békahercegek,
Megcsókolják,átváltozik és újra kékek az egek.
De a békalány királylány maradt.
Így örökre a parton ragadt.

Arra járt a sz?ke herceg
Nyomban szerelembe is esett.
Megcsókolta a királylányt,
Így lett újra békalány.

Visszaugrott a tóba ,
De szíve megszakadt nyomban
Parton ragadt egészben
Örökre szenvedni fognak mindketten!

...

Emlékszem február volt,mikor megismertelek
ragyogtak a csillagok azon az éjjelen.
Emlékszem az elsö pillantásra a szemeidre és a szádra.
emlékszem az egész évre a tavaly elmúlt nyárra.
Keserves életem kapuját bezártam
a boldogság útját hozzád megtaláltam.
Eltelt egy év és szeretnélek mégjobban szeretni,
már egy éve hogy hogy nem tudlak feledni.
Emlékszem,február volt és most is február van
itt állunk ujra egy új év kapujában.
Szeretném ha tudnád örökké szeretlek,ha majd elválaszt a halál
én akkor sem feledlek.

...

Reszketö kezemmel bombázlak szavakkal
csicseregjenek neked a madarak tavasszal.
Lámpalázas vagyok,hogyis kezdjem
kicsit kimerítö.....
Ez rosszabb mint a Kék-Duna keringö.
Kedves lányom Henrieta!
Itt a tortád ne add vissza!
Éltessen sokáig az Isten téged
alkoholt ne sokat....mert az méreg!
18.vagy szép és menö
A férjed neve ne legyen Jenö!
Egészséget,Boldogságot
teljesüljön minden álmod
Boldog születésnapot kívánok!

...

Nem tudhatom,mit hoz a holnap,
Már nem remélek,sorsom már nem változhat.
Nincs már er?m újra kezdeni,változtatni,
Elfogadom a sorsomat,muszály belenyugodni.

Lázadni? - semmi értelme nincs már annak!
Beletör?dni? - igen,hogy biztonságot kapjak!
Vágyak? - eltettem a szívem legmélyére megpihenni,
Álmok? - valóra nem válhatnak,el kell hinni!

Nem tudhatom,mit hoz a holnap,
Talán még remélhetek,sorsom talán megváltozhat?
Kell,hogy legyen er?m újra kezdeni,változtatni!
Nem fogadom el a sorsomat,muszály harcolni!

Szeretni? - egész életemben csak arra vágytam!
Élni? - szerelem nélkül?vágyak nélkül?álmok nélkül?
Boldogság? - nem tudom,mit jelent,de tudom,hogy én nem lehetek!
Magány? - egyedül ezt az egyet ismerem,hiába minden,
senki nem feledteti el velem!

Nem tudhatom,mit hoz a holnap,
Talán a reményt,hogy életben maradjak!
Ha már a boldogságot sosem fogom megismerni,
Az álmaimat nem engedem soha,senkinek elvenni!

...