Szemébe nézve csillogást látok.
Ő az ki hatással van rám.
Bűszke vagyok arra hogy társa lehettem.
Röpke öt hónapra.
Ő az nő ezen a földön.
Ki ha velem van tudom van jövőm.
Érte élni érdemes.
Ha velem van életem végre boldog lesz.
De most ugyerzi jobb egyedül neki.
Holott tudja ő az egyetlen kiért.
Szívem dobban, hiányzik.
Az a csodás igéző szép párja.
Bűszke voltam én lehetek a párja.
Lelkes sebzett.,sor és sok galád.
Bele tiport fel és inkább eldobja boldogságát.
De én küzdök érte.
Ha szívem utolsót dobban is.
Mert érzéseim irata igazak.
S szeretem imádom csodálom is.
Ő az a nő.
Kinek jelenléte hozta el.
Azt hogy végre tudom van célom.
Cél adott. Mellette jobb ember vagyok.
De ha tudna azt hogy lelkem.
Re ő a gyógyír.
S be látna azt hogy nekem.
Csak ő kell.
Várok rám mert szeretem.
S hűség fontos szempont nekem.
Mert az elsőnap szívem neki adtam.
De nem kérem vissza.
Mert méltóra hogy óvja.
Meg ha azt érzi nem.
De tudom belatja.
Mert e srác ki sorokat írja.
És szereti őt.
Már más nem akar szeretni.
Csak azt a nőt ki jöttevel
Meg mutatta van szívem.
S lelkem bol szólnak sorok neked.
Ha nem te leszel a kedvesem.
Nekem többet senki sem kell.

Te vagy kire várok még ha húsz év múlva is egyedül.
Ülök egy szobában.
Te más mellet leszel.
S nem velem.
Én akkor is tartom.
Magam ahhoz szívem csak a tiéd.
Tudom ezek szavak.
De versem ím meg maradnak.
S elmondjak azt szeretlek.
Mert ha te nem lennél.
A verseim titokban várnak azt hogy írjam őket.
Minden költőnek volt egy múzsája enyém te vagy.
Verseimben velem vagy.
Meg ha most távol vagy.
Szívemben élsz.
S halálom napjáig szeretlek én

...

Öreg testben öreg lélek,
Elmeséli mostan néked.
Hogy kergette szíve vágyát,
Hallgasd meg hát balladáját.

Ifjú délceg gondolt egyet,
Nem telhetnek így a percek,
Órák, hónapok s évek,
Hogy e balga fukar népek,
Nem lelik mi szívet éltet.

Szép szavakat nem hallott már rég,
Bókra s udvarlásra nincs is már igény.
Bántotta lelkét e puszta tény,
Hogy az emberből kihal a szenvedély.

A csók mi régen szerelem pecsétje volt,
Ma játék s tisztasága zord.
Boldogságot tárgy okoz csak,
Mily nagyobbat a gazdagabb okozhat.

De álj! Hol marad a tiszta lélek!
Példát adok majd ti néktek!
Nem kell ide pénz se gyémánt,
Hogy a lelked szépen széttárd!

Elkezdte hát hosszú útját,
Szétszórta a bókok bókját.
Öntözte az élet fáját,
Szerelemnek violáját.

Tette ő ezt nagyon bátran,
S hogy ember jobbá váljon.
Teltek múltak hosszú évek,
Egyre nőttek a remények.

Példa ím volt: hajolt bókolt,
minden hölgynek kezet csókolt.
Tépett szívet összezavarta,
Szava a lelket simogatta.

De volt ő neki titkon vágya,
Meglegyen az ő mátkája.
Kereste is szüntelen,
Járt poklon s egen.

Korszak ellen fogott kardot,
Hősként vívott lélekharcot.
Ámbránd lelke nem sejthette,
Hogy saját maga lesz a veszte.

Volt közel s távol, határon innen és túl,
E történetre mégis, bús végzet borul.
Kinyílt a szem, hogy e rút században,
Mit ér a szív, ha páratlan.

De a vagyon többet ér másnak,
Minden vágyat el is áshat.
Mivel neki kincse nincsen,
vesztes lett az életringben.


Nem akadt e földön kinek szíve kell,
Így a halál magányosan ragadta el.
Szíve megszakadt......
S a tanulság mi néktek megmaradt,
Egy fecske........... nem csinál nyarat!

...

Elmúlnak az idő
Csendes percei,
Szerelmesek álmai
Dacos pillantásai.
Megszelídítve minden,
Örök pillanattól,
Kezem a kezeddel,
Végleg összeforr.
Nincs ember,
Ki parancsolhat,
Szerelmes szíveknek,
Arcod tükörként,
Visszatükrözi lelkemet.

...

Elszeretném mondani mennyire szeretlek,
de fogalmam sincs hogyan kezdjek bele.
Talán el kéne mondanom neked,
mennyire boldog vagyok melletted.
Ha veled vagyok minden más,
hogy valaha elhagynálak? Kizárt!
Melletted a gondjaim elszállnak,
és nincs többé se bú se bánat.
A szomorúság helyére öröm lép,
kérlek légy az enyém örökké.
Imádom, ahogyan rám mosolyogsz,
ahogy nézel mindig zavarba hozol.
Nem vagyok a szavak embere,
de abban biztos vagyok hogy szeretlek.
Napról-napra erősödik ez az érzés,
ha elveszítenélek abba tönkremennék.
Ha este lehunyom szemem,
minden pillanatban bízom benne,
hogy ha úja kinyitom őket,
még mindig mellettem leszel.
Már egy ideje biztos vagyok benne,
hogy te vagy az az egyetlen,
akivel letudnám élni az egész életemet.
Nem tudom elégszer elmondani neked,
hogy te vagy a legcsodálatosabb ember.
SZERETLEK!!!

/saját/

...

Rügynek pattanása,
virágnak balzsama.
Kongatja kongó szívemet.

Hegedűn húz,
s fáj tőle
mindenem.

Jégből cseppen,
csörtetve ömlik
hirtelen..

Szétolvadt hóember orra helyén;
fonnyadt répa,
langy szellőben lengedez.

Nyárfa vattája,
az csak mi behavaz..

Illékony öröm,
hamiskás arany!
Sárga levél.Te földbe taposott!

Rügypattanás voltál,
egy múlott tavaszon....

...

Szeretnék tőled mindenért bocsánatot kérni,
Remélem a sok rosszat eltudod felejteni.
El kell hinned, hogy csak te vagy nekem,
Te vagy az az egyetlen ember akit szeretek.
Szeretnék hozzád méltó barátnő lenni,
szeretnélek téged hihetetlenül boldoggá tenni.
Szeretném, hogy minden percet mit velem töltesz,
azt egy perc csodaként élj meg.
Szeretném, hogy te légy az aki fél elveszíteni,
És én szeretnék lenni az, akit nem tudsz elengedni.
Tudom, hogy nem vagyok a legszebb lány a világon,
de szeretni csak egyet tudok, és őt nagyon.
Imádom, amikor szorosan átölelsz,
akkor tudom, hogy nincs mitől félnem.
Megbolondulok, ha csak rám nézel,
csókod egyenesen a mennyországba vezet.
Nagyon szeretlek téged ezt kérlek hidd el,
Boldog negyedik hónapfordulót életem!

...