Álnok fondorlattal, lassan elmúlik a nyár,
És az ősz átcsal ő küszöbén… kapcabetyár
És hirdeti, hogy nagyon jó rejtek az ő hona,
Tél ellen, becsüljük… ő is csak papírkatona.

Önző az ősz, de nyár liliomvére elfolyik,
Itt már semmilyen hites prófécia nem segít.
A nyár ifjonti bája, már nem gyógyír jajra, búra,
Torkot elszorít, hajnali hűvös… a hozománya.

Kínlódásunk már gyötrőn kínkacajba fullad,
Vágyjuk a napfényt, ezen éji holdfény mulat.
Rozsdásodó levelek nyüszítve köszönnek el,
Az elmúlást hirdetik, elmennek a meleggel.

Támad az éj, máris hosszabb, mint a nappal,
Már nem fürdünk Balcsiban éjjel és nappal.
Változás van újakat, változást hoz az ősz,
Tudd ezt, mindig van változás, hiába gyötrődsz.

A fák és a bokrok ezer színben látszanak,
Ezeken madarak, bogarak még játszanak.
Gyönyörködöm bennük, tetsző a látvány,
Megint megértem egy őszt… ez nem hátrány.

Vecsés, 2011. szeptember 24. -Kustra Ferenc József

...

A művelt nyugat gőzerővel készül az oroszok ellen, az Ukrán háborúba… TV -k harsogják!

(leoninus trió)

Monotonon elmúltak a fiatal évek s közelednek a vég évek.
Vannak, akik totálisan megváltoztak, mit rosszul-élni hajlamosak.
Szép az élet, de ez keveseknek adatik meg és ennek lényege meg…

Nekem irtó nagy szerencsém, hogy a szívem bírja, lelkem meg okos adjutánsa.
Éltem ágai persze már párszor arcon vágtak, de hű híve vagyok hazának.
Káposztalevest mi is készítünk, de az orosz ’scsi’ nekünk biz' nem eledelünk.
Most meg a „művelt Nyugat épp’ a világvégét készíti… meki kellene ki ’scsi’!

Nyájas, jóindulatú a felhők nélküli nap és kék az ég, a mezőnk színes még.
A "Nyugat" háborúzna már, ha lehetne, közben nincsen is elég és új fegyvere…
Olyanok, mint a kocsmai verekedők, csak úgy egymást kergetik… tétet emelik.
A nagy hegytető éppen szemben van, a Nap nézi, itt bizony majd’ háborús helyzet van.
"Művelt Nyugat" csak bevételt akar, halottak semmi... ezért békét nem előkapar…
*

(Senrjon csokor)
Bókol kertben sok virág,
A csúzos öreg fronton meghó’.
Csendes béke nincs.

Észlelem, hogy fönn égben
Felhőtündér gyakorlóban van…
Semmilyen béke.

Nyár is izzad rendesen,
Kisebb felhő „pökik” hevesen.
Zajos béke sincs.
*

(HIQ csokor)
Kékségben
Is megöregszünk.
Háború?

Végtelen
Hosszú öregség.
Háború?

Léthatár
Csak úgy lecsökken?
Háború?
*

(leoninus)
Háború nem kell nekünk… aknára lépve milyen lesz a belünk? Nem vágyja a lelkünk…

Vecsés, 2024 július 6. – Kustra Ferenc József- íródott: életvégről és a „Nyugat” háborúba készülődése erősödő vágyáról. Európa vezető politikusai! - „pökik” - tájnyelvben köp.

...

Járok az utamon, macskaköves úton,
Nagy, régi házak között nézek ámulón
Tekingetek mindenfelé, hogy milyen
Gyönyörű e szépség… nem akármilyen.

Fent látom a füstős kémények közül
Cselesen csak rám villan és túlröpül
A napsugár, már nem időzik rajtam,
Jól látja, nem nézi… összeroskadtam.

Nekem már kis pólyám lett a koporsóm,
Mint katonának köpeny… árokpartom.
És ez végigkísért egy hosszú életen át,
Ilyen kezdettel nem várhatok semmi csodát.

Sétálok mezőn, taposom a kiszáradt füvet.
Szép a táj, de bennem már a kiégett lelkület
Dominál és vágyam a letaglózó szépségre
Sem reagál, mint dúsgazdag… a mély-szegénységre

Botorkálok erdei úton… száraz ágat, rugdosom
És húzom a sorsom, mint befogott igavonó barom.
Befogva nagy élet, vihar orgazmusa végtelenébe,
Hogy egyszer majdcsak vége lesz, ennek végtelen reményébe.

Még látom az őszülő táj elbarnuló színeit…
Napsugár felhők szűrt fénye, a szemeim vizeit
Még homályosabbá teszi… hah, nem is látok!
Vadonba botorkálok… élettel elbánok…

Szemem is lecsukom, és ébren álmodok,
Miközben már vakon alig botorkálok…
Nekem már kis pólyám lett a koporsóm,
Mint katonának köpeny… árokpartom.

Vecsés, 2011. szeptember 26. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...

Bika komor nézésed, bizony nincs lelkembe zárva,
Rémülten hallik, bent a szívem… veszett dobbanása.
Olyan vagyok, mint a túlélő, de nincsenek bennem fények.
Azt sem tudom, hogy lényemben élnek e jövőre, remények…

Tudnom kéne azt is, hogy mennybe, vagy talán, pokolhoz tartozom,
Ennek vajh', mi az oka, amikor nincsen semmi bűntudatom.
Napfényben össze-vissza cikáznak a meleg nyári árnyak,
És minél jobban süt a nap, annál kontúrosabbá válnak.
Halk szellőn szállnak, eltávolodva a bárányfelhők,
A napsugár távlatában, olyanok, mint feszülők…

Miközben szemedbe néztem, mintha hallottam volna egy sikolyt!
Elhúztam a szám és összeszűkölt a szemem, csend volt… ez mi volt?

Bika komor nézésed kísér, biztos világos-virradatig.
Te rongyos élet, már bizony látom, velem maradsz életfogytig…
Ébredek, finom ecsettel átdolgozom bika komor képed…
És akkor majd úgy jössz velem, tovább, messze… nesztelen a lépted…

Vecsés, 2014. január 1. - Kustra Ferenc József

...

Ki mindent akar, annak van-e igaza?
Vagy ki földön marad, az a realista?
Ezt eldönteni nem elég a tudomány,
Saját képesség és készség a tudomány.

A siker annak, ki azt éli meg, sorsjegy,
De, csak HIT erejétől nem mozdul a hegy.
Van, kinek a földcsuszamlás a szerencse,
Mások baján dicsekszik a sors kegyeltje.

A sikeres, mind a sorsának kegyeltje,
Életében jelentős tény a szerencse.
Ha sikeres tagadja ennek szerepét,
Bőn kitágítja az önbecsapás terét.

Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc József

...

Az életem nem egy kétlovas -úri- hintó.
Az életem nem egy négylovas -úri- hintó.
Az életem nem egy hatlovas -úri-hintó.

Az életem nem egy nyitott kétlovas -királyi- hintó.
Az életem nem egy nyitott négylovas -királyi- hintó
Az életem nem egy nyitott hatlovas -királyi- hintó.

Az életem, nem egy új egylovas -földműves- stráfkocsi.
Az életem nem egy új kétlovas -földműves- stráfkocsi.

Az életem nem egy, egylovas -gazdálkodó- gumikerekes kocsi.
Az életem nem egy, kétlovas -gazdálkodó- gumikerekes kocsi.

Az életem nem egy ’román forma’, egylovas, pőre, -közhasznú- gumikerekes kocsi.
Az életem nem egy ’román forma’, kétlovas, pőre, -közhasznú- gumikerekes kocsi.

Az életem, nem azonos -még csak szegényeket segítő- szamaras kordéval sem.
Az életem, nem azonos -még csak szegényeket segítő- kétrudas kordéval sem.

Az életem nem azonos, még egy egylovas -meleg-téli- hószánnal sem.
Az életem nem azonos, még egy kétlovas -földesúri- hószánnal sem.
Az életem nem azonos, háromlovas -szibériai- trojkával sem.
*

Az életem azonos, mint egy riksa kulié, riksa nélkül.
Az életem azonos, mint ki él, siker és szeretet nélkül.

Az életem olyan, mint azoké, akik nem kéredzkedtek…
Az életem olyan, mint azoké, akik már átmennének…

Az életem olyan, mint egy pislákoló csonkgyertya lángja, köd nélkül sem látszik.
Az életem olyan min egy ló, szekér nélküli versenyfuvaros... csak bajlódik.

Az én életem olyan, én adtam szeretetet, ennek mindig kárát láttam... eleget!

Vecsés, 2023. augusztus 25. -Kustra Ferenc József- íródott; anaforás-alloiostrofikus versformában, öntanulmányként, önéletrajzi írásként!

...