Hős katonáink csak meneteltek
És Don kanyarban halálra leltek.
Ezerkilencszáznegyvenhárom-januárba
Katonát, munkaszolgálatost halál kaszálta.

Nem állt mellettük a magyar Hadisten,
Nem volt esély… semmi győzelemre itten.
Nélkülöztek, éhesen elcsigázva küzdöttek,
A hős katonák a parancsnak eleget tettek.

Kitartás (!) volt a parancs mindhalálig
Közben a hó betemette őket állig.
Nem volt mit enniük, és nem volt meleg ruha,
Katona, munkaszolgálatos így sem volt puha.

Borzalmak borzalmát állták ki,
Mindenki csak parancsra ment ki.
Irtották katonát és munkaszolgálatost,
Akkor volt a módi; haza ezt kívánja most!

Az oroszok által lelőtt lovat ettek,
Latrinára, jeges hóba kúszva mentek…
Kínjukba havat ettek nagy-kanállal,
Dacoltak hideggel, gránáttal, halállal.

Parancs vitte őket, el a családtól; csatába.
Tél tábornok meg átküldte őket a halálba.
Az orosz téltől, fegyverektől odavesztek,
Fülsértő hangon, halálosan dörögtek.

Kínhalált szórtak, a katyusák, a lövegek,
Aknatűzben bújtak bele… földbe emberek.
Győzött a tél és amerikai fegyver,
Nekünk, nem volt ruhánk és kevés a fegyver.

Lánctalpakkal agyon taposták embereket,
Megalkották a Don-kanyari mészárszéket.
A végső enyészet átment az elmúlásba,
Sokakat csak elástak egy fagyott árokba.

Akik életben maradtak helytálltak,
Eleget tettek a magyar virtusnak.
Örökre emlékezzünk rájuk szeretettel, hálával,
A kezünkben egy gyertya meleg lángjával és imával.

Vecsés, 2011. január 19. – Kustra Ferenc József- a történelmi múltról íródott, az ott meghaltak emlékére!

...

Szép volt a gyermekkorom, boldog voltam,
Egykeként neveltek, de szigorúan.
Hálás vagyok szüleimnek, Keresztnek,
Jó érzésű, jó emberek neveltek.

Mindez persze mai világban nem előny,
Sőt hátrányát látom, sokszor védekezőn.
Ezen persze kicsit változtatni tudok,
Korszellemhez tán, alkalmazkodni fogok.

Engem még megtanítottak jóra, szépre,
Mikor felnőtt lettem mondtam, hogy na, végre.
Akkor még nem tudtam, mit más fiatal se,
Hogy most kezdődik a rossz, gonosz élete.

Ma sokszor visszasírom a gyermekkorom,
Éltem legjobb két éve, katonakorom.
Szolit elláttam, gondom nem volt semmire,
Főleg akkor kedvelt engem a szerencse.

Gyermekkorom kerékpározással telt,
Télen meg szánkóztam, mikor hó esett.
Akkor nem volt Tv és nem volt telefon, videó
Este hatkor mesét sugárzott a rádió.

Felnőttek beszélgettek velem, meséltek,
Hallgattam őket, élveztem az estéket.
A lelkem nem tette tönkre a diszkó,
Nem lettem egy üres fejű fajankó.

Vittek állatkertbe és még vidámparkba,
Kirándultunk hegyekbe és folyópartra.
Kaptam töltetlen savanyú cukorkát,
Szülinapra meg mindig jó nagy tortát.

Nappal tanultam és játszhattam kedvemre,
Akárhová néztem ráláttam emberre.
Akkor még emberek kommunikáltak,
Egymással szemben jó érzéssel voltak.

Felnőtt koromban szüleim rosszak lettek,
Engem és családomat is... tönkre tettek.
Hát ez persze, nem volt szép és jó részükről,
De nem von le a gyerekkori emlékből.

Ki és milyen ember lesz felnőtt korában,
Attól függ hol, hogyan nevelték korábban.
Alapvető, jó-e szülők módszertana
És környező társadalom ráhatása.

Ha manapság sikk lenne rendesnek lenni,
Bőven volna okom ujjongni, örülni.
Mindezt közel és távol nem értékelik,
De emlékem ettől nem homályosodik.

Vecsés, 1998. október. 22. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írásmű, 50 év után…

...

Bevágott hideg!
Táncoló hóemberek.
Fagyoskodó sör.
*
Itt van immár az óév legutolsó napja,
Minden ember éppen ma, éppen búcsúztatja.
*
Bút vágjuk sutba,
Kezdjük, legyünk vidámak.
Táncolj hajnalig.
*
Ember jó, ha visszanéz a most lassan már múló évre,
És nagyon belegondol az évben megélt életére…
Jó, hogy mi még itt vagyunk, mert az emberi lét mulandó,
Az idő, komótosan halad, nem áll meg a mutató.
*
Enni és inni,
Meg koccintani pezsgő!
Bízni jövőben.
*
Mint kallódó fény,
Csillan, múlt ígérete…
Jövőre, jobb lesz?
*
Éjfél után majd nagy fénybokréták nyílnak,
Süvítő rakéták messze föl suhannak!
Nagyon szépeket rajzolnak az égre,
Elmúlt egy év és mi megértük végre!
*
Ne gondolj gonddal,
Most csak mulass a mának!
Újév, új élet!

Vecsés, 2016. január 2. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjúban

...

Szilveszterek az
Évek kis-nagy kapui!
Erre koccintsunk.
*
Megyünk és mindent
Magunkkal viszünk, tovább.
Év kapuján át.
*
Szabadulunk és
Hisszük, hogy jövő jobb lesz!
Percnyi boldogság.
*
Üres a világ?
De mitől lenne tele?
Jövőre, tele!
*
Látvány, már rozsdás.
Milyen lesz majd, rút vagy szép?
Pokol tüze ég?
*
Semmi nem marad
Itt. Hitetek vezessen.
Pezsgő előtte!
*
Az óév kapu
Csikorogva csukódik!
Azért, korty egyet.
*
Az újév kapu
Félszegen kinyitódik!
Erre koccintsunk.
*
Induljunk, menjünk!
Idő van, új élet jő!
Múlt hátizsákban.
*
Ettünk jó virslit,
Ittunk jó pezsgőt! Nyomás!
Jő már… jobb jövő?
*
Kárhozat múlik!
Élet megy tovább! Újév…
Új mindenség vár!
*
Óév, már foszlik…
Újévi szellő, égen…
Jövő, morzsányi…
*
Bevégeztetett.
Jó, hogy volt, de jobb, hogy megy…
Köbe lesz lélek…
*
Emberek! Idő
Nem állt meg, óév elmúlt.
Jő nekünk jövő!

Vecsés, 2015. január 2. - Kustra Ferenc József – íródott; senrjú csokorban.

...

Emberek a szilveszter egy nagy örömünnep, mulassunk!
Együnk, igyunk, táncoljunk, újévbe végleg kiránduljunk!
Így teszek, nincs apelláta, nem vagyok én ellenálló,
Magammal szemben, jövő évben sem leszek szembeálló.

Micsoda illatok szállingóznak a levegőbe?!
Virsli illat érzik, engem is kínálnak belőle,
Ami el is fogadok, mert szeretem mustárral,
Ez bizony az mi jó, amit nem eszek félvállal…

Majd ha éj idején felvillannak a petárda fények,
Én sajna, nem leszek része szilveszteri őrjöngésnek.
Fáradtságukból, eltelt évek most megálljt parancsolnak,
Gondolatok rezignáltság mosolyában lubickolnak.

Éjfélkor kortyolom a kis pohár pezsgőt és érzem, hogy élek.
Jövőre is lobogni fog élet lángja, ellenállni vétek.
Fogadkozunk vagy sem, élet nem áll, tovább folyik,
De szilveszterkor örüljünk, most vannak a murik!

Jövőre is találkozunk, folytatjuk életet… remélem.
Én tudd, hogy az élettradíciót folyvást, hűen követem,
Nyomás előre, jönnek szembe az újabb és újabb évek,
Néha pihenni is kellene, de vajon vannak-e révek?

Vecsés, 2013. december 13. – Kustra Ferenc József

...

Búcsúzunk óév,
Éljen az újév!

Megint eltelt háromszázhatvanöt nap,
Szépen búcsúztatta óévet a pap.
Sok esemény történt az elmúlt évben,
Töltsük az újat is hasonlóképen.

Búcsúzunk óév,
Éljen az újév!

Ez volt ezerkilencszáz kilencvennyolc,
Az eljövendő és a vége nem nyolc.
Múlt év (mindegy már) volt olyan, amilyen,
Már ezen ne bánkódjunk, ez volt régen.

Búcsúzunk óév,
Éljen az újév!

Nem tudjuk pontosan, hogyan lesz idén,
Függ attól, ki mit fogadott ígérvén.
Függ attól is, hogy kik, mit fognak tenni,
Kiknek teljesülnek ígéretei.

Búcsúzunk óév,
Éljen az újév!

A társadalmon is végigtekintve
Szükség volna több együttműködésre.
Emberek, családok! Mi (!) kell még nektek?
Főként, hogy egymást nagyon szeressétek!

Búcsúzunk óév,
Éljen az újév!

Vecsés, 1999. január 2. – Kustra Ferenc József

...