Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers beágyazása
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok
Mazsolázgatás a vágyakból
Versben és oximoronban elmélkedés… lehetnék én…

[Nem vagyok senki, de lehetnék:]
Erdőkerülő, fő erdész, esetleg
A szomszéd tanyája körül, tán' végleg.

Lokomotív első mozdonyvezetője
Az erdei kisvasúton, minden este.

Lehetnék matek tanár, megoldanék minden kivonás egyenletet,
Ha úri kedvem úgy tartaná, erre tanítanám a gyerekeket.
*

[Nem vagyok semmi, de talán valaki lehetnék:]
Híres poétává lehetne válni,
Ha tudnék ceruzával verset írni.

Híres haikuíróvá válni,
Ha tudnék 'szépes' haikut írni.

Híres novellistává válni,
Ha tudnék szép novellát írni.
*

[Nem vagyok falkavezér, mert akkor lehetnék:]
Akár nagy politikusi-segéd talpnyaló,
Lehetnék milliárdos, gaz, nagy vállalkozó.

Vagy legalább akkor, kakas a saját trágyadombomon,
Még azt sem bánnám, ha tyúkok nem törnek rám tolakodón…
*

[Hmm…]
Állítólag a szabadság vezeti a tömeget,
Akkor én miért keverek penészes életpépet?

Aki bíz' vér-farkas akar lenni,
Farkasként, farkas módon kell élni
És farkasokkal kell vonítani!

Mit
Akar,
Az élet?
Hideg a lét…
Szeretet meleg!

Vecsés, 2016. szeptember 12. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
...
Eddig ennyien olvasták: 181
Kustra Ferenc József Remény,
Csönd pelerinemben…
(Septolet)
Csönd pelerinemben ücsörgélve
Bámulok… nézgélve.

Fejem üres,
Vadkutyám rühes.
Létem színpadán,
Lét-létrám fokán,
Örökbe-maradván…
*

(Senrjú)
Tán’ gondolkodnék,
De fejem üres, kutyám…
Színpadon vagyok.
*

(3 soros-zárttükrös)
Lét létrám alsó fokán, vagy… elkárhozva,
Innen már rég’ menekülnék rohamozva…
Lét létrám alsó fokán, vagy… elkárhozva.
*
Mi a fenére gondolhatnék, amikor nincsen mire!
Ugyan kire gondolhatnék, amikor nincsen is kire?
Mi a fenére gondolhatnék, amikor nincsen mire!
*

(Halmazrímes)
Üres az életem, mint egy nagy lyukas kas,
Nekem reggel nem kukorékol a kakas.
Életemet megmászni? Hogy, amikor magas?
Életfámon följebb mászni? Hogy, ha az odvas?

(3 soros-zárttükrös)
Biztos, hogy nekem már csak nem sok, de kicsi van hátra,
Ezt hányingerben letölteti élet hullámzása…
Biztos, hogy nekem már csak nem sok, de kicsi van hátra.

Minek is örüljek, amikor nekem nyűg az öröm,
Most biztos fölvenném, de nincs meg, sosem-volt ködmönöm…
Minek is örüljek, amikor nekem nyűg az öröm,
*

(Sedoka)
Életbánatom
Mint zászló lebeg fentebb.
Kit érdekel… elegem?

Életbánatom
Folyvást csak körbe ölel.
Ez mért nincs észlelettel?

Vecsés, 2020. február 2. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
...
Eddig ennyien olvasták: 168
Remény,
Fékem
A magas égen
Szikrázva süt, napocska!
Alkony közeleg.
*
Már az álmaim sem az enyémek,
A semmiben vésznek, elenyésznek.
Ezzel minek rontsam meg életem,
Ha jól látom, már ez lett a fékem.
*
Csend, nyikorogva
Beáll saját helyére.
Beesteledett.

Budapest. 2000. július 17. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és senrjúban önéletrajzi írásként.
...
Eddig ennyien olvasták: 205
Csipásan, de ébred a tavasz…
(Leoninus csokorban)
Kibontja magát lassan a természet és elballag a téli enyészet.
Igaz, volt már ilyen máskor is, de majd visszaállt a régi… értünk csakis.
Körbe-körbe nézek és lám a határ, ha lassan is, de színesedik már.

Majd
Várva
Érkezik,
Megjelenik,
Hozza fényeit.
*
Látni már a nyomát, hogy megindul az élet, most már tényleg megy enyészet!
A pár hónapi, a volt téli, sírva megyen könnyfelhőkkel, mint egy régi.
Végre elmúlt, megy hó nélküli tél, egy szélviharral meg még bajszán kefél.

Igen,
Indult,
Térhetetlen,
Ismeretlen
A hideg emlék.
*
Az újkort elhozza nekünk az éltető napsugár, ő meg igyekszik, senkire nem vár.
Remélem, a természet rendőrség nem tereli vissza telet, volt az itt már eleget
S amúgy sem voltunk vele megelégedett, menjen az egyenlítőre, ott miket lehet…

Nincs,
Elment,
Eltűnt ő,
A tél nyoma
Nagy távolságra.
*
Vecsés, 2023. március 21. – Arad, 2023. április 4. - Kustra Ferenc József – íródott; az évszakváltásról, a leoninust én írtam. Az apeva: szerző-, és poéta társam Ghica Izabella Iasmina munkája.
...
Eddig ennyien olvasták: 192
Kinek a hintójába…
Arccal előre,
Az élet, nem néz hátra.
Múlt-uszályt visszük…
*
Jelen rabja vagy,
Akár akarod… bár nem…
Kételyek és vész.
*
Van, kinek hintójába villám van befogva.
Enyém, a szamaras szegény ember kordéja.
A szerencsém még ilyen kordén sem közeleg,
Nekem minden csak összekuszált egyveleg.
*
Csorbult remények…
Hevük, már elenyészett.
Hű emlékezet.
*
A sors kötőfék…
A vágyak önfeledtek.
Jövőnk szárnyalás.

Budapest, 2000. augusztus 17. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjúban.
...
Eddig ennyien olvasták: 199
Balaton parton…
Ülve fák alatt,
Életem most rám szakadt.
A part vízpárás.
*
Vízről fúj a szél,
Csak szembe jő, nem köszön.
A Balcsi dalol.
*
Ezüstös hajam
Csak kócolja… fésülget.
Elől, van tincs is.
*
Közben nézem a
Fodros vízfelületet.
Halak ugrálnak…
*
Nádas lakói
Neszeznek. Gólya köröz.
Ki lesz vacsora?
*
Szél már viharos
Hullámokat korbácsol.
Balcsi arca zord.
*
Zenit elcsúnyult,
Ég, vajon miért könnyez?
Rám, meleg eső.
*
Égi megváltás
Felhőkönnyek képében.
Már bőrig áztam.
*
Vihar már nekem
Zenél, menjek már haza.
Padon egyedül.
*
Most imigyen
A remény is elhagyott.
Szedelőzködők.
*
A Megváltó sír,
Nekem lelki megnyugvás,
Balaton parton.
*
Én Balatonom,
Belső a zokogásom.
Lesz majd szép zenit.
*
Ázva megyek már
El a parttól… vizesen.
Visszanézek rád.
*
Hiányod, már most
Előterembe kerül.
Tudati hiány!
*
Menve fák alatt,
Életemet cipelem.
Parton, víz függöny.
*
Szép vagy Te így is!
Lelkemmel megyek haza…
Holnap is jövök.

Vecsés, 2015. június 1. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban.
...
Eddig ennyien olvasták: 212

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó