Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers beágyazása
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
...
of
51
Hangsúlyos emlékek
Szerelmi vágyódás…

Hangsúlyos emlékek, kissé félénkek,
De, vágyok rád, gyertek elő emlékek!
Egyszer már ölelhettelek, ezt kéne tökéletesítenem,
Feledni ölelésedet nem tudom, ez nekem biz' nem tisztem…

(anaforás, belső rímes, önrímes)
Vágyok a közeledbe, mert így bizony, milyen ez az élet?
Vágyok a közeledbe, hátha jutna még egy boldog élet?

(Bokorrímes)
Múlt elő híva, rád zúdítottam minden szeretetemet,
Időlovag vagyok, hozzád vágtattam borzoltam génemet…
Érezted milyen finom volt? Ölelkeztünk, adtam szerelmet.

Vecsés, 2020. szeptember 16. – Kustra Ferenc József
...
Eddig ennyien olvasták: 14
Kustra Ferenc József Szerelem,
Hősszerelmes
Meditálás a szerelemről…

Fiatalon te lány voltál vagy fiú, mindegy most már… édes,
Ha, egyszer te voltál a tántoríthatatlan hősszerelmes…
Elsodort az érzés, kiélvezted minden pillanatát,
Ha megláttad, máris érezted a torkod szorítását…

Legfontosabb volt, hogy a kebled duzzadt a jó érzéstől,
Közben meg nem tudtad, eltávolodtál a józan-észtől…

Évek, azonban nem állnak meg, elszaladnak,
Emberek és a világ mind-mind megváltoznak…

Ha szerelmes típus vagy, akkor a szerelem tovább él,
És a lelkedben, a sok-sok régi emlék… tovább mesél!
Megöregedtél, talán már párod sincs…
De benned van a szerelem, még nagy kincs…
Igazad is van, nehogy lemondj róla,
Még ha, már nem is ülsz Te… többet lóra.

Ki tudja, hogy még öregen is, nem ér-e utol a szerelem,
Mert, ha mégis, akkor lesz boldog öregséged… nagyon végtelen…
Test öregszik, de szerelmes lélek, tovább feszíti a kebled,
Este, ha egyedül lefekszel, úgyis rád tőr a sok emléked…

Az évek, nem állnak meg, nem is várnak rád, messzire szaladnak,
Benned az érzés még fiatalos, ne látsszál vigasztalannak…

Vecsés, 2015. február 2. - Kustra Ferenc József
...
Eddig ennyien olvasták: 8
Élem az életem… 1.
…az élet tengerén…

Élem az életem az élet tengerén…
A kicsi és nagy hullámok habos hegyén…

Lehet, hogy a tenger leges-legmélyén létezem?
Itt halak rákok, mérges medúzák vannak velem…?

Születésemkor, jó nagy, tartós szél belekapott vitorlámba,
És maga előtt, behajtott szeszélyes óceán viharába…

Lélekvesztőm erősen dülöngél álom-éltem tengerén,
Sodródik a Dél és Észak sarkok láthatatlan tengelyén.
A lenyugvó aranymosolyú, bíbornapsugarak mosolyán,
Már csak vegetálok, a nagy és folyton csak hideg víz-nyoszolyán…
Nézem, merev formák a hullámok, majd’ mint dia képek.
Vizesek, habosak, nagy hegyek-völgyek! Tán’ ezek szépek?

Kicsike vízcsepp vagyok a lét tengerében.
Pici vízcsepp vagyok óceánom vízében!
Mily’ nagy vagy, mindent beborítasz, Te óceán,
Milyen nagy vagy, veled vagyok a lét határán…

Itt a ködpára a víz fölött, hömpölyög, mint áttetsző selyem,
És időnként látom, hogy a hullámzó tenger, nekem lételem…
Egy hajón élet, ráadásul a sajátomon, itt nincs virág,
És nincsen itten zöld rét, hol meglehetne az örök szabadság…

Itt villámlik, zeng, én a fedélzeten, a hajóm meg alatta,
És vihar istene, miért gerjedt folyvást, nem szűnő haragra!

Óceán! Vitorlámba szél kapaszkodik, hajóm megy előre!
Ha vizeddel segítenél, akkor haladnék, egyről, kettőre!
Én csak ücsörgők a fedélzetemen, látom, a világ ragyog!
Szabadnak érzem magamat, de érzékcsalódás, mert nem vagyok.

Ruhámat, langy és só nedves fuvallat, úgy lengeti,
Hajszálaimon a szél a tavasz dalát pengeti…
Nem vakít el semmi és bár meresztem a szemem, megtudhatnám?
Nem látom a csillagokat! Hogy láthatnám, ha felhő borul rám…

Vetettem én sok magot fedélközbe,
De nincs mese, engem sós víz vesz körbe…
Ha fent vagyok a hajóhídon a halak, lám, mit sem sejtenek,
De ha korlátnál állok, a hullámtarajok táncra perdülnek…

Messze, parttól, hideg, viharos, tenger-párás szélben nincs halk hang…
Csak támad, majd lesodor fedélzetről… élvezkedik a bitang!
A szeszélyes vihar csak dühöng, szele megállíthatatlan…
Nap meg rám süt, éget, perzsel, vakít, árnyéka láthatatlan.

Állandóan hallom, lékem van, csobog befelé a víz!
Szivattyúim folyvást dolgoznak, ez nem játék, mint a kvíz!
Csak marad a kérdés, hogyan legyen tovább… ezen agyalok…
Nevetek, hallik… ezen még a befolyó víz is fanyalog?!

A lelkem árva, mint egy kivert, Lenin-lelenc gyerek,
Oly', mint egy ablak, ami körül nincsenek keretek…

Élem én bugyuta, kicsi, semmit nem mondó életem,
És mert jól nevelt vagyok… azt hittem, ez kell, így jó nekem…

Te élet óceánom, miért vagy ilyen velem?
Miért nem lelem, a hullámaidon a helyem?
Te élet óceánom, szép a vized és nem én szennyezem,
Jó lenne, csak élni, a sima víztükrödön! Ezt kérhetem?

Senkinek nem lehet hinni, csak önmagamban kell bízni,
Szemből fúj felém a szél. Rajta kéne messze repülni…
Könnyeket nem záporoztathatom végtelenül és a kínig,
És ezért a képzeletem szárnyán szállok, a más világomig…

Egyszer bizony, el kell menni, de akkor itten, ne sírjon senki,
Magatokban emlékezzetek, volt itt egy öreg matróz… senki.
Ez majd, akkor segít nekem, óceán homályába merülni…
Kár, hogy nem fogom megtudni, fognak-e majd a tengerek sírni?

Vecsés, 2015. március 27. - Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
...
Eddig ennyien olvasták: 7
Remény,
Rímben a sóról…
Fránya só!
Nem hátsó
Gondolat kiváltó…
Vitára citáló!

Együk, vagy ne együk?
Gondolkodunk, esszük!
Ne együk? Mi végre?
Só az élet része.

A só az ember étkezésének a része,
Használni kell, főként egészség megőrzésre!
Amit sósan eszünk, azt ne együk édesen.
Ezt akarják ránk beszélni… félelmetesen.

Az persze igaz, sót, sóval enni? Ezt sem kell túlzásba vinni,
De hogy ne együk, mert egészségtelen, ezt nem kell elfogadni!
Ételekbe úgyis annyi sót teszünk, amennyit az megkíván,
Nincs bolond, ki direkt elsózza, hogy ehetetlen legyen talán?

A só csak túlzó fogyasztásakor lesz egészségkárosító,
De annyit talán nem lehet megenni, mert nem oly' mámorító!
Só tablettát adnak sivatagban a gépkocsivezetőknek,
Fiziológiás sóoldatként vénásan a betegeknek.

Megnézném én a sót nagyon ellenzőknél, az otthoni konyhát,
És fogadok, hogy ott biz' áthágják, a nekünk kiadott normát.
Sok évszázada a szervezet, a sóhoz orientálódott,
Most meg csak úgy elvenni? Ez a rossz elv, már most elhasználódott.
Cserélni kéne, minek a rosszat megtartani, meg káros is,
Ne lebegjünk tudatlanságba, élnünk kell nekünk még máskor is…

Ha volt só középkorban, ott a bányák emelték fel országot,
És kemény harc folyt azért, hogy ki lássa el ezzel a világot!
Volt idő, hogy fizetőeszköz volt, arannyal egyenértékű,
Meg volt olyan, amikor háború is indult, hány vegyértékű?

Van oly' elefántcsorda, mindennap mennek sziklához sót nyalni!
Afrika dzsungelében kell otthon... egy majomhordának lakni.
Minden reggel mennek éhesen nyolc kilométerre, sót nyalni,
Aztán visszaút! Enni kell, és ebédre már otthon kell lenni!

Magyar kutató elmondta, nem beteg felnőttnek só igénye: napi hat deka.
Ha valaki valamiért, többet fogyasztana, kilenc dekáig nem lesz baja!
A sót mellőző étkezés sokféle betegség kiváltója,
Ezt meg hevesen tagadja az ellen-lobbi kikiáltója!

Egy evőkanál só, összesen két és fél deka!
Kétujjas csipet só, meg csak öt-hat tized grammja.
Háromujjas csipet só, kb. egy egész, egy tized gramm,
Számold ki napra, mily' keveset használsz és így stramm!
Egy zsíros kenyérre elég egyszer kétujjas mennyiség,
És hányat eszel egy étkezéskor? Edd! Ez még semmiség...
Méretes adag házi gulyáslevesbe, kell vagy kanálnyi,
De, csak egy tányérnyit eszel meg... nem fogod magad blamálni!

Ne hagyd, hogy a tested, sóhiánnyal beteggé tegyék!
Sótlansággal beteggé teszik a testét! Sót? Egyék!

Vecsés, 2015. január 7. - Kustra Ferenc József – a méréseknél jelen voltam.
...
Eddig ennyien olvasták: 22
Kutyus
Lelenc voltál, de
Hazahoztunk, családba.
Szép együttélés.
*

Egyetlen barát!
Haláláig hűséges.
Viszont szeretet.
*

Hajnal, harmatcsepp.
Szőrzet. Napsugár szárít.
Ne félj, lesz kaja.
*

Lábad elvinne,
Érzed várnak csillagok…
Egy család vagyunk.
*

Mennél, de hová?
Körülmények kötöttek.
Maradj, jó együtt.
*

Szabadság álom…
Itt nálunk az otthonod.
Udvar… végtelen.
*

Láncot nem szeret.
Gazdi, mindenekelőtt!
Életét adja!
*

Kutya, lánc rabja?
Belső hűség töretlen.
Könyörgő szemek!
*

Vad természetű,
Így futóláncon vakkant.
Szabadsághiány.
*

Röghöz kötöttség.
Hosszú lánc sem szabadság.
Lánc… szerető szív!
*

Kutya rabláncon?
Erős, nem szabadulhat.
Szabadság vágya…

*

Macska kergető,
Haragosa, más kutya!
Póráz rabságban!
*

Védi a házat,
Idegenre haragszik.
Gazdi az isten.
*

Saját testőröm.
Szeretet. Idomítás.
Utcán szájkosár.
*

Nappal is alszik.
Éjszaka ébren véd-óv.
Bizalom szobra.
*

Vicsori látvány!
Rettegést kiváltóan…
Nyáladzó száj. Düh.
*

Postást utálja.
Kéményseprőt meg, fogja.
Családszerető!
*

Kutya is szeret,
Néz az okos szemével.
Rózsaszín nyelv lóg.
*

Gyermekszerető.
Működő gyermekjáték.
Vigyázni nem árt.
*

Kutyabarátság.
Kutya morog, ember fél.
Ez kutya dolga.
*

Halkan moroghat.
Figyelmeztet vagy támad?
Óvatosság jó!
*

Van szánhúzó és
Van biz’ őr, meg nyomozó.
Van vakvezető.
*

Van kicsi öleb,
Vadász, meg hegyi mentő.
Meg farkas ölő!
*

A fajtisztával
Kereskednek. Eladók.
De mily’ a vevő?
*

A keverékek
Szívósabbak. Tűrőbb!
Fajtaváltozat.
*

Enni napjában
Egyszer kell neki adni.
Heti egy szünet.
*

Csak egyszer eszik.
Zajt hall! Legott éber lesz.
Riasztva ugat!
*

Kutya ugatás
Nem hallik fel az égig.
Embernek szól ez.
*

Másképpen ugat
Ha éhes, vagy bejönne.
Éjjel, vonyíthat.
*

Simogatás vágy.
Tetszés nyilvánítása.
Hanyatt fekve vár.
*

Gyengédséget kér.
Mindent csak szívvel dönt el.
Játékos lélek.
*

Játszani szeret,
Apportozás, kedvence.
Dobd, és már hozza!
*

Örömugatás,
Ha a gazdi hazaért.
Hozza, apportfát.
*

Lélekeredet!
Becsület szobra: kutya.
Feltétlen hűség!
*

Barátság szobra!
Igaz barát! Érdek nincs.
Haláláig hű!
*

A japán kutyus,
Kilenc évig várt gazdit!
Állomáson halt…
*

Nyár. Vakarózik.
Élősködők. Fürdetés.
Mint ázott ürge.
*

Elmenni készül…
Nem ugat… szomorún néz…
Simogatást vár…
*

Léces kerítés,
Kitört lécek. Megszökött.
Gyerek folyvást sír.

Vecsés, 2015. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban. [Csak akkor haiku a neve, ha kizárólag megszemélyesítetlen természetről szó. Minden más téma = senrjú!]
...
Eddig ennyien olvasták: 17
A nyereségvágy
Hétköznapi pszichológia

A nyereségvágy, az élet garantált elrontója,
Irigység meg a testvére, a torz én mementója.
Ahogy nő a nyereségvágy, vele nő a fukarság,
De, hogy melyik volt előbb? Tudni melyik az igazság?

Ha a módos lelkét eluralja a nyereségvágy,
Akkor az énképe is elromlik! Torz dicsőségvágy…

Ha nő benne a fukarság és ez által is akar még többet,
Torzul a látásmódja, nem akar kiadni, magát üldöztet…
A túlzó irigység bizony okozhat így elmebetegséget!

Az elsatnyult, kicsinyes és szögletessé vált lélek,
Csak folyvást az súgja neki, kiadni nagyon félek!

Még nem is találták ki, hogy fösvénységből lehet meggazdagodni…
A beteg lélek, filléresedésből akar vagyont elrakodni!
Sőt vagyona azért kell, mert másokon ezzel lehet uralkodni!

Azt hiszi a beteg lélek, smucigság maga, eredmény,
Amikor gyarapodik, úgy látja, kevés a keresmény…
Pénzsóvár zsugoriság, krajcároskodás… követelmény!

Nem elég neki az Isten pénze sem, pedig máris sok van,
Csak gyűjti még, minél több legyen a banki ládafiában.
Elkölteni úgysem tudja, mert a fukarsága nem engedi,
Azt hiszi, az övé, és nem használja… magával nem viheti.

Haszonelvű gondolkodás, a cicoma és hivalkodás!
Egyszerű életvitel és nem harácsoló gondolkodás?
Úrhatnámság? Pompa mellőzése, kivagyiság elhagyása?
Ezek biz' nem mennek neki, ezek a természetes...sajátja…

Vecsés, 2015. március 15. – Kustra Ferenc József
...
Eddig ennyien olvasták: 32

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó