feledem a szemét, kék tekintetét.
feledem a mosolyt, belém vetett hitét.
feledem a hangja színét, gyengéd érintését,
feledem a múltat, öröknek hitt szerelmét.

...

Én már nem szeretlek, csak az egyedüllét fáj.
a magány marja lelkemet.
sivár szürkeség mi vár,
mikor este haza megyek.

Hazudtál, pedig szerettelek,
hittem, együtt öregszem meg veled.
egy meg nem született gyermek állt közénk,
kis teste sötét árnyként magasodott fölénk.

szemedben láttam nincs remény, mennem kell,
hideg-kék ragyogása szavak nélkül felel.
gyerek kell. az ár oly kevés.
a teljes nihil, a feledés...

...

Uram mi volt a célod, mikor az utamba küldted ?t?
Mikor érzést ültettél szívembe, mely vérvörös virágba n?tt
Miféle nehéz próbatétel ez, mondd meg végre Uram?
Hogy itt állok zavartan, sehol sem találom önmagam

Vezess uram új útra, jöjjenek der?sebb hajnalok
Ha már te sem vagy mellettem, mondd meg, kiben is bízhatok
Suhan felém az áldott, karácsony, adj nyugtot énnekem
Csituljon szívem, sz?njön a hullám viharvert lelkemen

Forró imával kérlek, szent kezed vezessen engemet
Adj nekem új szívet, mely eztán szebben szeret
Templomodnak szelíd szegletében pihenhessek végre
Hálát adó szemmel nézzek majd fel a csillagos égre

Jászladnál tudjak majd b?nömb?l véled újra születni
Tudjalak téged és ?t is szívbôl, és tisztán szeretni
Utánad Istenem, néki szól majd ajkamon az ének
Az oltáron is érted, és érte ragyognak a fények

...

Kérdezd: szeretlek -e? s megmondom én, hogy
Szeretlek, mert ezt mondhatom,
De ne kérdezd: mennyire szeretlek?
Mert azt én magam sem tudom!
Azt tudni csak, hogy mély a tengerszem,
De milyen mély? nem tudja senki sem.

Mondhatnék esküt, hosszú és nagy esküt,
Az ég felé tartván kezem,
Hogy szívem minden dobbanása érted,
És egyedül érted leszen,
Hogy öröklámpa benne a h?ség,
Mely még ott lenn a föld alatt is ég.

S mondhatnék átkot, hosszú és nagy átkot,
Mely mint a villám érjen el,
S égesse, tépje lelkemet legmélyebb
Pokolba mártott körmével,
Ha elfeledlek téged, kedvesem,
S?t, ha rólad csak megfeledkezem.

Nem mondok esküt és átkot. Jaj annak,
Jaj, akit ez tart vissza csak.
Én eskü, s átok nélkül is örökre
Lelkem lelkében tartalak,
Ott fogsz te állni magasan-fényesen,
Mint a tejút a legmagasabb égen.

...

?szbe hajló élet alkonyán csendesen mellém sodort a szél
Mikor már a szív h?lni készül, már szeretni nem is remél
Akkor jöttél te a messzi semmib?l, észre sem vettelek
Mikor életem egén már hullani kezdtek a levelek

Hogy is történt mindez meg velem, elmével fel nem foghatom
Hisz sosem lehetsz enyém, b?n szeretni téged, ezt jól tudom
Harcolt a józan ész, de az érzés oly er?s, könyörtelen
Átgázolt, mint vadul tomboló vihar szívemen, lelkemen

Más úton járok én, a tiéd egészen máshova vezet
Nincs er?, mely elmoshatná a köztünk feszül? éveket
Nem lehetsz soha enyém, másé vagy te, az Isten embere
Én is szavamat adtam egykor, feloldhatatlan esküre

Csalóka délibáb, ostoba, ábránd, de mégis jó nagyon
Rád gondolni minden este, s veled ébredni minden hajnalon
Ki is vagy te nékem? ? éltet? napom, ?rz?m és támaszom?
Koldulva lesem a viszonzást mosolytól ég? arcodon

De langyos ?sz után, majd jön a zord hideg, beköszönt a tél
Mint könny? levelet, úgy sodor t?lem majd messzire a szél
A hulló hó gyász fehér leple mindent, de mindent eltemet
Marad szívem jegesre fagyva, nekem már repülni nem lehet

...

Ígérd meg nekem,hogy mindig velem leszel.
Ha gyötör a bánat, te akkor is ott leszel.
Úgy rohan az id?, futnak az évek.
De súgd a fülembe, hogy ezt már velem éled.
Oszd meg velem múltad, bár nem voltam része.
De ne engedd a jöv?t a múlt feleméssze.

Kezdjünk új életet, hisz még van sok éved.
Én boldoggá teszlek, és ez nem ígéret...
Csak érezzem, hogy szeretsz ez fontos nekem.
És akkor te leszel, az egész életem.
S, ha életem alkonyán lehunyom szemem.
Ígérd, hogy akkor is ott leszel velem.

...