Hőstörténetünk?

Az oszmán Szulejmán szultán,
Az Mohács környékén járván,
Ezerötszáz huszonhatban,
Belegázolt, az hazába.

Győzött Eger ötvenkettőben,
Elesett négy évvel későbben.
Szigetvárnál, az gaz szultán,
Ötvenhatban ostromol mán.

Számára Szigetvár vívása,
Erővel elfoglalása,
Délnyugat-Dunántúl bírása,
Hatalma megszilárdítása.

Ne feledjük ki védte a várt,
A tiszttartó, horvát Sztancsics Márk.
Vitézek kétszázan, vértben,
Hazafias szeretetben.

Szembe velük a gaz török,
Ekkor bizony mondott csődöt.
Itt győzött a hazaszeretet,
Horvát Márkó mindent megtett.

Vele küzdtek vitézei,
Ezek a hősök, Szigeti
Végvári harcosok valának,
Segítettek nagyot, hazának.

Méltóak, dicsérjük őket,
Értünk hullatták vérüket.
Testüket vágták- szaggatták,
Ők törököt kaszabolták.

Győztek, életben maradtak,
Említsük ezt utókornak.
Szeressétek és tiszteljétek,
Méltóak; Szigeti vitézek.

Hatvanhatban újabb ostrom,
Támad az oszmán hatalom.
Szigetvárnál régi szultán,
Újra, megint ostromol mán.

Közben várat erődítették,
Védte horvát bán, Zrínyiék.
Szaggatták- vágták testüket,
Ők kaszabolták törököket.

Nagy volt a török túlerő,
Hazafiság? nem elegendő.
Gaz török győzedelmeskedett,
Zrínyi Miklós is elesett.

Zrínyi kirohant a várból,
Lekaszabolt az oszmánból.
Várvédelem, emlékezetült,
Ez a halál, óh megdicsőült.

Az oszmán Szulejmán szultán,
Az Sziget környékén járván,
Dicsőségét meg nem érhette,
Hurikhoz távozott a lelke.

Tragikus, hazánk ezer éve,
De volt néhány, nyertes, szép éve.
Emlékezzünk mindig, hősökre,
Vitézekre, méltó ősökre.

Budapest, 1997. április 5. ? Kustra Ferenc József

...

Nézem a caj láncomat… kopott.
Olyan, mint egy nyugdíjas kokott.
Kopott vagy anyaghibás, törött?
Ügy tűnik eleget körözött.

A cajom kormánya deformált,
A csengő sem szól már, korrodált.
Küllők töröttek, hiányosak,
Úton fuvallatok pofoznak.

Haladnék a ronccsal, cajoznék,
Országút vándora lehetnék,
De nem lehetek nincs eszközöm,
Nem sok, de nincs ennyi örömöm.

Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc József
„caj” = szlengben; kerékpár (a „bicajból” eredeztetett)

...

8 éves voltam…

Apámmal álltunk az udvaron, néztük a kék eget,
És amit láttunk az is sok volt, repülőgépeket.
Kelet felől bombázók szálltak felettünk, Budapest volt, útirányuk...
Nem szálltak magasan, motorok bőgtek, pilótáknak ez volt... munkájuk.

Apám mondta, várjunk itt kicsit... lebombáznak.
Megmutatja, hogy milyen a hang, ha bombáznak,
És hallottam a hangját a sok robbanásnak!

Hallottam a robbanás-robajt,
Apámtól meg a csendes sóhajt.
Apám kezét fogtam és vérzett a szívünk…
Apám mondta ha, elmennek, jó ha, élünk…

Apám három nap múlva borotválkozott, hogy ő is megy nyugatra,
Engemet hívott, én nem akartam… zokogásom visszatartotta.
Ma már megöregedve sajnálom... hogy gyerekként így döntöttem,
Ennél messze… biztosan, jobban alakult volna az életem…

November negyedikén úgy délelőtt-tájt, én a nagypapámhoz indultam
A Zrínyi utcába, át kell mennem a vasúti sorompón... kitisztultam...
Voltak ott felnőttek több mint tízen, de mindenki megállt, mert Gyál felől
Tankok jöttek és mentek a négyes út és Pest felé... zászlós ment elől...

Százötvenhárom tank ment el előttünk és kiásták a lánctalpnyomot.
Én aztán belementem, majdnem derékig ért.… Akkor kaptunk zsarnokot.
Több felnőtt is számolta hangosan
De, már én is tudtam, nem pajkosan...

Nyolc éves voltam, kitűnő tanuló és eszes gyerek,
Honnan tudhattam volna, hogy mit hoznak az évtizedek?

Vecsés, 2017. február 14. – Kustra Ferenc József

...

Látunk egy közeli-szomszéd háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhely-zet…

(senrjú csokor)
Gőgös, zuhanó
Naplemente. Vaksötét.
Száradt kóró sor.
*
Gőgös pirkadat.
Délelőtt csendes eső.
Korai alkony.
*
Hideg fényt áraszt,
Gőgös ezüstös csillag.
Hideg szél támad.
*
Késő-hajnal fény
Múlt éjszaka gőgjével…
Ködfoltos reggel.
*
Összehúzta már
Magát a gőgös hőség.
Jön hajnali dér.
*
Ködálarcban jő
Reggel… gőgös pirkadat.
Didergős idő.
*
Réten gőgös köd
Dagonyázik. Vakítón.
Hallgat… csendesség.
*

(Bokorrímes csokor)
Ma is úgy van, mint régen... emlékszem, „királyok gőgje” vezette bajba hazát és népem.
Ha a „király” elindul, még nem adta föl, csak szövetségeseit keresi föl.
A gonosz „királyok” állítják, hogy a nép alázta őket, ezért vegzálják őket.

Hú-hú, ez a jeges szélvihar, csak úgy süvít a villany-madzagok között,
Onnan, lantok hangja hallatszik! Valami megváltozik a drót-lét között?
Ez a „torz lelkű” gondolja, hogy sikere lesz, ha parodizál mező fölött?

Duruzsol a fanfárok nyekergése,
Sikít a dróthegedű remegése…

Gyökerestől kitépett, lebombázott fák körben mindenütt,
Bánatos ember szívében fájdalom örökre befészkült…
A háborúban bomba ereje tarol! Majd’ beteljesült…

Ez a szélvihar, a halál angyalának a lova,
Ami úgy tud vágtatni, hogy nincs is vasalt patkója?
Vagy ez a sok széllökés, támadó ordasok sora?

Engemet ez a rettenetes, háborús vihar inzultál!
Ha komolyabban, sokkal jobban ráfigyelek… rondán szekál.
Sőt; úgy látom és úgy érzem, nem tévedek, hevenyen vegzál...

Vecsés, 2023. október 5. - Kustra Ferenc József - íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és valódi háborús- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradó-ban a videókat is… meg a szakértőket is, kendőzetlenül!
Inzultál: sérteget, becsmérel – Vegzál: nyaggat, ostromol – Szekál: piszkál, ingerel

...

Van, akinél többször is poharat emelne…

Mindenkinél vendég egyszer a halál,
Ha szól a vekkere, indul, meg nem áll.
De, néha látja, hogy benőtte a fű az utat…
Ilykor megáll és a gondolataiban kutat…

A halál pelerinje,
Az éjjel végtelenje.
Szokása az egy, nagy suhintás,
Végül is, ezért ő a kaszás…

Ha a riasztása téves volt, akkor csak néz, téblábol,
Mert fölöslegesen kaszálni, nem telik a zsoldjából.
Szerencsétlen, körbenéz, mindenhol csak fránya élet!
Ez neki nem kenyere, bánatos, hogy ez a véglet.

Páciensnek menni kell és boldogan integetni,
Ő ezt szeretné munkában, folytonosan elérni…
De neki se jön össze minden, nem kell tőle félni…

Aki a halál útjából kitér, visszatér,
És ő akkor szárnyalhat, mint a vad réti-szél
És abban is reménykedhet, még sokat megél…

Ha az asztalon, kis mécses-láng vergődik,
És aki elment arra már nem emlékszik,
Időt okold, hogy máris… ő mi elszakít…

Vecsés, 2016. október 4. – Kustra Ferenc József

...

(Az EMBER 14 parancsolatja!)

Irigység.

Irigység embert sárgává tesz,
Mert benne, tenni nem volt mersz.
A másé az mi kéne neki,
De nincs mersze megszerezni.

Gyűlölet.

Gyűlölet éltet embereket,
Kik nem ismerik szeretetet.
Haragszanak mindenkire,
Kinek nem beteg a lelke.

Erőszak.

Az erőszak éltet egyeseket,
Kik nem szeretik az embereket.
Tévednek, mert hiszik, ettől nagyok,
Pedig, ha tudnák; lelki toprongyok.

Hiú Remény.

Kiben dúl a hiú remény,
Abban tán’ kevés az erény.
A kóros hiúság káros,
Erről lemondani sármos.

Önuralmat tanúsíts.

Őrizkedj a haragodtól,
Mert elválaszt ágytól, asztaltól.
Ha így teszel jó lesz, meglátod,
Mert nem lesz késő bánatod.

Ne uralkodj.

Mással szemben, ne uralkodj,
Tőle így el ne távolodj.
Igyekezz, ne tégy gonoszat,
Magadba nyomd el a rosszat.

Ne vétkezz.

Igyekezz, hogy meg ne bánts mást,
Jó nevelt ember tisztelt mást.
Ne vétkezz a másik ellen,
Másokat nevelj ez ellen.

Ne légy önző.

Ne magad törvénye szerint élj!
Magadnak olyat be ne mesélj,
Hogy mások szemében ettől
Magasra emelkedsz Földtől.

Alkalmazkodj.

Tudj alkalmazkodni máshoz,
De legfőképpen családhoz.
Ők életedben biztos pont,
Ha szeretet a középpont.

Tiszteld a másét.

Mi a másé, tisztelj mindent,
Kerüld elvételt, erkölcstelent.
Ne kívánd vagyonát, párját,
Érd be azzal, mit sors rád testált.

Tiszteld a Tanítód

Ki Tenéked Tanítód, az barátod.
Ezt élet igazolja, majd meglátod.
Tanítódra felnézni tisztelettel,
Felér egy nagyon jó cselekedettel.

Tiszteld az idősebbeket.

Idősebbet, őreget tisztelni kell,
Ővele szemben hadakozni hittel
Hibás, nagyon csúnya dolog, ezt hidd el.
Öregszel, Te is így jársz az élettel.

Becsüld a szellemi örökséged.

Ki örökségként jó nevelést kapott,
Már mondhatjuk, hogy jó helyről származott.
E származásra legyél nagyon büszke,
Ér annyit, mint a grófék szérűje.

Ne rombolj.

Védjük, óvjuk a természetet,
Ne romboljuk le a környezetet.
Ne tegyük tönkre éltünk alapját,
Óvjuk meg a természet világát.

Vecsés, 1998. október 26. – Kustra Ferenc József- írtam: alapos megfontolás után…

...