Elfordultál

Szemét dolgot mondtál, még rosszabbat tettél,
És tudom éveken át rajtam csak nevettél.
Nem érdekelt álmom, nem érdekelt vágyam.
Hideg volt a szíved, mint nekem most az ágyam.
Nem láttál szépnek, nem láttál jónak,
Bár inkább mentem volna, neki a folyónak.
Mit tehettem volna? elfordultál tőlem,
Ott hagytál a bajban, egyedül, erőtlen!

Megsirattál hányszor? csak folyt a könnyem
És nem értettem: elhagytál? ilyen könnyen?
Álmom összetörted, lelkem megtapostad.
Csak én lehetek hibás, te kezeid mostad.
Tönkre tettél mindent, mindent elrontottál.
Mosolyogtál ugyan, de nekem csak hazudtál.
Mit tehettem volna? elfordultál tőlem,
Ott hagytál a bajban, egyedül, erőtlen!

Nincs több vágyam, nem maradt már álmom
Nem érdekel az sem, ha egyedül kell hálnom.
Mindenemet adtam, de neked nem volt elég.
Csak húztad a szádat, ha szívem tártam feléd.
Neked olyan kellett, amilyen én nem lehetek.
És mit kaptam havonta? kussolok vagy mehetek!
Mit tehettem volna? elfordultál tőlem,
Ott hagytál a bajban, egyedül, erőtlen!

Azt gondolom, most már nincs értelme élnem
Minek álmodjak, ha nincs mit remélnem.
Sokat szenvedtem, mára semmim nincsen.
Elhagyott a remény, mert te voltál a kincsem!
Fekszem, kelek, pár évet még vegetálok.
De ha eljön a nap a temetőig meg sem állok!
Mit tehettem volna? elfordultál tőlem,
Ott hagytál a bajban, egyedül, erőtlen!

Tudom, hogy megbántad és talán el is hiszem
Mégsem tudok túllépni egy csomó mindenen.
Fáj minden seb, mit rajtam ejtettél
A sok hazugság, amivel etettél
Nem tudok változni, nem tudok más lenni,
Nem tudlak feledni vagy kevésbé szeretni!
De mit tehetek most már? hisz elfordultál tőlem,
Magányos maradtam, gyenge és erőtlen!

...

Feküdtünk az ágyban, szenvedéllyel szeretkeztünk.
Együtt, a félhomályban, ahogy még senki előttünk.

Megcsókoltam a nyakát, melynek íze akár a méz.
Megcsókoltam az állát, ő mélyen a szemembe néz.

Metsző kék tekintetével, úgy tekint felém.
Hihetetlen szenvedéllyel, végre az enyém.

Gyönyörű teste, egybeolvad az enyémmel.
Örökkön-örökké, kéjes szenvedéllyel.

Gömbölyded keblein, pihennek szőke fürtjei.
Negédes ajkain, Bacchus szőlőerdei.

Vérvörös húsos ajkai, forrón izzanak a számon.
Vele szeretkezni, maga a megvalósult álom.

Hosszú feszes combjaival, köbeöleli a csípőm.
Gyengéd kecses kezeivel, megölel féltőn.

Mélyen a szemebe néz, egyszer csak megremeg.
Hirtelen felnyög, s érzem ELMEGY.

Enyém lett hát végre, teljesült a sorsom.
Minden áldozat megérte, őt szeretni isteni irgalom.

Megpihen rajtam, hosszú haja az arcomba ér.
Kábult voltam, hirtelen minden véget ér.

Nem akarok menni, mert ővele csodálatos,
De érdemes volt várni, mindez oly varázslatos.

Itt kell hagynom számomra mindennek vége.
Jön az alkony, szememen a Révész bére.

...

Találkoztunk egy szép tavaszi napon.
Azóta Szeretlek Nagyon.
Szívembe égetted nevednek betűit.
Irántad éltetem szerelmem felhőit.
Mióta együtt vagyunk boldog az életem,
csak akkor keserű és nyugtalan mikor nem vagy mellettem.
Szeretlek, amíg élek, mert te vagy az Egyetlen Szerelmem.

...

Egy kicsi angyal aki a szívemben szárnyal.
Vele fekszem éjjel és vele köszönt a hajnal.
Szívemben zengő kis aranyos dallal,
Ez a dal ami neki szól és vele szárnyal!

Örömömnek minden pillanatát vele élem,
Ő az akiért oda adnám az egész életem!
Szívem egyik zugában őrzöm szerényen.
Nem tudja még ő sem. Mennyire szeretem?

Gyönyörű szemeit, ha meglátom elolvadok?
E szemek miatt irigyek rá más angyalok.
Olyan szépek, mint a tavaszi nyíló virágok,
Mikor a réten járok, csak rájuk koncentrálok.

Minden csöppnyi bátorságom összeszedem!
Tovább verseimben nevét nem leplezem?
Fellebbentem a fátylat, és nevén nevezem.
Tudd meg hát kedvesem, Te vagy *?em?

Áhh neved mégis titok marad még,
Lelkem egét csak Te színezed még.
Ha megtudod, hogy te vagy az kit szeretek,
Ne rettenj meg csak mondd, hogy szeretlek!

...

Létezem és élek, Tőled szerelmes szívet kérek. Nekem adtad szerelmes szíved, cserébe örök hűséget ígérek. Létezem és élek, általad boldogságot remélek. Megkaptam boldog szíved, szép lesz így az életem és a TE boldog élted.

...

Szerelmes pillantásodtól,pír van az arcomon Gyengéd ölelésedtől borzongás fut végig hátamon. Szerelem tüze égeti a szívemet, Forró csókjaid melengetik lelkemet. Simogatás!Szerelem!Ölelés!Az arcom piros tőlük és ez nekem Elég.

...