Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet…

(leoninus duó)
Minél sötétebb a mostani idő, annál többet kell nekünk szenvedni… sőt illő!
Minél többet senyvedünk belül, annál jobban kell az igazsághoz ragaszkodni, kívül.
Minél több embertelenséggel találkozunk, annál több emberséget kell mutatnunk.

Csak gyűlöletet látunk szinte mindenhol, de álljunk ellent és küzdjünk mindenhol.
Ellenállást segítő isteni adomány ad erőt, használjuk ki ezt a lehetőt.
Csakhogy minél többet akarnak megtörni belül, annál jobban kell küzdeni kívül.
*

(3-soros zárttükrös)
Van bennünk egy isteni adomány, ápoljuk!
Szelídséget és szeretetvágyat használjuk…
Van bennünk egy isteni adomány, ápoljuk!
*

(leoninus)
Nagyobb zűrzavarban, nagyobb rend is kell! Nagy gonddal, a kisebbekben is így kell…
*

(senrjon duó)
Az arrogáns és buta
Háború tapos mindent, mi jó!
Rendet kell vágni…
*
Ha háború van, szívnek
Úgy kell tiszteletet mutatni.
Rendet kell vágni…
*

(Leoninus)
Sötétül az élet hazugságoktól, így kell növekedni a tiszteletnek magától…
*

(Senrjú)
Minél nagyobb baj…
Igazságra törekvés.
Nem kell engedni!
*

(leoninus)
A pénzemberek gerjesztik a hazugságokat, de csak mi járjuk be a poklokat!
*

(3 soros-zárttükrös trió)
A pénzemberek hazugságokkal terjesztik a sötétséget,
De minél sötétebb éje… újult fénye igazság is lehet…
A pénzemberek hazugságokkal terjesztik a sötétséget.
*
Zűrzavaros, súlyos-sötét időkben vizsgálni kell az elmét is…
Zűrzavaros, besötétült időben; tenni hithű lélekért is…
Zűrzavaros, súlyos-sötét időkben vizsgálni kell az elmét is.
*
A dolgok törékenyek, nehogy mi pusztítsuk őket,
Jót, a szépet, igazat terjesszük, mint kelendőket…
A dolgok törékenyek, nehogy mi pusztítsuk őket.
*

(senrjon duó)
A hírért, az álhírért,
A médiák a felelősek!
Megtestesítők!
*
A gyarló emberekkel
Úgy bánnak, mint a rabszolgákkal…
Háború… tovább.
*

(HIAQ duó)
Kímélet kiveszett,
Kíméletlenség… így lehet!
Háború meg folyik…
*
Lenyaklik a világ,
Irányítók haramiák…
Háború meg folyik!
*

(leoninus duó)
Akik újságnak, mikrofonnak, nyilatkozók, azok mosolygó háborús uszítók!
Hadügyminiszternők tudattalanul úgy nyilatkoznak… főzni nem tudásban, konokak…
Férfi nyilatkozók bután a magasabb beosztásban… aspirálnak új magasságban…
Ezek mind semmit tudva had ügyiről, okosok! Ők igy a halottakat marcangolók!

A háború, mint vad folyam haragos, még erős szél nélkül is tarajosan hullámos.
A katonák életét lehazudják égről, mikrofonban meg csöpögnek kedvességtől.
Hadurak egymásnak esnek, közben lehet; nagy pénz... libériás inasokat keresnek.
Mi lesz a még élő néppel, a még ép családokkal? Mi lesz a még élő harcosokkal?
Isten segedelméért akkor, imádkozzunk, mert eme helyzetben most, nincsen más dolgunk…

Vecsés, 2023. júl. 9. – íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális- történelmi helyzetéről. És egész nap láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is… (Úgy írtam meg, mint egy főpap szószéki beszédét…)

...

Látunk egy közeli háborút, és éledőn fölütötte a fejét a -sajnálatos- világháborús világhelyzet…

(Bokorrímes duó)
Emberek a fronton halál és sebesülés van, de nincs pihenő.
Nincs hétvége, vágyakban sem, hajjaj, ez bizony igen röhögtető…
Aki meg hiszi, hogy háború vágyfüggő, ő maga röhögtető…
Aki meg ezt hiszi, annak a családjában a bú üldözendő?

Én már első nap is hinni akartam, hogy sokunknak a békevágya teljesül,
Én már első nap is hinni akartam, ki ilyen annak az életvágya teljesül.
De fekete kosok irányította élen nem adott semmit, de halált elvetett,
A halál meg rohamot kezdett, majd első értesítésként a halálsoron kezdett.
*

(3 soros-zárttükrös trió)
A fronton nincsen, hogy reggel az angyalok csengetnek, kopognak bunkerajtón…
Minek ilyen luxus, amikor ellennek ágyúja tör be a bunker ajtón…
A fronton nincsen, hogy reggel az angyalok csengetnek, kopognak bunkerajtón.

Persze ez is egy munkahely, de itt pihenőidő nélkül folyamatos a munkarend!
Meg már százezrek vannak, akik örökre helyben maradtak, ők haza sohasem mehend’…
Persze ez is egy munkahely, de itt pihenőidő nélkül folyamatos a munkarend!

A frontvonal halál tere, az elhunytaknak meg végső vagy idegilenes sírhelye,
A fekete kosok meg zsakettban, Krasznaja Moszkvával befúva, mennek az életbe…
A frontvonal halál tere, az elhunytaknak meg végső vagy idegilenes sírhelye.
*

(Senrjon trió)
Szerelemben kén’ hinni,
Háborúra kén’ nem gondolni!
Világ pusztítás!

Lehetne a jó reggelt
Isteni… halál takarodna.
Világ pusztítás!

Reggeli erős kávé
Is a kosoké, literszámra!
Világ pusztítás!
*

(Senrjú trió)
Életben halál
Most bizony irányadó!
Világ pusztítás…

Hinni dolgokban
Ami értelmes és jó?
Él a pusztítás…

Hétvégéken is
Lőnek, robbannak, halnak!
Halál… darabra!
*

(HIQ csokor)
Napmeleg
Simogat lágyan.
Élvezem.

A padon,
Hallom, lövések!
Halálsor.

Katonák,
Megmenekülnek?
A halál…

A kosok,
Épp’ bálba vannak?
Gazdagok!

Nem igaz...
Élet népírtó!
Szegények!

Kos gondja:
Csak gazdagodik!
Szegények…

Vecsés, 2023. február 24. – Kustra Ferenc József- írtam a jelenkori „nagy háború” első évfordulójára: a világ, az emberiség jelen történelmi -élő háborús- helyzetéről. Végveszély van! Mindennap látjuk a híradókban! [A HIQ saját fejlesztésem: szótagszám = 3-5-3 Tilos a rím és az elválasztás. Kell a haiku-elviség.]

...

Egy nyugtalan érzés
mi szívemet nyomja,
Hogy lehet a világ
ily nagyon otromba.

Eltorzult képek
felém vetülnek,
boldogságom,hogy
tarthatnám én meg.

A b?nös szavak
emberek arcán akad,
elveszett pillanat
mosolyra csalogat.

Csonka világban
amelyben élek
behunyom a szemem,
s lassan felébredek.

...

Csillogó hópihék
érintik a fenyök ágait,
de jó lenne valóra váltani
az emberek álmait!
Különleges napon,különleges érzés
a szeretet ünnepén alkalmas a kérés.

Csillogó hópihék
érintik az angyalok szárnyait,
ök viszik tovább az emberek kívánságait.
Fehér takaró borítja a tájat,
ünneplöbe öltöztetik a házak ablakait,
a karácsonyi fákat.

Csillogó hópihék
olvadnak a sírköved falán,
gyertyát gyújtok
karácsonyi dalt éneklek neked,
meghallod talán
a hozzád szárnyaló angyalok szaván.

...

Addig, még van ki szeressen
még életed úgy érzed élvezed
még körülvesznek emberek
nem látod a jöv?t
nem érzed, nem érted, mi jön
nem tudod mi jó, mi az illúzió
de egyszer rádöbbensz
egyedül vagy, egyedül éled életed
nincs gyermek, pedig van
nincs kedves, pedig sok sok volt van...
nincs barát, pedig sokan mondták
nincs senki, csak te vagy...
te vagy magadnak

...

Ha érteném a madarak csicsergését
megkérdezném
merre vagy,gondolsz-e még Rám?
Oly rég nem láttalak
tán megsem ismersz a feledés
lepedöjét ki borította Rád?
Emlékeidet kitépve szárnyalsz
völgyeken-hegyeken
nem érzed,nem tudod mi ez a gyötrelem.

Ha értenéd az emberek nyelvét
megkérdeznéd
merre vagyok,jutsz-e még eszembe
hallom-e még kedves csicsergésed?
Emlékszem-e a madárra kit megtaláltam
sérülten a földön heverve.
Biztos megismernélek!
Letépném Rólad a feledés lepedöjét
hogy emlékeinket felidézzem.

...