Igen...szeretlek, az érzelmeim tagadni nem tudom.
Neked nem kell, hogy szeress, csak kívánd a testem!
Engedd, hogy szeresselek, hogy kedvelni tudj engem.
Nem kell, hogy szeress, csak kívánd a testem!
Kívánd a testem, mi lángokban ég érted.
De nem kell, hogy szeress csak kívánd a testem!
Engedd hogy szeresselek, nem baj ha fáj, ez jó nekem.
Neked nem kell, hogy szeress, csak kívánd a testem!
Csak kedvelj engem, szerelmem nem kell, hogy viszonozd.
Ne szeress, csak kívánd a testem, de azt nagyon!
Ég a testem a vágytól, hogy ölelhesselek.
De neked nem kell, hogy szeress, csak ölelj és szeretkezz velem!

...

Ha rád gondolok szívem gyors kalapálásba kezd,
Mi azt jelzi, hogy már hiányzol nagyon nekem.
Ha rád gondolok libab?rös leszek,
Mi azt jelzi,hogy nagyon kívánlak édes.
Testi vágyaimnak elmém parancsot ad,
Nyughass még egy kicsit míg Istvánod messze van!!!
Eztán elmém parancsa hatást csap érzéseimre,
Szívem kalapálása lassan lelassul,vágyam elcsitul,
Mert tudom ha itt leszel,minden hiányom és vágyam,kielégíted.
Meg adod nekem mit csak Te adhatsz nekem,
A kéjt a szenvedélyt a mámort és a bódító gyönyört!!!!

...

Itt a reggel föl ébredtem!!
Mellettem az ágyam üres.
Érdekes egy gondolat,
Ami elmémben bezavart.

Nyitom ki a szemem,
De Te nem vagy itt velem,
Furcsa álmom lehetett,
Amiben biztos ott voltál Te!!

Nem emlékszem semmire,
De er?sen érzem, hogy,
Álmomban ott voltál velem,
Er?s álom lehetett, hogy így,
Ébren is itt érezlek mellettem!!

Hahó, hahó, ébredj, ébredj!
Ne er?lködj emlékezni!!
Ez csak egy álom volt!!!!
A valós lét a fontos, nem az álom!!!

Veled álmodni csuda jó!!!
De a valós léted az az igazi jó!!!
Mikor érzem, hogy tested körbe fon,
Szorosan át ölelsz és csókolsz!
Ez az amire érdemes emlékezni!!!!!
Ez az ami fontos és nem az álom!!!

...

B?nöm van, és most vezekelek.
B?nöm van, mert veled ostobán viselkedek.
Kimondtam mit rosszul gondoltam, és érzékelek.
B?nöm megbocsátani, talán nem is lehet.

De kérlek légy megbocsátó velem!
Tudatlanságból való b?nöm nézd el nekem.
Butaságom miatt az érzés fájón belém hasít,
Tudom, a te fájdalmad nagyobb, ez téged t?lem eltántorít.

De fejemben a gondolatok körülötted keringenek.
Szerelmem megbántottalak, de te kérlek ne tedd!
Mert nem ellenedre akartam tenni mit teszek.
Hagyd, hogy rendbehozzam b?nöm mit tettem veled.

Hiszem, hogy szeretsz, és megbocsátasz nekem.
Id?vel a szíveden ejtett sebed begyógyítja szerelmem.
A könny a múlté lesz, és nekünk boldogság terem.
Mert én is szeretlek szép kedvesem!

...

Csendes, h?vös hajnal.
A nap is még megpihen,
mégis friss fény nyargal
egy sebb?l gyógyult szíven.

Egy van csak mi bántja,
lelkem tanácstalan,
hisz szerelemnek búzaszála
gyakran kalásztalan.

Vessek hát-e mégis búzát,
ha az árpa magot hoz?
Imádjam-e Fortunát,
bár így h?tlen magamhoz?

Égessek el magvakat,
mit elmém megterem?
Hintsek inkább álmokat
nemes szívemen?

Már hiába rágódsz
bolond ember hidd el,
szíved rejtekében
már zsenge hajtás zöldell.

S hogy érik-e majd nyárra?
Tudja Aphrodité...
Tán balga lelked vágya,
de földed, szíved már az övé.

...

Te vagy szívem legmélyebb pontja
Te vagy a gondolatom magja
Te vagy kinek köszönhetem az életem
Mert te vagy kiért élnem kell
Jöjj hozzám, jöjj velem
Te vagy a szerelmem
Hozzád, hozzád megyek ha tudok
Hisz boldog leszek, ha veled vagyok
Az életem nem tudom mással elképzelni
Nem akarlak téged elveszíteni
Hidd el te vagy az életem
Mert örökre téged szeretlek
Nekem nem kell más, csak ez a vallomás
Hogy örökre szeressük egymást!

...