Egyszer egymásra néztünk, Zita!
Volt kezek egybesimulása.
Kezek ölelkeztek,
Összefeledkeztek…
Lett így vágyak irányítása…

Szívünk dobbant egymás láttára -
Szerelem volt első látásra,
Kezem volt kezedben,
Képzelet egekben…
Nem vágytunk másra, csak egymásra.
*

Szemünk tűzszikrában egyesült.
Nem volt olyan, hogy ez kimerült…
Szerelem dühöngött,
Szív: mégért könyörgött…
Boldogság eluralt… ránk repült.

Lángokban lobogott a lelkünk,
Izzó szenvedélyben szerelmünk…
Örömünkben szálltunk,
Fellegekben jártunk…
Heves vágy uralkodott bennünk.
*

Aztán megint vártam, hogy gyere,
Többet nem láttalak efele.
Szív lassan elcsüggedt,
Kéz lassan elernyedt!
Boldogság és vágyak… elfele!

Immár vége van a kalandnak,
Óhajaim már nem akarnak.
Lángok kialudtak,
Vágyak kifakultak…
Hiába vársz… maradj magadnak.

Vecsés, 2022. augusztus 7. – Pápa, 2023. június 16. -Kustra Ferenc József- íródott romantikus LIMERIK csokorban. A párosokat: szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta írta.

...

A villám, váratlanul lecsapott a csendes eső csendjébe,
Idegingerlő élességgel és dermesztően... fényességbe!
Füstdrapériák lógtak… az eső lemosta őket a földbe…

Aludtam a csendes eső halk, motoszkáló neszezésébe,
Tette álmot pihentetővé, földöntúli létezésébe.
Fránya villám, neveletlen, zajong, a maga nyerseségébe.

Rosszul ébredtem, felijedtem, hirtelen éltem... létezésben,
Mert az ébredésem gyors volt, álmom elmerült a feledésben.
Villám, több nem jött, elment az eső, feloldódott semmiségben.

Ekkora villámcsapástól vegyes érzéssel lehet ébredni,
És emberben ijedtében, gyorsan félelem kezd gyülemleni.
Fokozatos ébredés híján, kell oly' terebélyesen kelni.

Vecsés, 2015. február 28. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.

...

A poéta…

Érzem, ahogy sötétedik, a fény-sötét, féltőn ölel át,
Egyesít az ég és föld között a nagy semmiség terén át.
Elmegy a napfény, messzi útra indul,
Terjed a sötét és vakon kivirul.

Az éjszaka dalára mindig figyeltem,
Ma is olyan, mint… feszített húr a lelkem.
Estefelé az asztalnál írnak a Poéták,
Alkotnak, jókat, nekik nem gond, gyűlnek a strófák.

A fény lassan láthatatlan lesz, de a maradék,
Még lilás-vörösben játszik… csak álom-szakadék.
A Poéta, hogy lásson, gyújt, legalább két gyertyát,
Lúdtolla hegyét megvágja... keresi fortélyát.

A gyertya fénye keveredik, a legutolsó napsugárral,
Ami beóvatlankodott a szobába, és eltűnik mával.
A Poéta a lúdtollát tentába mártja, gondolatát
Bőszen papírra veti, novellát, lírát és aforizmát.

A Poéta a saját gondolatai között lépked,
Magányosan csak álmodik, gondolatokat letépked.
A gyertya lángja táncolja a naplementét,
Ő meg nézi, közben lélekből írja versét…

Vecsés, 2012. november 1. – Kustra Ferenc József

...

Lázálomban... ábránd

Érzés él, szunnyad!
Nem fél, a széllel szárnyal.
Érintés hiány.
*
Érzés felébred,
Szellő, vad széllé éled!
Szív is bizsereg.
*
Simogatásod
Észveszejtő, remegek!
Vesztő élvezet…
*
Térdem már inog,
Szél száll, minket nem kímél.
Simítom nyakad.
*
Vágyam, már ébred,
Csókod, szinte már érzem.
Meleg a nyálad.
*
Szerelem vihar
Képében tépem ruhád.
Bőrruhád… marad.
*
Vágyunk, mint tarló,
Oly’ mint sokágú villám.
Zúgó vágytenger.
*
Bensőm is remeg,
Vágy, agyamat uralja.
Illatod… tarol.
*
Perzselő vágyban
Élve… elvesznék veled…
Orgazmus hegyek!
*
Szerelemünk és
Az érzelmünk… egyesül!
Orgazmus csörte.
*
Szélvihar tombol!
Testünk egymásba… simul…
Nagy egybeforrás…
*
Szerelemvihar!
Vágyban ázott vonaglás…
Kéj... tengerrengés!

Vecsés, 2018. április 1.– Kustra Ferenc József- Jurisin Szőke Margit azonos c. versének átirata senrjú csokorban, a szerző engedélyével.

Jurisin (Szőke) Margit
Vágyálomban... káprázat
Lázálomban... ábránd

Az érzés szunnyad... de él,
Szárnyalni széllel nem fél.
Érintés kell, s szárnya nő,
Száll, mint szélben keszkenő.

Add kezed, érzés ébred,
Szellő széllé lesz... éled.
Szél lévén, már nem kímél,
Már ott jár közel szívnél.

Simogasd nyakam... érzem,
Szél fúj fát, inog térdem.
Csókodtól vágy is ébred,
Mint orkán, ruhám tépjed.

Vágy perzsel, miként villám,
Hulljon ránk esőcsillám.
Szélviharban légy velem,
Szoríts magadhoz... engem.

Vihar tombol, nem csitul,
Testünk egymásba simul.
Átázva... kéjben, vágyban,
Vonaglás avarágyban.

Szabadka, 2017. október 7.

...

Messze fújt, túl messze,
Az élet t?led.
De minden gondolatomba,
Minden mondatomba,
Minden egyes szavaimban,
Ott vagy, elrejt?zve.
Hiányzol, talán néha,
Talán csak a világ,
Vagy a sors ily kegyetlen.
Kedvesen mosolygok,
Csak a napfelkeltét várom,
De hiányod, akkor sem feledem.

...

Minden napom porrá hullt, nem volt semmi értelme.
Aztán váratlanul beléptél az életembe.
Szavakkal csábítottál, közben beléd estem.
Aztán meg pofára megint, összetört a szívem.
Még hallgatom sokszor a szerelmes dalokat,
Szeretném még egyszer hallani a hangodat,
Nem tudom mi lett velem, mit tettél te velem.
Versekbe foglalom minden egyes érzésem,
Minden érzést, mit kiváltottál bel?lem.
Megtanítottad azt: mi fontos az életben!
Mindenegyes emlék mi kett?nk közt volt, megfakult,
Nem maradt már meg semmi, csak egy fekete folt!
Rágyújtok egy cigire, a történet már véget ért,
Törött szívvel továbblépek, s könyörgök a holnapért.

...