A II. Világháborúban

Iljin ezredparancsnok a zsákmányolt német motorkerékpárján,
Átjött az egész erdőn és nem látott németet, de ott haladván,
Balról, géppisztolyok tűzét hallotta... megállt a harcálláspontján.

A zászlóaljparancsnok jelentette, a harc-előőrs visszavonul,
Németet nem látnak, úgy tűnik, hogy nem mer, tán' nem errefelé nyomul.
A tüzérezred, készen állt a tűzmegnyitásra… este, már alkonyul…

Előttük egy, kilométeres, hétszáz méter széles tisztás,
Ha, besötétedik, akkor német már nem jön és nem lesz más…
Ha előbb jön, akkor meg az a nagy kérdés, lesz-e támadás?

A tisztástól balra is és jobbra,
Szembe is tömör az erdő fala.
Erdőben van partizánok hada.

Először egy őrmester vágtatott oda, erre jön a német,
Sok gyalogos van, Ferdinánddal jönnek, nem hagytak semmi léket…
Meg, van még két tank is, többen is látták eme régiféléket.

Még a rádiós felderítők is leadták, nagy csoport német közeleg,
De Iljin parancsnok kétségei dolgoztak... Vártak a lándzsakötegek.

Egyszer csak meglátta, szemben a német a tisztásra érkezett,
Az első, majd többi csatárlánc kizúdult tisztásra, mint végzet.
Olyan sokan voltak és úgy jöttek, hogy majd’ elállt a lélegzet.

Töprengeni, mérlegelni itt már nem volt idő,
A német sűrűn jött, mint erdőben a sor-fenyő…
A szárnyakon meg, három Ferdinánd is... bújt elő.

A csatárlánc elé ért a két harckocsi,
De megjelent még egy csatárlánc, egy kicsi…
Iljin nem adott parancsot: tüzet nyitni!

A Ferdinándok, repeszgránáttal, már nagyon lőttek,
De, melléfogtak, itt nem találtak menekülőket.
Végül a té-hármas tank is megnyitotta a tüzet.

Az első csatárlánc, sűrű géppisztoly tüzet nyitott,
Mire az orosz ágyuk, sorozat tüzet… zúdított,
A német csatárlánc közepében, németet irtott.

A Tigrisnek eltört a lánctalpa, személyzet ugrott kifelé,
Egy Ferdinánd hamar kigyulladt, így már nem tüzelt Iljin felé…
De a gyalogság nagyon támadott, futott a törzs, helye felé.

A régi ’té’-hármas tank a csatárláncot megelőzte,
És csak közeledett folyvást… vaktában folyvást tűzelve.
A csatárláncok már szétszakadtak, apró szigetekre.

Két oldalról, orosz géppuskák egyfolytában németre tüzeltek,
A német gyalogosok, futottak és megint előre kerültek.

A két Ferdinánd a támadók bal szárnyán… hátrált!
Az erdőig ment, onnan tüzelt... a fék közé állt.
Az ágyúk lőttek rájuk, de, egy lövés sem talált…

A német csatárlánc apró-szigetek futva jöttek,
A fűben elvágódtak, elestek, hasra feküdtek.
Látták, hogy a tank harcol, ez a példa, ők is jöttek!

Iljin, hol a tüzéreket nézte, hol a harckocsit,
Már nagyon vártra, hogy hal, mikor kapja be a csalit…
Tűz! A találat a toronyba csapódott… nem rapid.

Füstszag, nagyon terjengett
A mező, a rozs égett…
Sok katona… mivé lett?

Elfogtak egy német őrnagyot,
Aki oroszul is jól tudott.
Beszélt is, igen értelmes volt.

Vállalta, elment, hogy egységével letetesse a fegyvert,
Itt már csak a fölösleges, vesztes vérontás lesz és reggelt
Senki nem érné meg... Akkor kérdik... holnap a Nap, kinek kelt?

Vecsés, 2015. november 24. – Kustra Ferenc József- írtam; Konsztantyin Szimonov: „Az utolsó nyár” c. háborús regénye ihletésével…

...

Kis jó hír ebben a megvadult és már atomháborút követelő világban…

(HIQ trió)
Írok én
Nektek! Várjátok?
Úgy írok…

Erre van
Jó szerződésünk…
Én írok…

Gondolat
Nem marad bennem.
Jó! Írok.
*

(bokorrímes duó)
A munka dandárjában itt oly' sok a munka,
De majd kifekszek kicsit egy lövészárokba,
Ott tudok írni, ha közben nem leszek hulla!

Tíz centis sárba, rothadó fűszálakban elbújok,
Tollam, papírt kissé emelem és így nem is látszok.
Ott hiába ellen… katonaság, mert nem is látszok.
*

(leoninus duó)
Még itt a háborús világhelyzetben béke nélkül, mert nem maradhattok szavam nélkül.
Kinek tetszik, mit írok, olvassa el, mielőtt törődni kell érdemben menedékkel…
Írok néktek a világ nagy problémájáról és harcomat a háborús válságokról.

Jó nekem, hogy réges-régen olvasóim vagytok, igy aztán nektek írhatok…
Jó nekem, hogy réges-régen olvastok, addig háborúval nem foglalkoztok.
Jó, hogy a társaságotok része vagyok, öröm, hogy e csapathoz tartozok.

Vecsés, 2024. június 6. - íródott: egy valószínűleg(!), szervezés alatt álló atomháborúra történő figyelmeztetésként!

...

Sűrű, nyálkás köd lóg az erdőben a fákon,
Botorkálok… tejfehérben, meredek fájón.
Előttem nagy fa… tán’ nem is látom az erdőt,
Botorkálok… köd van, honnan merítsek erőt?

Vecsés, 2004. március 22. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.

...

Egész életemben a saját hegyemet támadtam, elháríthatatlan
Akadályok ellenére… és újra, nem elfogadva, hogy óhatatlan.
Tudtam, hogy rosszul megírt sorsomban van írva; ez bíz' megmásíthatatlan.

(Septolet)
Voltam napfényben,
Kísérteties fényben,
Holdfényben,
Fényözönben,
Áthágva rekettyésben.

Mindig újra próbálgattam,
Akadályokon át… elakadtam.
*

(Senrjon duó)
Akadályok! Legyűrni!
Akadályok! Le kell győznöm mind.
Haladásirány.

Folyvást támadtam hegyem,
Folyvást rohamoztam akadályt.
Irány, előre!
*

(Senrjú)
Megszállottan csak,
Tomboltam akadálynál…
Iránymutatás.
*

(3 soros-zárttükrös)
Hogy a fenébe lehettem volna boldog, ha a hegyemre nem futok fel?
Mindig boldog akartam lenni, így nem kötöttem alkut, csüggedésemmel…
Hogy a fenébe lehettem volna boldog, ha a hegyemre nem futok fel?

Lentről kukkerrel néztem, mások, hogy följutottak az én hegyemre.
Ezt a rongy népséget! Erővel befurakodtak az én helyemre…
Lentről kukkerrel néztem, mások, hogy följutottak az én hegyemre.
*

Én nem voltam soha, nem is vagyok kitarthatatlan,
Volt is nekem erőm, végtelenül kifogyhatatlan.
Küzdés szelleme vezetett a rohamra, kifogyhatatlan.
Őrangyalom mindenhová kísért, nem volt kitarthatatlan…
Őrangyal azonban nem azért van, hogy életproblémákat megoldja,
Hanem, hogy védje az embert, ne legyen baj alanya, vagy okozója.
*

(Bokorrímes)
Aztán megtudtam az ukrán látótól, hogy két ellenségem is van az udvarba’!
Spirituálisan akadályoznak, nem feloldható! Ezért mentem rohamra…
Számoltam a tökéletes időzítést, megindultam… akadtam akadályba.
*

(3 soros-zárttükrös)
Mert-bizony a spiritualitás gátja… már előttem odaért ő,
Mindent megakadályoznak, mondta látó… mert ő volt a hozzáértő…
Mert-bizony a spiritualitás gátja… már előttem odaért ő.

Ki nem élt ilyet át, az nem érti és szeretve sem hisz nekem,
Ezzel szembesülök mindennap, de, hogy győzzek? Fő is a fejem!
Ki nem élt ilyet át, az nem érti és szeretve sem hisz nekem.

(Haiku)
Hegyoldalon szép
Az erdő, jól gondozott.
Kiépített út.
*

(Senrjon duó)
Nem rendezetlen, tiszta
Fák köze, élmény látvány…
Korlátoztattam.
*
Nem rendezetlen, tiszta,
Jól ápolt erdő volt… fasorok.
Volt korlátozás.
*

(Senrjú)
Látó megmondta,
Két nő az ellenségem.
Prímán dolgoztak?!
*

(Sedoka)
Megvan a hegyem,
De, hogy mennyek oda föl?
Vagy nincs hegy, csak ellenség?

Megvan a hegyem,
Akadályba ütközők.
Ellenségem remekel…

Vecsés, 2020. február 26. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. önéletrajzi írásként.

...

Hétköznapi pszichológia… SMS -ben!

Megérkeztem, indulok hozzád, de velem majd ne ingerültösköggyé…
Ha lehetne, akkor inkább jó nagyon örömmel hülyéskedösköggyé…

Ha lesz vacsora, pörkölt-nokedli, föltétlen hagyományoskodoljá…
Utána meg szeretnék egy nagy sört, hogy pótlón sörösködhessek hozzá…

Képzeld a munkát rendben elintézgettem, pénzecskét keresgetőztem…
Megyünk is ügyvédecskéhez, pénz nuku, jó becsapáskodtak engem…

Gyereket is fektesd le időben, adja neki kenyeret…pálinkásocskást!
Te készülj, pörkölt után téged eszlek... előtte lefele gyors ruházkodást!

Vecsés, 2025. szeptember 27. – Kustra Ferenc József

...

Hétköznapi pszichológia… miből nincs menekvés…

(10 szavas duó)
Rajtam nyom magányom, már unom…
Elveszett a normális élet, vágyom’.

Biz’ csak egyszerűen egy normális-életre vágyom,
Ne mocsok legyen házom…
*
(leoninus trió)
Szerethetetlen és igen rossz a sorsom minden lapja, ez nálam ember kínja.
Itt aztán előre lapozni nem lehet, naponta vannak… lehetetlenséget!
Az ellenem az ördög, meg sűrjen leszökik a falról… intézkedése máról.

Sokszor hallottam már, hogy „a rosszat jó követi…” ez hazugság és biz' kezdeti…
Azt is mesélik „jó tett helyébe jót várj…” ez orbitális hazugság… hohó, várj!

Minden ember más, szinte kiismerhetetlen, még a magány is, mi lehetetlen.
Ötven évig voltam nyomozótiszt, tudom… ez volt általában tapasztalatom.
Engem hazugságmentes realitásra képeztek ki… mindig így nyomoztam ki…
*
(senrjon)
A magányom, mint egy árny
Kisért, tudásom meg csak nézett!
Én csak nyomoztam.
*
(halmazrímes)
Találkoztam rengeteg magányos emberrel, párokkal,
Turkáltam… de ugyanez volt az érvényben családokkal.
Mivel magammal hordtam a magányom, a megismerés
Meg a segítőm volt, igy volt sok-sok kemény felismerés.
Sokszor láttam, hogy az „álompár” ezt megmutatta szomszédoknak,
Közben meg este verekszenek, mit hűn őriztek… nagy titoknak…
Az italosok, mind tagadják ezen tényt, meg belőtt füvezők
Állnak ellent mindenféle gyanúnak… mert ők a ’rendes’ elsők.
*
(3 soros-zárttükrös)
A magányom rendes volt, hagyta, hogy sok idegenhez alkalmazkodjak,
De út közben meg, tőlem várta, neki telhetetlen nagyot bókoljak…
A magányom rendes volt, hagyta, hogy sok idegenhez alkalmazkodjak.
*
(HIQ trió)
És magány,
Örökre marad?
Magányság!

Meddig tart
Élet nem tudni…
Végleges?

Jól érzi
Magát… mért’ velem?
Társ nélkül…
*
(3 soros-zárttükrös csokor)
Azt is mondták, már tél után egyenesen a tavasz jön,
Sok ujj, illatos virággal megvigasztal majd, kérkedőn…
Azt is mondták, már tél után egyenesen a tavasz jön.

Az azonban a nagy baj, erről az ujj tavasz nem tud,
De még elmondom, hogy ahhoz kevés ez, hogy te is tudd…
Az azonban a nagy baj, erről az ujj tavasz nem tud,

Ez a magány olyan, mint egy mélytengeri búvárruha,
Rajtam van, nem kérdez, de leszorít... van erre alkalma…
Ez a magány olyan, mint egy mélytengeri búvárruha.

Azt meg én szoktam volt mindig mondani:
„Kinek mi van megírva, azt kell élni…”
Azt meg én szoktam volt mindig mondani.
*
(leoninus)
Az is igaz: „egy szó, mint száz”, igy nem hozom rád végleg… mindazt, ami frász.
Emberek tartozéka magány, sokak élete egy magány ingovány...

Vecsés, 2025. július 26. –Kustra Ferenc József – írtam, tanulmányként ezen témában.

...