Csókolózzunk nyakra-, főre,
Közben megkíván a dőre.
Én rendes úrinő vagyok,
Akárkivel, dehogy búgok.

Férfiak hiszik, egyszerű,
Tán’ borúra jön a derű.
Fiuk bizony, más az élet,
Én hozom a döntéseket.

Engem az anyám nőnek szült,
S vagyok életből felkészült.
Azért adott Isten eszet,
Használjam férfiak felett.

Rám hagyta anyám örökül,
Fogyassz férfit, szeretetbűl.
Csókolózni még csak lehet,
Tovább az eset nem mehet.

Szép vagyok és kívánatos,
Jó a férfi hogyha sármos.
Pár lenni azzal akarok,
Akit bizony én kívánok.

Ha ő kérdez, akarom-e?
Én kérdezem, akarod-e?
Így is, úgy is vagyok döntnök,
Valahogy, de csak én döntők.

Ezek után kérdezem én,
Ki evez élet tengerén?
Aki evez, biz’ a férfi,
A nő pedig, ki vezeti.

Budapest, 1997. május 26. – Kustra Ferenc József

...

Már mi sem nincsen, Margarita,
Már nincs szerelmesi praktika.
Köröttem fagyott lett
Minden, ez biz’ sorstett.
Elhagytál… lelkem kifosztása.

Volt jégvirágom, de elolvadt,
Sorsomban volt írva: elsorvadt.
Fagyos volt a létem,
Hiába volt hitem.
Picike boldogság… széthasadt.

Már mi sem nincsen, Margarita,
Nem süt rám lelked napsugara.
Emlékemben maradsz,
Ott is engem tagadsz…
Belöktél ördög karjaiba.

Vecsés, 2021. július 29. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.

...

(3 soros-zárttükrös)
Van, hogy ülők a tanya melletti padon
Holdnézőben vagyok, vaksötétben, vakon!
Van, hogy ülők a tanya melletti padon
*
(senrjú)
Jaj! Eszelősen
Bámulok a sötétbe.
Ugatással jó?
*
Időmet ezzel töltöm, nyáréji estéken,
Nézem, hogy mit látok a mély-sötét kék égen.
Időmet ezzel töltöm, nyáréji estéken.
*
Ha nincsen másom,
Csak sötétség bámulás?
Csukott szemmel jó?
*
Ott ülve, a sötét csend átölel sőt, körülvesz.
Vetekszik a magányommal, engem bajból elvesz?
Így este, ha ülök, és a Holdat nézem,
Messzi kutyaugatás is szól! Az nékem?
*
Ez álomszerű,
És kitöltetlen magány.
Én… Holdnézőben.
*
Időm, nem is kitöltetlen, minden percében még élek,
Ránézésre kintről úgy tűnik, elfogyástól nem félek.
Időm, nem is kitöltetlen, minden percében még élek,
*
Mi az igazság?
A tötyörgő bambulás?
Tán’ van igazság?
*
Kiabálnék én,
Megvédeném magamat.
Ez, úgysem használ…
*
Csak ülve nézni
A Holdat, felhőben is?
Vékony, vagy vastag?
*
Milyen út az a
Holdnézéske a padról?
Sötétbe, vakon!

Vecsés, 2018. március 17. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.

...

Oly’ jó, hogy vagy nekem Hildácska,
Kén' már használható villácska.
Szép testedre vágyok,
Mit nagyon imádok.
Hildácska, lesz gyűrött... szoknyácska?

Nevetve szeretném lepedőt,
Gyűrögetni, mint jellemerőt.
Nevetem, Te mosnál,
Sőt, te is vasalnál.
Kérek légyottot... teljesedőt.

Mond kedves, hogy áll a válóper?
Lelkem kíntól engem leteper.
Légy szabad és enyém,
Pihennénk, rét füvén…
Hildácskám! Vágyad, vággyal hever?

Vecsés, 2019. január 2. – Kustra Ferenc József – LIMERIK csokor

...

A poéta estéje…

Mint vérvörös uszály, úszik esteledés... látóhatár felé,
Szép színeket bocsát ki, de látszik, örömét ebben nem lelé.
Mindenféle árnyalatra befesti a kísérő felhőket,
És kifesti az éjszakai viharos mulatságra őket.

Íróasztalomon van nekem, egy régi töltőtollam,
Benne vérvörös a tinta, mivel betűket rajzoltam.
Vérvörös tintával írtam hazafias és szerelmes verseket,
Mikor kész lettem, gyönyörködve, rögtön archiváltam is ezeket.

Ahogy az uszály felettem elhalad, úgy változik meg minden
Már nem is látom sötétben, nekem már a látóhatár sincsen…
A felhő eltakarják a csillagfény koszorút, így nem látom.
A hold is elbújik, hogy nem világít nekem azt igen bánom.

Szél nincs, csak ülök a nyitott ablaknál, stílusosan kell írnom,
Előveszem kalamárist, lúdtollam, ezeket nagyon bírom.
A lúdtollam szárnyaló gondolatok születéséhez engem segít,
Tenta meg, ahogy pacázik és a betűk megfaragását… kiékít.

Kinézve ablakon, keresem az iránymutató sarkcsillagot,
De az a sok fránya felhő, már felvette a zord, vihar-alakot.
Közben megjöttek az estéli, nemes és építő gondolatok,
Neki is állok verset írni, mert ezek nekem parancsolatok.

Vecsés, 2015. július 28. – Kustra Ferenc József

...

Lázálomban... ábránd

Érzés él, szunnyad!
Nem fél, a széllel szárnyal.
Érintés hiány.
*
Érzés felébred,
Szellő, vad széllé éled!
Szív is bizsereg.
*
Simogatásod
Észveszejtő, remegek!
Vesztő élvezet…
*
Térdem már inog,
Szél száll, minket nem kímél.
Simítom nyakad.
*
Vágyam, már ébred,
Csókod, szinte már érzem.
Meleg a nyálad.
*
Szerelem vihar
Képében tépem ruhád.
Bőrruhád… marad.
*
Vágyunk, mint tarló,
Oly’ mint sokágú villám.
Zúgó vágytenger.
*
Bensőm is remeg,
Vágy, agyamat uralja.
Illatod… tarol.
*
Perzselő vágyban
Élve… elvesznék veled…
Orgazmus hegyek!
*
Szerelemünk és
Az érzelmünk… egyesül!
Orgazmus csörte.
*
Szélvihar tombol!
Testünk egymásba… simul…
Nagy egybeforrás…
*
Szerelemvihar!
Vágyban ázott vonaglás…
Kéj... tengerrengés!

Vecsés, 2018. április 1.– Kustra Ferenc József- Jurisin Szőke Margit azonos c. versének átirata senrjú csokorban, a szerző engedélyével.

Jurisin (Szőke) Margit
Vágyálomban... káprázat
Lázálomban... ábránd

Az érzés szunnyad... de él,
Szárnyalni széllel nem fél.
Érintés kell, s szárnya nő,
Száll, mint szélben keszkenő.

Add kezed, érzés ébred,
Szellő széllé lesz... éled.
Szél lévén, már nem kímél,
Már ott jár közel szívnél.

Simogasd nyakam... érzem,
Szél fúj fát, inog térdem.
Csókodtól vágy is ébred,
Mint orkán, ruhám tépjed.

Vágy perzsel, miként villám,
Hulljon ránk esőcsillám.
Szélviharban légy velem,
Szoríts magadhoz... engem.

Vihar tombol, nem csitul,
Testünk egymásba simul.
Átázva... kéjben, vágyban,
Vonaglás avarágyban.

Szabadka, 2017. október 7.

...