Hétköznapi pszichológia

(senrjú)
Kérlek, adj nekem
A tudásodból csöppet.
Én jól elteszem.
*

(6 soros szakversszak)
Hatvan éves kor alatt, még egyszerűen nem is lehet bölcs az ember,
Ezért célszerű figyelni és lehetőleg megfogadni öregek tanácsát.
Persze a korral együtt -ki milyen, olyan- sem lesz mindenki bölcs ember,
Meg
A tanácsok elutasításával sem kell megsérteni a tanácsadóját.

Aki meg fiatalon csak az észt ossza, más szemében nem bölcs ember.
*

(septolet)
Sors egyenetlen,
Nehéz,
Döntés kőkemény.

Mindenkinek egy útja van
Göröngyös,
Rögös,
Éljük le tartalmasan.

Vecsés, 2020. június 10. – Budapest, 2020.07.16. - Kustra Ferenc József – íródott; 6 sorosban – a senrjú –t és a septolet –t szerző-, és poéta társam írta: Gani Zsuzsa és a címe; „Döntés”

...

Visszás faramuciságok!

Világ annyira el van romolva, hogy embertömegek, a „jót”, nem is értik…
A rosszért rajonganak, művelik, és még kérik! Azt, hogy ezt elvesztik: félik!
(Lásd. 2020 Nyugat-Európa! Szerkesztő!)
[Lásd akkor most: 2023 Művelt Nyugat! Szerkesztő!]

Egy dühös fickó lép be a kocsmába, kezében egy pisztollyal
- Úgy hallottam, ha igaz: a feleségem megcsalt valakivel!
Hadd lássam, van-e elég bátorság benne, hogy kiálljon velem!
Erre egy hang a háttérből:
- Haver, kis tárból nem tudsz annyi töltényt kilőni a fegyverből...

A legnehezebb dolog a világon tudni, hogy kell valamit -tényleg- jól csinálni
És szó nélkül végig nézni, ahogy valaki, kizárólag képes, rosszul csinálni.

Irodalmat olvasni olyan, egy modern újhullámos szeszély' szösszenetben,
Mintha az ember megpróbálná követni a cselekményt a betű levesben.

Levelező tagozat, egyetemen. A professzor rendőrviccet mesél, sikerrel
Feláll egy hallgató: - Kérem, ez már mégis sok! Én rendőr vagyok! - Mondja élccel.
Nem baj, fiam, akkor, hogy meg is értse; magának máris elmondom még egyszer.

Tartozol egy szakajtónyi kávéval, büntetésből, mert rám hoztad a frászt…
No, de! Figyeltél, hogy szakajtót mondtam, mert lepofozom arcodról a mázt;

Az embereket igen könnyű meg-, és elhülyíteni,
De lehetetlen erről szenvedőt… mint tényről, meggyőzni.

Gyárigazgató voltál, de most elköltözik a hivatalod,
Épp visznek a sírod felé, kiürített lett a ravatalod.

Noé hajót megépítette, de napsütés volt hosszan az idő,
Kérdezte az Istent, hol van az ígért özönvíz? Jöjjön már elő!
Isten válasz: Noé! Nem lesz itt semmilyen özönvíz, oly’ szépen süt a nap,
Emberiség majd kipusztítja önön magát, már erről prédikál egy pap…

A sarki, lakótelepi ház előtt nagyon elhányta magát a szemeteskuka!
Persze arra járt egy éhes kutya, fölborította, mert ő biz' nem is olyan buta!

Szemed állítólag a lelked tükre,
Rólad árulkodik már, mindörökre.

Életregényemmel tele a hócipőm, meg színes-kristályos szemcsés hóval,
Pedig sokat küzdöttem, mint púpos teve sivatagban, a görkorcsolyával...

Vecsés, 2020. október 27. – Kustra Ferenc József - Az oximoron egy olyan nyelvi fordulat, ami (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál, leggyakrabban egy kétszavas főnév-melléknév pár: mondjuk, "néma kiáltás", "nyílt titok".

...

A sötét fátyolában megérkezett éjben,
Bánatosan kerengünk erdei ősvényen.
Néha hallunk halk állathangokat
Vagy letört nagyobbacska ágakat.

Szomorú sötétség töri a békét,
Rakja tönkre az ember lelkét.
*

Az erdő végül is nem olyan nagy
De sok az ősvény, ami jól elhagy…
Bizony kicsit-jól eltévedtünk,
Nem tudjuk, merre a lakhelyünk…

Mind,
Egyszer
Induljunk,
Egyenesen
Sokan haladunk.

Sokan haladunk,
Egyenesen,
Induljunk
Egyszer
Mind.
*

Éhesek vagyunk és didergünk kicsit,
De megyünk előre, talán csak picit!
Egymásba karolunk az bizalmat ad,
Még jó, hogy nincs erre éhes farkashad.

Öröm tölti a reménytelen szívünket,
Mikor a boldogság oka megérkezett.
*

Jobbról észrevettem a fényét... egy autólámpa
Hullámozva világit láthatón vaksötét tájra.
Biz’, Isten segített, megleltük a kijáratot,
Megmenekültünk! Ezt a nagy-finom pazarságot…

Új
Minden
Folytatjuk,
Az út vége
Ránk vár örökre.

Ránk vár örökre
Az út vége.
Folytatjuk,
Minden
Új.

Vecsés, 2023. április 14. – Arad, 2023. április 17. - Kustra Ferenc József – íródott bokorrímesben, amit én írtam. Alá a 10 szavasokat és apevákat, szerző-, és poétatársan Ghica Izabella Iasmina írta.

...

Avagy stílus és megírás…(Kiegészítve európai stílusú haikuval és tankával)

A művelt világban az író kell, hogy tudjon írni!
Ha nem tud írni, csak kiad, azt, hogy lehet nevezni?
*
Az ékesszólás
Erény, a rossz stílus bűn!
Sokan vannak így.
*
A formátlan irodalom kialakulásának, eredetének,
Egyike, talán következménye, a protestáns cikkek, terjedése…
A stílus megvetése és az erkölcsösködő, álnok képmutatás
Bűn, és mert nincsen bölcselkedő mentség, irodalmi gorombáskodás…

Vannak embereknek a lelkében, stílustalan irodalom,
De nincs az országút árka mellett, hűs-kút- árnyék sokadalom.

Az írás nagyon más! Nem lehet megmintázni, vagy lefesteni,
Írni vagy beszélni annyi, mint szépségkép tehetséggel élni.

Írni nem tudó írók egyik mentegetőzése, a sokféle műfajok,
És azt hiszik, egyik műfajhoz illek, másikhoz nem, mert ezek a stílusok.
De a stílus hiánya, a hangnak a hiánya is,
És akkor a mű híján van már a megírásnak is.

Ember! Tedd csak föl a nagy kérdést magadnak!
Tulajdonképpen a stílek miben állnak?
Ha az öntudatlan erő csak fütyül a szabályokra,
A jelzők művészetére, ha ezt érzed bugyraidba,
És ráadásul nem használod írásjeleket,
Elveszted az érdemi-munka fejezeteket.

Az értelmi munka
És az írás munka,
Van, hogy kisiklik az öntudat hatalma alól!
Ha még időben feleszmélsz, még hozzá adhatól.

A stílus folyamatainak jó elemzése a benyomásnál kezdődnék…
Talán a már nagyon elvont, megfelelő és tiszta fogalommal végződnék.
Minden esetre a jó elvek, az eszme, lehet, mint érzéklet üledéke,
De a puszta eszméknek bolygó-árny-állapotnak nincs semmi érdekessége.

A szabatosság, néha a vonakodó képzelmek érdeme,
Az összhang bizony ritkább, döntőbb a qualitás a végére.
A szóképek, olvasottságból erednek, fölújíthatók, leírhatók!
Kellene még ehhez az a szó-lélektan, és az érzések… beírhatók.
Szókép-teremtő művészet része legyen az irodalmi műveltségnek,
Ennek benne kell lenni művekben, virága legyen az értelmi kertnek…

A tudok a szabadság alapelve, de nem alapja művészetnek,
Mert a tudat tévedhet, így mi is, ez gátja lehet értelmiségnek…
Az értelmi teremtődés, a képekkel dolgozó értelem fájától
Elválaszthatatlan, mint tudatalatti állapot gyakoriságától.
Még ide kell sorolni a tudás felfedezést,
Valamint a bölcselő és eszmei szerkesztést.

Dőreség: az, hogy az emlékezet mindig tudattalan!
Akkor, amikor előkerül, őkelme akaratlan?
*
Az emlékezet
Maga, tudatalatti!
Emlék raktárház…
*
A tehetség magában hord egy ösztönszerű erőt,
A tudattalanból működött, nem kimeríthetőt.
Persze van, hogy a tudatalatti túlárad, elnyeli tudatot,
És belülről azt diktálja nekünk, ami vonakodva íródott…

Ha egyszer sikerült megragadni a szóvirág lágyan zengő dallamát,
Akkor kompozíció kialakul a fejben, segítve csatlakozást…
Van, hogy biz' ki kell javítani az önkéntes fogalmazványt,
De van, ki nem meri, mert nem tudja az újra fogalmazást.

Az ihlet egy oly' állapot, mely jöhet a tudatalattiból,
Lehet bár második állapot… az észbeli gondolatokból.
Lehet nekikészülődés nélkül is dolgozni,
Valamit kényszerűen hajtva… elgondolkozni.

Érzéklet átalakulva lesz képzelet,
Uralkodás a tudatalatti felett!
Képzelet alakul át eszmévé,
És az fejlődik majd, valamivé…
Ez ölti megfelelő formát, ami nekünk a legjobbnak látszik,
Ehhez adjuk a szóemlékezetet, ami megírásra várszik.
*
Az észbeli és
Lelki folyamat vegyes.
Van szerepcsere!
*
A ráeszmélésnek és sőt, az akaratnak is van szerepe,
Az írás titokzatos-tünemény végső kifejlődésébe…

Képzelmek egyben nagyon érzékenyek...
Kell, agyunkban tartalékok legyenek…
Ők gazdagon érzékelő egyedek.

Vannak gondolatok, miket nem vesz észre a vágyó lelkünk,
Pedig, érzékeny megújító képességgel rendelkezünk!
Vannak benyomások, amikkel nem tudjuk, hogy mit kezdhetünk.

Írhat az ember, akár főleg általánosságról,
Ha egyszerre szólnak nyíltságról, titokzatosságról...
A szók, mik titkos jelek, titkos jegyek valójából.

Minden titkos jegy magában hordozza már magát a megfejtést,
De ettől még nehéz megérteni az írást, mint rejtvényezést.
A nyelv mindenestől.... nagy ámító tényező,
Ami a gondolatokból visszaverődő.

Az általunk festett képek, nem láthatók, csak a volt beszédekből,
A beszédek meg nem hallhatók, csak elmúlt visszaverődésekből…
*
Képfestés nehéz
Munka, sőt már művészet!
Láttatás csoda.
*
A vers az a vers,
Próza tördelve nem az!
Áltatod magad.
Olvasód, csak jót akar!
Tárd elé nagyon hamar!
*
Írni művészet,
Gondolatleírás nem!
Író dolgozzon.
Poéta feladata,
Hogy szóképét láttassa.
*
Olvasó-igény,
Hogy művet kapjon kézhez!
Káros… förmedvény!
*
Az írás mestersége, maga a mesterség!
Sokan írnak, de a papír és toll nem elég…
Írj úgy, hogy tartsad be az összes szabályokat,
Használj írásjelet, írj rímelő sorokat!
Ne légy öncélú, mindig az olvasódnak írj,
Hogy lelke, olvasáskor feszüljön, mint az íj…

Vecsés, 2015. november 15. – Kustra Ferenc József – [R. GOURMONT „Tanulmányok” c. műve alapján. Világirodalom kiadása: 1931.]

...

Látunk egy közeli háborút és fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…

(anaforás senrjon csokor, félhaiku lánc formátumban)
A hadak útját, hittük,
Hogy már benőte a szép zöld fű…
De nem zöldfülű…
*
A hadak útját, hittük,
Jóember lelkek fölszántották…
Sors, nem jólelkű…
*
A hadak útját, hittük,
Homokozóvá alakítják…
Nem galamblelkűk…
**

(Tíz szavas duó)
A hadak útja pusztulásában hittünk,
De tankok szántják… pedig hitünk…

A világ vezetői jók, ezért hittünk…
Vezetők tanokat küldtek… hitünk?
**

{Septolet)
Gránátok,
Járjátok,
Játsszátok…
Mondják: méláztok!

Menekült családok, gyerekek!
Féltelek; elmegy eszetek…
Hadi út: és veletek?
**

(3 soros-zártükrös)
Itt fél évszázada már szinte nem is kellett a hadak útja,
Közben meg kiásta magát, a kiismerhetetlenség kutja…
Itt fél évszázada már szinte nem is kellett a hadak útja.
**

(Senrjú)
Kórházak égnek,
Harckocsik is kiégnek…
Itt; menekültek…
**

(Sedoka)
Iskola nem lesz!
Az már csak egy kőrakás.
Óvóhely nincs… pince se…

Munkahely nincs már!
Az egész egy romhalmaz.
Férfiak; többség elment…
**

(LIMERIK)
Ötven millió volt mindannyi!
Disszidáltak, meghalt; mindannyi…
Nincsen ki dolgozzon,
Nincsen ki tanítson…!
Lakósság fele… csak mindannyi!
**

(Senrjú)
Atomerőmű
Meg véres vita tárgya.
Arra lődöznek!
**

(anaforás, bokorrímes, önrímes)
Mi nem vagyunk vitapartner, csak, mint kicsike, peches szomszédok.
Mi nem ellenségeskedünk… aggódunk, mint itt lakó szomszédok.
Mi menekülteknek segítünk, befogadunk: mint jó szomszédok…
**

(anaforás leoninus duó)
Jön a tél, vajon lesz fűtés? Sok fagyhalál lesz az Európai mély ütés?
Jön a tél és bármi is történhet, ez a sok nép meg már megelégelhet…
Jön a tél, az meg bizony senkit nem kímél, ő a vacogóktól nem fél…

Vannak, akiknek félni kéne... mert a végén, egyszer a nép ítélete
Vannak, akiknek telik, fussa... de talán észbélileg, igen nyurga...
Vannak, kiknek adatott hatalom... de lyukas zsebükben nincs irgalom...

Vecsés, 2022. augusztus 20. – Kustra Ferenc József – íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi-háborús helyzetéről, alloiostrofikus versformában.

...

(anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Emlékszel, megint sétáltunk egyet az erdei agyongyötrőt padhoz,
Én ráültem, Te meg az ölembe, ne legyen közöd a szálka karchoz…
Emlékszel, megint sétáltunk egyet az erdei agyongyötrőt padhoz.
*
(3 soros-zárttükrös)
Megcsókoltuk egymást, aztán hosszan dajkáltalak,
Cirógattuk egymást, én meg nagyon megvágylatak…
Megcsókoltuk egymást, aztán hosszan dajkáltalak.
*
(Leonidus)
Még nem bolondultam észben velem, tudom, nem is történt meg... képzelegtem,
Nem is voltál biz' ott velem, de egyedül… voltam és hiányoztál nekem.
Most azért elmesélem, hogy miket láttam, érdekelhet a dologi véleményem
Ha olvasol és átérzed, lehetne, hogy talán felélénkül igazi érzeted.
Istenkém, micsoda párom lehettél volna, ha nem a hülyécske sors fintora…
Vagy másként rendezi dolgokat, és nem érzéseink szerint intézi dolgokat.
De rejtélyes okból érvényesült… akarata csak ezértis megérvényesült.
Lehet, hogy sors is könyvből olvassa… mi legyen, nem is tudja, csak úgy kiolvassa…
*
(3 soros-zárttükrös)
Szóval szépidő volt, bár langy szellő szolgáltatott kisebb hűst,
Nem fáztunk, ölemben sem fáztál… nem terítettünk le kis plüsst.
Szóval szépidő volt, bár langy szellő szolgáltatott kisebb hűst.
*
(Leoninusban írt 3 soros-zárttükrös)
Egyszercske egy szélroham feltámada, gondoltuk vihar jő, megtámada,
Nosza föl a kabátot, rongya… jobb, ha indulunk, nem kell a vihar morca…
Egyszercske egy szélroham feltámada, gondoltuk vihar jő, megtámada.
*
(Belső rímes, önrímes, 3 soros-zárttükrös, leonidusban írva)
Hazáig boldog terhem cipeltem, komótosan mentem, így is hazaértem,
Közben húztam mélázva terhem, végül, ha sírva is, de csak hazaértem…
Hazáig boldog terhem cipeltem, komótosan mentem, így is hazaértem.
*
(Senrjon csokor, anaforás, fél-haiku lánc-szerűen írva)
Az estélileg megjött
Magányom ismét megríkatott.
Hol vagy? Nem velem…
*
Az estélileg magány
Úgy, vehemensen erőszakos.
Hol vagy? Nem velem…
*
Az estélileg senki
Sincs velem, lélekőrlő nekem.
Hol vagy? Nem velem…
*
Az estélileg bájos
Lét, magánynak, nincsen kiróva.
Hol vagy? Nem velem…
*
Az estélileg újra
Előjött kispad ügyet… élem.
Hol vagy? Nem velem…
*
Az estélileg alvás
Zokogással kezdődik… ez van.
Hol vagy? Nem velem…

Vecsés, 2021. december 9. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.

...