Mi volt a múltban ami már nincsen?
És mi lesz jobb a jöv?ben?
Nekem te vagy már az egyetlen kincsem,
És remélem így lesz ez örökre!
A múltban te voltál a szemem fénye,
Akire örökre vigyáznom kéne!
De nem tudok mert itt hagytál engem
Egyes egyedül a jöv?ben!
Majd én kereslek,
És megtalállak!
Hisz téged szeretlek,
Nem lehetek senki mással!
A múltban voltunk,
A jöv?ben leszünk!
Szerelmesek voltunk,
Szerelmesek leszünk!

...

Mintha, megbabonáztak volna,
Nem tudlak feledni Téged.
Összetört szívem nem tud nyugodni.
Még mindig, csak Te utánad vágyik.

Hiányod pótolnám, de képtelen vagyok,
Senki nincs, ki Téged pótolni tudna.
Rád gondolva libab?rös leszek,
Mert a hiányod, nagyon fáj Nekem.

Tudom, többé nem nézhetek kék csillogó szemedbe,
Nem ölelhetlek magamhoz, mint régen tettem,
Forró vérvörös ajkad már többé nem érezhetem,
Mert te úgy döntöttél, hogy elhagysz engem.

...

Mint sátán ki férfialakban, jelentél meg,
Elb?völtél, elcsábítottál szavaddal engem.
Én hagytam magam a b?völetednek,
Hogy szívem, lelkem magadévá tedd.

Csábító szavaiddal, itattál engem,
Hogy bódultan a tiéd legyek.
Tiéd lettem testestül, lelkestül ,
A csábításod elvitt Engem a szerelembe.

A férfialakból kibújt a sátán.
Megmutatta a valós alakját.
B?völetét kihasználva ,megszerezte,
Testemet, lelkemet, aztán
Magamra hagyott a megsebzett szívemmel

...

A napod legyen szép,
Nem mint az Enyém.
Legyen benne der? és fény,
Nem mint az Enyémben.

Napjaid teljenek meg fénnyel,
Mi boldoggá tesz Téged.
Az én napjaim már nem fénylenek,
Mióta nem lehetek Veled.

Nem bízom már a fényben,
Mi még körbe fonhat Engem,
Hisz a fény Te voltál Nekem,
Elhagytál,
Így ez a fény megsz?nt létezni bennem.

...

Ma reggel a versem
Szomorúan indul
Hiszen a lányka
Beteg most, de gyógyul

Gyógyul a torka
Sz?nik a betegség
Csak engem vesz körbe
Magány és levertség

? most nagyon beteg
Néha reszket, s fázik
Nekem a közelsége
Még jobban hiányzik

Szeretném ápolni, ölelni:
És súgná az egész szoba
Melletted vagyok, és
Nem hagylak el, soha, soha.

...

Este, ha kinézek az ablakon,
A mosolygós telihold csak mosolyog.
Sugarai szétszóródnak a bolygónkon,
Hogy minden embernek jusson a sugaraiból.

Szólok hozzá, Te mosolygós telihold,
Sugaraddal célozd meg szívét
Annak a férfinak, ki elhagyott engemet,

Fényes sugarad melegítse fel szívét,
Táruljanak elé azok a szép id?k amit eltöltött velem
Szívében szép emlékek kísérjék,
Amik maradjanak meg benne örökké.

...