Életről - gondolatok

Jó
Reggel,
Jó napot
Eredményez!
Boldog este lesz!
*
Új
Élet
Várható?
De nem jön el.
Minden a régi…
*
Új
Élet
Közeleg.
Rügyfakadás!
Kitavaszodott!
*
Új
Élet
Nem virul,
Magány győzött!
Rossz váltás után…
*
Rég
Elment
Az apám!
Emlékeim
Most, feltolulnak!
*
Ő
Nem volt
Jó ember.
Elzavarta
Szeretett apát!
*
Már
Ember
Öregen,
Nem oly’ sokat
Ér! Le is írták.
*
Nagy
Csendben
Ücsörög
Az unalmam…
Mit kéne tenni?
*
Új
Világ
Közeleg,
Akaratlan
Ránk erőltetik!
*
Éj
Sötét!
Láthatók
A csillagok…
Hold… pásztorkutya.
*
Víz
Hullik
Felhőből…
De, mi tartja
A magas polcon?
*
Nem
Élmény
Betegség
Jelenése.
Öregen… pláne!

Vecsés, 2017. március 15. - Kustra Ferenc József - Az apeva öt soros „vers”. Az első sor egy, a 2. két, a 3. három, a 4. négy, az 5. öt szótagot tartalmaz. Nem rímes. Tilos a szavak tördelése, de kötelező az írásjelek alkalmazása!

...

A villám, váratlanul lecsapott a csendes eső csendjébe,
Idegingerlő élességgel és dermesztően... fényességbe!
Füstdrapériák lógtak… az eső lemosta őket a földbe…

Aludtam a csendes eső halk, motoszkáló neszezésébe,
Tette álmot pihentetővé, földöntúli létezésébe.
Fránya villám, neveletlen, zajong, a maga nyerseségébe.

Rosszul ébredtem, felijedtem, hirtelen éltem... létezésben,
Mert az ébredésem gyors volt, álmom elmerült a feledésben.
Villám, több nem jött, elment az eső, feloldódott semmiségben.

Ekkora villámcsapástól vegyes érzéssel lehet ébredni,
És emberben ijedtében, gyorsan félelem kezd gyülemleni.
Fokozatos ébredés híján, kell oly' terebélyesen kelni.

Vecsés, 2015. február 28. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.

...

A poéta…

Érzem, ahogy sötétedik, a fény-sötét, féltőn ölel át,
Egyesít az ég és föld között a nagy semmiség terén át.
Elmegy a napfény, messzi útra indul,
Terjed a sötét és vakon kivirul.

Az éjszaka dalára mindig figyeltem,
Ma is olyan, mint… feszített húr a lelkem.
Estefelé az asztalnál írnak a Poéták,
Alkotnak, jókat, nekik nem gond, gyűlnek a strófák.

A fény lassan láthatatlan lesz, de a maradék,
Még lilás-vörösben játszik… csak álom-szakadék.
A Poéta, hogy lásson, gyújt, legalább két gyertyát,
Lúdtolla hegyét megvágja... keresi fortélyát.

A gyertya fénye keveredik, a legutolsó napsugárral,
Ami beóvatlankodott a szobába, és eltűnik mával.
A Poéta a lúdtollát tentába mártja, gondolatát
Bőszen papírra veti, novellát, lírát és aforizmát.

A Poéta a saját gondolatai között lépked,
Magányosan csak álmodik, gondolatokat letépked.
A gyertya lángja táncolja a naplementét,
Ő meg nézi, közben lélekből írja versét…

Vecsés, 2012. november 1. – Kustra Ferenc József

...

Vággyal simulok hozzád, Teca,
Megáll a csend, de mire várva…
Tolakodok feléd,
Így ölelek… beléd.
Sok perc, egy dús gyönyör fő álma.

Heved, oly’ vad ölelésében,
Lét surranós szédületében.
Ölellek hevesen,
Ó, Te csak egyetlen…
Egymás, pihi engedélyében.

Tartóba nyomtam a gyertyámat,
Elvetettem az új búzámat…
Vágy Terád folytjában,
Ez van bent, kottámban.
Szórtam is Neked nagy szikrákat.

Vecsés, 2017. december 1. – Kustra Ferenc József – íródott: erotikus jellegű LIMERIK csokorban.

...

Avagy álom-vágyban?

Nem tudom, hol is vagy Hermina,
Ó, ha megismerhetnélek ma…
Egyedüllét, bánat!
Könnyezek, sok százat…
Próbáljuk, gyere ide még ma!

Hermina, rólad álmodozok,
Enyém lennél? Úgy ragaszkodok…
Eggyek lennénk ketten,
Győznénk a végzeten.
Párod az, mi lenni akarok.

Hol keresselek, ó, Hermina!
Ha velem lennél, lenne csoda!
Ölelve fognálak,
Hódolnék bájadnak.
Hermina hol vagy? Ó, Hermina!

Vecsés, 2018. november 16. - Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.

...

Szelíd lankáidon mászkálni,
Völgyeidet, mindet bejárni…
Azonosulni… bőn,
Magamat hergelőn…
Sötétség ködében járkálni…

Este parkban, padon csücsülünk,
Sötétedéssel, sötétedünk.
Oltári szép a csend,
Nyugalomért esend.
Csókolgatlak, ez bíz’ jó nekünk!

Váltanék sebességet még föl,
De, te nem! Félsz a nagy hevemtől!
Hergelés bent marad,
Kint, látható a kard…
Elkísérlek, gerjedelemtől.

Megkívántalak, nem szégyellem,
Csak egy baj van, épp’ nem vagy velem!
Vágy fiókját nyitom,
Harcom, magam vívom!
Ígérd, előbb-utóbb Te... velem.

Csókolgatom majd a földet, mint
Az élet, helyi oltárát… kint!
Aszott már a remény,
Nálad, nincs engedmény…
Hogy jobb legyen? Igen, ha… amint…

Én bizonytalanul, csak várlak…
Veled kéne élni… ma, mának!
Volna közös öröm,
Libabőr... bőrömön.
Nem mondok le rólad, csak várlak…

Vecsés, 2018. szeptember 6. – Kustra Ferenc József- Romantikus LIMERIK csokor

...