Emberben bízni,
Nagyon rémes gondolat.
Kárát szenvedtem!
*
Bámulok. Csak úgy
Látom világot, hazug...
Mit hoz a jövő?
*
Az élet álom,
De oly’ mint egy rémálom;
Kéne ébrednem.
*
Érzelem völgybe
Tombol lelkem mélysége;
Mást nem érdekel.
*
Siker, mi kerget!
Utol nem ér, nem siet.
Csak megyek tovább….
*
Magam vagyok én
Kívül-belül fenomén;
Hiszik? Vagy csak én?
*
A csönd oly’ sűrű,
Hogy körbeölel, megfojt;
A lelkem sajog.
*
Életfa gyökér
Vagyok saját magamnak;
Locsolást kérek!
*
Kinek hatalma
Nincs, ne mondjon véleményt...
Sárba tapossák!
*
Ha én igazat
Mondok, jól megköveznek;
Így volt mindig is.
*
Szürke állomás
A következő megállom;
Vizet veszek fel.
*
Elbandukolok,
De nem tudom, hogy merre;
Gyere Te erre.

Vecsés, 2012. szeptember 10. – Kustra Ferenc József – íródott; senrjú csokorban.

...

Az azúr fénnyel áradó utcákon,
A selymesen halovány kék ég alatt,
A házak homlokzatának csillogón
Visszaverődő visszfénye nem oly' matt.

Nők, mint azúr színű arany üstökős,
Úgy mentek tova, szinte átsuhantak.
Ruhájuk lebegett, arcuk gyönyörős,
De mindez csak álom, mit mások láttak.

Vecsés, 1998. december 28. – Kustra Ferenc

...

Nem létező időrészecske…

Minden pillanat múlt és jövő,
A jelen nem mérhető idő.
Valamit mi, már vagy megéltünk,
Vagy mi még nem… de majd megéljük.

Pillanat varázsa a jelen,
Ez nem mérhető idő elem.
Vagyis ember nem jelenben él,
A tiszta múlt az, mit annak vél.

Budapest, 1998. január 11. – Kustra Ferenc József

...

Keserű a szerelem Ágó,
Boldogtalan szerelem… fájó.
Ölelném testedet,
Bírnám szerelmedet…
Keserű, boldogtalan, málló…

Nőmmé tennélek, édes Ágóm,
Keserűn ölelnélek… fájom.
Tán’ nem is esne jó,
Lelkem meg csak molyol.
Szerelem… tehervonat, Ágóm.

Szívem, hang dörejjel dobogat,
Megőrülök… nem adsz alkalmat...
Ölelj, csókolj gyorsan,
Várnám hamarosan.
Bánat karcolgatja, arcomat…

Vecsés, 2021. szeptember 13. – Kustra Ferenc József – íródott romantikus LIMERIK csokorban.

...

Petike! Elmentél feltűnötlenül
És itt hagytál minket, felelőtlenül.
Még nem hiszem el, hogy elmentél, nem vagy…
Mi mind fájdalmasan kiáltunk, hol vagy!

Holnap lesz a temetésed, fájdalom!
Elmentél, Te jó barát… igen fájlalom.
Tudom, jó férj voltál és jó családapa,
Jó kolléga, mindenkinek a támasza.

Rád mindenki számíthatott, csak segítettél,
Józan, teljes és önzetlen életet éltél.
Fájó búcsú szavai hagyják el ajkamat,
Az emléked megőrizzük és a fájdalmat.

Vecsés, 2002. november 10. – Kustra Ferenc József

...

„Földiekkel játszó
Égi tünemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!”

Nekem is volt vágyam s az égig ért,
De nem teljesült, pedig tettem érte
Amit tudtam, s most nem tudom miért
Élem életem, mikor lassan vége…

Fiatalkori erényem, bűnöm tán’
Összhangban volt. Még jól emlékszem,
Hogy erre kényesen ügyeltem talán,
Mégsem volt jó, amit s hogy tettem?

Életemben csak fáradt, poros idegen voltam,
Jártam az életutam fájó derékkal, bottal.
Igyekeztem, hogy jó legyek, sokat nem hazudtam,
Lassan már az életutamat üthetem bottal.

Mik nem teljesültek, azok maradtak az álmok,
De már sokra nem emlékszem, sokakat feledtem.
Nem születtem olyannak… nem lettem jövő látnok,
De nem baj, már úgyis kifut alólam… életem.

Mások vágyai is csak részben teljesülnek,
Pedig Isten látja lelkem, sokat akartam.
Jó emberek az életükbe belesülnek...
Én is, ha nem sikerült… fejemet vakartam

Szavakból kaptam mást, sokat nem csak őszintét,
Több volt a vitatkozó, ellenem forduló…
Csöndes emberség lenne, mit vágytam, a hitét
Adja valaki, és akkor van napforduló…

Ezeket nem kaptam meg, sokakban csalódtam,
Barátok becsaptak, pedig jót akartam és
Tettem is ilyen, mert ilyen fajta voltam,
De már megy el a hajó, idő meg kevés…

Te földiekkel játszó
Csalhatatlannak látszó…!
Óh, te csalfa tünemény,
Magad vagy a vak remény…

Vecsés, 2013. november 18. - Kustra Ferenc József – íródott; a Folytassa pályázatra – Az idézet Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez c. verséből való.

...