Adtad jelét, hogy elszaladja,
Adtad jelét, hogy itt maradjak.
Adtad jelét, hogy csalódni fogok,
Adtad jelét, hogy a boldogságot hozod.
Adtad jelét, hogy szomorú leszek,
Adtad jelét, hogy minden helyre jöhet.

Adtál reményt, hogy miénk az öröm,
Adtál reményt, hogy jobb élet jön.
Adtál reményt, hogy újra élhessek,
Adtál reményt, hogy létezhessek.
Adtál reményt, hogy minden szép legyen,
Adtál reményt, mi éltet engemet.

...

Uram mi volt a célod, mikor az utamba küldted ?t?
Mikor érzést ültettél szívembe, mely vérvörös virágba n?tt
Miféle nehéz próbatétel ez, mondd meg végre Uram?
Hogy itt állok zavartan, sehol sem találom önmagam

Vezess uram új útra, jöjjenek der?sebb hajnalok
Ha már te sem vagy mellettem, mondd meg, kiben is bízhatok
Suhan felém az áldott, karácsony, adj nyugtot énnekem
Csituljon szívem, sz?njön a hullám viharvert lelkemen

Forró imával kérlek, szent kezed vezessen engemet
Adj nekem új szívet, mely eztán szebben szeret
Templomodnak szelíd szegletében pihenhessek végre
Hálát adó szemmel nézzek majd fel a csillagos égre

Jászladnál tudjak majd b?nömb?l véled újra születni
Tudjalak téged és ?t is szívbôl, és tisztán szeretni
Utánad Istenem, néki szól majd ajkamon az ének
Az oltáron is érted, és érte ragyognak a fények

...

Míg mást se szeretsz senkit szerelemmel,
enyhülni érzem súlyos bánatom,
mert addig a reményt feladni nem kell,
míg mást se szeretsz senkit szerelemmel.
De ha mást szeretsz s csak engemet vetsz el,
halálnál rosszabb. Ezért mondhatom:
míg mást se szeretsz senkit szerelemmel,
enyhülni érzem súlyos bánatom.

...

Mért ver uram engemet
szegénykét?

Semmi rosszat nem teszek,
soha nem is nyelvelek,
épp csak hogy mást szeretek
elég rég.
Mért ver uram engemet
szegénykét?

Hogyha nem lesz jobb napom,
úgy, ahogy én akarom,
kimondom, hogy megcsalom
személyét.
Mért ver uram engemet
szegénykét?

Tudom is már, mit teszek,
bosszút rajta mint veszek,
az ágyamba viszek egy
legénykét.
Mért ver uram engemet
szegénykét?

...

Május havában hosszú már a nap,
kiszáll a várból mind a jó lovag,
Raynaut vitéz is jó lovára kap,
száguld csapatja Erembort alatt,
de fel se néz, de büszkén elhalad:
édes egy Raynaut!

Erembort lánya ablaka mögött,
térdén a sz?ttes hímesre szövött,
látva látja a büszkén érkez?t,
látja Raynau-t a szép sereg el?tt,
fennen kiáltva így szólítja ?t:
édes egy Raynaut!

Raynaut, Raynaut, feledve már a nap,
hogy vágtatásodban a vár alatt
búsultál, ha nem szólítottalak?"
"Mert ismerem már csalfaságodat,
mert elfeledtél engem, gyöngyalak"-
édes egy Raynaut!

"Uram, Raynaut, hallgas meg engemet,
a szent keresztre esküvésemet,
tanúm száz sz?z és harminc hölgy velek,
hogy mindig csak téged szerettelek,
higgy szómnak és jöjj, hadd öleljelek,
édes egy Raynaut!

Raynaut a lépcs? kanyaraiban
szalad sudáran, vállban vállasan,
csapódik sz?ke fürtje bodrosan,
lovag szebb nála nincsen csakugyan,
Erembort lánya fölsír hangosan:
édes egy Raynaut!

Raynaut lovag már a toronyszobán,
ott ül virággal-írott nyoszolyán,
leül mellé Erembort szép leány
szeretik egymást úgy, mint hajdanán,
édes egy Raynaut!

...

Ha életed egére felleg borul,
Szívedben a búbánat csatája dúl.
Ne legyen barátod a bús csüggedés
Mert az élet iskolája szenvedés.

Ha majdan egykoron, éveknek múltán
Az elhagyott sírom halmára rálelsz
Amely fedni fogja fáradt testemet
Írd fel, kérlek, a korhadó keresztre,
Hogy egykoron Te, szerettél engemet.

...