Érzem egy fájó szív dobbanását,
Mely megszakad a másikért.
"Bántottalak" már nem is egyszer,
Ezért kérek bocsánatot ezerszer.
Fájó szíved láttán könnybe lábad a szemem
Érted hull ezernyi könnyem.
Sajnálom minden egyes b?nöm,
Mellyel fájdalmat okoztam.
Kínok közt verg?dik lelkem,
Hogy ezt veled megtettem.
Azt hogy SZERETLEK nem hazudtam soha!

...

Sajnos nem egyszer? az életem, nem is volt soha!
De szívembe és lelkembe elhoztad a reményt és a hitet,
A reményt, hogy még lehetek boldog ezen a földön,
A hitet, hogy higgyek abban, hogy jó az élet!
A lelkemben megsz?nt létezni a remény,
A hitem elveszett úgy érzem örökre,
Hogy az élet jó lehet még egyszer!
Meglegyintett az élet keser? íze ismét,
Életemben újra és újra, ezt érzem,
Ez a keser?ség tönkre tesz Engem,
A Vágy az után, hogy nem érezhetlek,
A vágy, hogy nem az enyém lehetsz,
Ez a Vágy, az ami fölemészt Engem!
Lehetnek, orvosok kik keresik a gyógyírt,
De Én tudom, hogy a gyógyszerem nem a pirulákban van!
Lelkem szenvedése a testemet fölemészti,
És, úgy érzem, hogy lassan az elmémet is!
A hiányod pótolni nem tudom senkivel,
Így, lassan elsorvadok és az elmém is elhagy!

...

A hajnal benézett az ablakon, együtt talált bennünk az ágyon. Összefonódva simogattuk egymást, így szeretni egyszer?en csodássá vált. Tested minden melege rám szállt, borzongássá és gyönyörré alakult át. Boldogsághormon pezsgett testünkben, szeretet és szerelem költözött szívünkbe. Égek a vágytól, hogy érinthessem tested, felrepít az égbe minden nekem adott szavad, perced. Símogatva, ölelkezve, boldogan láttuk meg a reggeli, fényl? napsugarat.

...

Életem értelme

A Szeme Barna mint a fának a törzse,
A Haja fekete mint a sötétség,
A B?re barna mint a csokoládé,
Az Érzései tiszták és igazak.

Vele minden olyan egyszer?,
Nincs annyi perc,
hogy elég legyen veled.
Szeretlek.

Csak akkor engedlek el,
ha te akarod.
Fogom a kezed,
S nem engedem el...
IMÁDLAK<3

...

Fogságban már régóta, s szívem legh?bb vágya
Hogy egyszer majd szabadom szálljak mint madárka.
Suhanni csak végig óceánok felett
Látnom kell a tengert s valamennyi kincset.

A látvány elandalít szívem szinte reszket
Csakhogy valahára elhagyom e helyet.
Láthatom az eget, mely most is olyan kék
Habár szemem elé régen vetült már fény.

Visszatérek oda hol szeret? anyám
Szemét is kisírva izgatottan vár rám.
Belépek az ajtón s már ugrik is nyakamba
Ez hát az én otthonom: a szeret? haza.

...

Mindent megtennék hogy veled legyek,
Fogd a kezem, csókold a szám,
És taníts meg szeretni engem igazán,
Tudom egyszer elrontottam, de szeretném újra kezdeni,
Hogy megmutassam.. én is tudok igazán szeretni....

...