Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok




« Első oldal
1
...
of
89
Zsanett
Szemébe nézve csillogást látok.
Ő az ki hatással van rám.
Bűszke vagyok arra hogy társa lehettem.
Röpke öt hónapra.
Ő az nő ezen a földön.
Ki ha velem van tudom van jövőm.
Érte élni érdemes.
Ha velem van életem végre boldog lesz.
De most ugyerzi jobb egyedül neki.
Holott tudja ő az egyetlen kiért.
Szívem dobban, hiányzik.
Az a csodás igéző szép párja.
Bűszke voltam én lehetek a párja.
Lelkes sebzett.,sor és sok galád.
Bele tiport fel és inkább eldobja boldogságát.
De én küzdök érte.
Ha szívem utolsót dobban is.
Mert érzéseim irata igazak.
S szeretem imádom csodálom is.
Ő az a nő.
Kinek jelenléte hozta el.
Azt hogy végre tudom van célom.
Cél adott. Mellette jobb ember vagyok.
De ha tudna azt hogy lelkem.
Re ő a gyógyír.
S be látna azt hogy nekem.
Csak ő kell.
Várok rám mert szeretem.
S hűség fontos szempont nekem.
Mert az elsőnap szívem neki adtam.
De nem kérem vissza.
Mert méltóra hogy óvja.
Meg ha azt érzi nem.
De tudom belatja.
Mert e srác ki sorokat írja.
És szereti őt.
Már más nem akar szeretni.
Csak azt a nőt ki jöttevel
Meg mutatta van szívem.
S lelkem bol szólnak sorok neked.
Ha nem te leszel a kedvesem.
Nekem többet senki sem kell.

Te vagy kire várok még ha húsz év múlva is egyedül.
Ülök egy szobában.
Te más mellet leszel.
S nem velem.
Én akkor is tartom.
Magam ahhoz szívem csak a tiéd.
Tudom ezek szavak.
De versem ím meg maradnak.
S elmondjak azt szeretlek.
Mert ha te nem lennél.
A verseim titokban várnak azt hogy írjam őket.
Minden költőnek volt egy múzsája enyém te vagy.
Verseimben velem vagy.
Meg ha most távol vagy.
Szívemben élsz.
S halálom napjáig szeretlek én
...
Kollát Zoltán
Reménytelenség
Fájdamas kiáltás hangzik el az éjben,
Számtalan gondolat ragad meg tétlen.
Fejemben nem szünő gondolatok járnak éppen,
Hiányzol szerelmem, mindenem a szívben.

Éreztem sokszor a halál itt jár éppen,
Hívogat szavaival fogd a kezem szépen.
Ellen áltam neki, félve hová visz el,
Egy reménytelen út ahol minden gyorsan vész el.

Számtalan harcok reményt adnak nékem,
Erősebben kell álnom az élet útvesztőjében.
Te adsz nekem erőt érzem ilyen messziről,
Nem véletlen léptünk arra az útra a semmiből.

Emlékszem ajkaid gyengéd simogatására,
Emlékszem lépteink halk toporgására.
Kéz a kézben járva lehetőségeink útjait,
Nem szakíthatják félbe életünk félelmeit.

A félelem mi átjárja szép lassan napjaink,
Erőnk halvány csóváit szertefoszlattatik.
De a reményünk lassan de győzelmet arathat,
Ha kiállunk az igazság oltalma alatt.

Fáj minden szó mi hiába hangzik el,
Reménytelenségtől lassan hallgatni kell.
Számtalan felhő eltakarhatja szemünket,
Százszor áttörhetjük rejtett félelmünket.
...
Ballada
Öreg testben öreg lélek,
Elmeséli mostan néked.
Hogy kergette szíve vágyát,
Hallgasd meg hát balladáját.

Ifjú délceg gondolt egyet,
Nem telhetnek így a percek,
Órák, hónapok s évek,
Hogy e balga fukar népek,
Nem lelik mi szívet éltet.

Szép szavakat nem hallott már rég,
Bókra s udvarlásra nincs is már igény.
Bántotta lelkét e puszta tény,
Hogy az emberből kihal a szenvedély.

A csók mi régen szerelem pecsétje volt,
Ma játék s tisztasága zord.
Boldogságot tárgy okoz csak,
Mily nagyobbat a gazdagabb okozhat.

De álj! Hol marad a tiszta lélek!
Példát adok majd ti néktek!
Nem kell ide pénz se gyémánt,
Hogy a lelked szépen széttárd!

Elkezdte hát hosszú útját,
Szétszórta a bókok bókját.
Öntözte az élet fáját,
Szerelemnek violáját.

Tette ő ezt nagyon bátran,
S hogy ember jobbá váljon.
Teltek múltak hosszú évek,
Egyre nőttek a remények.

Példa ím volt: hajolt bókolt,
minden hölgynek kezet csókolt.
Tépett szívet összezavarta,
Szava a lelket simogatta.

De volt ő neki titkon vágya,
Meglegyen az ő mátkája.
Kereste is szüntelen,
Járt poklon s egen.

Korszak ellen fogott kardot,
Hősként vívott lélekharcot.
Ámbránd lelke nem sejthette,
Hogy saját maga lesz a veszte.

Volt közel s távol, határon innen és túl,
E történetre mégis, bús végzet borul.
Kinyílt a szem, hogy e rút században,
Mit ér a szív, ha páratlan.

De a vagyon többet ér másnak,
Minden vágyat el is áshat.
Mivel neki kincse nincsen,
vesztes lett az életringben.


Nem akadt e földön kinek szíve kell,
Így a halál magányosan ragadta el.
Szíve megszakadt......
S a tanulság mi néktek megmaradt,
Egy fecske........... nem csinál nyarat!
...
Várok rád
Vágyom rád...nem tagadom..
Várok rád mert így akarom..
S félek..ezt sem tagadhatom
De talán rámtalálsz egy gyönyörű napon..

S felismer majd szerelmed..
S magamhoz ölelem..
Szorítom..szorítom..
Ó nagyon akarom!!!
El már nem engedem..
Csakis enyém lett már..
S rájött ő is immár...
Érezni fogom...
Megjött...
Őt akarom!!!
Mert szeretni akarlak..
Ennyi a vétkem..
Addig is várok rád..s szertlek téged...
...
Szívem újra él
Életem mélypontján találtál Rám,
Te adtad vissza, arcom mosolyát,
Újra célt adtál az életemnek,
Szerelmed belevésődött a szívembe.
Magányos éjjelenként mikor rólad álmodom,
Tudom te vagy akire vágyom,
Minden perc mikor velem vagy,
A szívemben örök nyomot hagy.
Álmaimban látlak téged,
Együtt vagyunk kéz a kézben.
Szemeidbe nézve fagyott szívem felolvad,
Minden dobbanása Te magad vagy.
Szerelmes szívvel téged kérlek,
Légy enyém, amíg élek.
Ha ezt szívemnek megadod,
Én örökké a tiéd maradok
...
Rád gondolok
Rád gondolok és ettől boldog vagyok,
Rád gondolok és tudom már nem szabadulhatok,
Rád gondolok és érzem, szívem foglyul ejtetted,
Rád gondolok és tudom Te vagy ki kellesz Nekem.
Rád gondolok és bízom, hogy néha te is gondolsz énrám,
Rád gondolok és hiszem, hogy szíved én rám vár,
Rád gondolok és remélem, hogy nem csak álmodom,
Rád gondolok és érezd, Te vagy kire igazán vágyom.
...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó