Egy kicsi angyal aki a szívemben szárnyal.
Vele fekszem éjjel és vele köszönt a hajnal.
Szívemben zeng? kis aranyos dallal,
Ez a dal ami neki szól és vele szárnyal!

Örömömnek minden pillanatát vele élem,
? az akiért oda adnám az egész életem!
Szívem egyik zugában ?rzöm szerényen.
Nem tudja még ? sem. Mennyire szeretem?

Gyönyör? szemeit, ha meglátom elolvadok?
E szemek miatt irigyek rá más angyalok.
Olyan szépek, mint a tavaszi nyíló virágok,
Mikor a réten járok, csak rájuk koncentrálok.

Minden csöppnyi bátorságom összeszedem!
Tovább verseimben nevét nem leplezem?
Fellebbentem a fátylat, és nevén nevezem.
Tudd meg hát kedvesem, Te vagy *?em?

Áhh neved mégis titok marad még,
Lelkem egét csak Te színezed még.
Ha megtudod, hogy te vagy az kit szeretek,
Ne rettenj meg csak mondd, hogy szeretlek!

...

Létezem és élek, T?led szerelmes szívet kérek. Nekem adtad szerelmes szíved, cserébe örök h?séget ígérek. Létezem és élek, általad boldogságot remélek. Megkaptam boldog szíved, szép lesz így az életem és a TE boldog élted.

...

Szerelmes pillantásodtól,pír van az arcomon Gyengéd ölelésedt?l borzongás fut végig hátamon. Szerelem tüze égeti a szívemet, Forró csókjaid melengetik lelkemet. Simogatás!Szerelem!Ölelés!Az arcom piros t?lük és ez nekem Elég.

...

Fogságban már régóta, s szívem legh?bb vágya
Hogy egyszer majd szabadom szálljak mint madárka.
Suhanni csak végig óceánok felett
Látnom kell a tengert s valamennyi kincset.

A látvány elandalít szívem szinte reszket
Csakhogy valahára elhagyom e helyet.
Láthatom az eget, mely most is olyan kék
Habár szemem elé régen vetült már fény.

Visszatérek oda hol szeret? anyám
Szemét is kisírva izgatottan vár rám.
Belépek az ajtón s már ugrik is nyakamba
Ez hát az én otthonom: a szeret? haza.

...

Mikor felkeltem csak néztem meredten
Te jártál fejemben
Éjjel rólad álmodtam
Emlékszem csak tátogtam
Mikor gyönyör? arcodat megláttam
De véget ért az álom
De egy cseppet sem bánom
Hiszen ha leszáll az éj és becsukom a szemem
Ismét veled lesz tele a fejem...

...

E Földi csuhában, meztelen lélek vén,
esdekl? remény él, fényedben ébredvén.
Álomból valóság, gyógyító orvosság,
könnycseppé válik, ha elj? a boldogság.
Mosollyal szemedb?l, ajkadra sós íze,
szívsóhaj, led?lt fal, legbels? énedben.

Tündérdal, angyalhaj, rózsaszínálomképp,
Cupido nyilától, jöv?det tárod szét.
Szepl?tlen sz?zies ártatlan foltosság,
kívánva áldott hit, átható forróság.
Csókoddal csillapítsd, szereleméhségét,
? a tanú, hisz akarod, s lehulló csillaglét.

Az évek szép pillangók, így együtt elrepkednek,
a léleknek édenkép, több mint szó: SZE(R)ETLEK!
Eggyé vált lelkeknek, a halál csak porkoláb,
az igaz szerelem örök, ha ittlétük nincs tovább.
Vérvörös krizantém virággal kezünkben,
itt, s túlvilágon, szerelem lelkünkben.

...