Hétköznapi pszichológia

Lelkesen nyitottságra?
Újra, van benned lelkesedés?
Te vagy új-ember.

Hittel mész áruházba?
Van annyi pénzed, hogy fizess is?
De vajon honnan?

Orrod előtt elment busz,
Esőben még össze is fröcskölt?
Ennek is örülsz?

Ha bezárt az új kisbolt,
Forgalom nélkül… táncba kezdesz?
Dögöljön éhen?

Neked miért megy ilyen
Jól, nagy adóelkerülő vagy?
Ja! Milliárdok…

Ittál Te már csapvizet?
Lelked folyvást harcol Teérted…
Vannak ilyenek…

Vecsés, 2021. május 29. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjon csokorban.

...

Emlékezésből, hogy hogyan volt, mi lett?

(Bokorrímes)
Ácsorogtam az időkapuban… de nem jó: fekcseregtem…
Vártam soromra, mi lesz, ha idő előtt felcseperedtem…
Olyan picike voltam, hogy még nem is volt kicsi sem...lelkem.

Egyszer, hirtelen valaki hátulról kilökött,
De, vajon ezen ötlete, honnan ötölődött?
Kigurultam a jövőmbe,
Semmit adtak a kezembe…
*

(3 soros-zárttükrös)
Friss embergyerekként azt láttam, hogy szembe jön az idő,
Még akkor hirtelen nem is tudtam mi ez… vajh’ ez minő?
Friss embergyerekként azt láttam, hogy szembe jön az idő.
*

(Septolet)
Mi? Idő!
Miért? Idő!
Minek? Idő!

Van elégségesen kellő
Idő?
Mindent elfedő
Vagy-e idő?
*

(Senrjon duó)
Éjjel-nappal jön szembe
A fránya idő, sok-sok perce.
Úgy tülekednek…

Ez a szembe-áradat,
Nekem vajh’ mennyi percből állhat?
Hogy tülekednek…
*

Fölöttem beszélgetett anyám az óvó nénimmel,
Meg jókat dumcsiztak később, néhány tanár nénimmel…
Ők is mind nagyon vadul keresték az idő nyitját,
Ők sem értették a lényegét, a lét csínját-bínját…
*

(Sedoka)
Elgondoltam, hogy
Tanbá-nénitől tudok
Meg mindent… nem sikerült!

Azt gondoltam, hogy
Jó lesz nekem a sok perc.
Elsodortak… vénségbe!
*

Így öregen leszögezem, idő nem változott, tódulnak rám percek,
Bőröm is már ráncos, és úgy vélem, éveim nagyon telhetetlenek.
Perceimből lesznek az órák, hetek, sőt évek,
És előjönnek, visszabújnak a semmiségek!
*

(3 soros-zárttükrös)
Érzem, időkapum már, a múlt.
Már nem is emlékszem rá, avult…
Érzem, időkapum már, a múlt.
*

(Senrjú duó)
Karjaim tárom,
Vágyom még időpercet.
Még élni vágyok…

Szívem kitárom,
Vágyom időpercekre…
Élet-végéig!

(Bokorrímes)
Perceim szemből, majd' csoportosan jönnek, és gyorsan múltba mennek,
Így aztán, tőlük kívánni valamit, alapból lehetetlenek!
Végül van is egy nagy érzésem: perceim, összeférhetetlenek!
*

(Tükör apeva)
Még
Létem,
Időtől
Függhet nekem?
Percek, tömörek!
Percek, tömörek?
Függhet nekem
Időtől
Létem
Még?

Vecsés, 2020. március 25. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában.

...

Mikor még szűz vadon volt a felhőkarcolók helyett,
Akkor még az emberek jól élhették az életet.
Amikor még nem ismerték a számítógépeket,
Akkor még lóhátról, nyíllal lőtték a verebeket.

Ember; technikát szolgálatába állította
És ezzel megfeneklett az élete hajója.
Egymásra figyelés, emberség, biz’ az elmúlt, ó...!
Ennek helyébe lépett a globalizáció.

Embernek való, hogy ember embernek farkasa,
Hogy előtérbe kerül az embernek a mocska?
Modernizációval ember a tömegsírját ássa,
Egy van neki az emberség és nincsen is neki mása.

Budapest, 2004. november 24. – Kustra Ferenc József

...

Hétköznapi pszichológia…

Áthat a fájdalom,
Mert sok minden megtörtént.
Fájlalom.

Áthat a fájdalom,
Mert sok minden nem történt meg.
Ezt fájlalom.

Áthat a fájdalom,
Mert sok mindent megtettem.
Szívfájdalom.

Áthat a fájdalom,
Mert sok mindent nem tettem meg.
Ez a szívfájdalom.

Áthat a fájdalom,
Mert sok elvárásnak nem tettem eleget(?!)
Fantomfájdalom.

Áthat a fájdalom,
Mert nem öleltem, amikor kellett volna(?!)
Ez is fantomfájdalom.

Áthat a fájdalom,
Mert magam mindig háttérbe helyeztem.
Ilyennek születtem… világfájdalom.

Áthat a fájdalom,
Mert nem születtem falkavezérnek.
Ilyen lettem, ez a világfájdalom.

Áthat a fájdalom,
Mert volt hatvankettő sikertelen évem.
De már ez van… ez utófájdalom.

Vecsés, 2010. október 24. – Kustra Ferenc József

...

új dimenzióban?

UFÓK intézik vagy gonosz erők,
Hogy folyók lentről fölfelé folynak
És ezért a koszos vize letisztul a folyónak?
A parton meg lazaceső, medvék meg egymást verők...

UFÓ –k intézik-e a negyedik dimenzióval,
Hogy a szánkózók fölfelé siklanak hegyoromba
S közben becsúsznak ebédelni ősember barlangba?
Zergék ugrálnak, nem törődve a dimenzióval…

Az UFÓ –k megteszik-e egy új dimenzióban,
Hogy az ember és föld ellen fordulnak oly’ bőszen?
Így aztán véget vetnek mindennek csak úgy egy őszen?
Ember, ha rájön, tud élni az új dimenzióban?

Vecsés, 2014. április 27. - Kustra Ferenc József

...

Esti számadás…

A lélekben is vannak csiszolatlan, jaj, zordon gránitkövek,
Én, mint a rabszolgám, ennek csak hátsó lépcsőjére léphetek.

Mérleg nyelve billeg, hol erre, hol arra,
Részben, rajtad múlik, milyen a tartalma.
Hogy miként látod visszanézve, magadba.

Ami elmúlt, az már elmúlt, az maga a történelem,
Hogy most mit gondolsz a voltodról, csak maga a vélelem.
Az esti lámpafénynél, az értékelő feladat adott,
Számítgassál, emlékekkel, hogy élet milyen volt, mit adott.

A lemenő Nap, bíboros szép fényében.
A vöröslő és alaktalan felhőben
Csodálkozva, mit írsz a számvetésedben?

Este valahogy tán' könnyebb visszaemlékezni,
Nem látsz mindent, ezért, így a múltba elmerülni.
Sikerült-e mérleg nyelvét egyensúlyba hozni?

Tudjad, hogy a saját főkönyvi összeged, neked már megmarad,
Bár még kutya is ugat, a tevekaraván… már, lassan halad.

Vecsés, 2015. július 27. – Kustra Ferenc József

...