Te vagy nekem a fény, te vagy nekem az élet.
Te vagy nekem a rejtély, a sötétség.
Te vagy a megnyugvás, a tiszta gondolat, ?szinte szeretet, béke, s harc.
A harcban gy?zni kell, s te vagy nekem a segítség.
Nélküled elbuknék elvesznék...egyedül maradnék.
Nélküled elvesznék a sötétségben, s többet nem találnám a fényt.
Nélküled nem lennék senki sem, mert te vagy a mindenem...

...

Úgy gondoltam anyáknapi köszönt?t írok én
Te vagy nekem a legjobb anya ezen a földtekén
Hisz t?led kaptam mindent mi mást is kérhetek
Köszönöm hogy feláldoztad érettem az életed

Édesanya mikor látlak minden bánat elkerül
Szívedb?l az élet mosolyogva rám derül
Szemedb?l mindig jóság áradozik énfelém
Bár életeded sokszor csínytettekkel terhelém

Oh mi sokszor cselekedtem készakarva ellened
S tanácsaid csak azért sem fogadtattam el neked
De bármi történt hibáimat elnézted énnekem
Megbocsátasz ha ígértem ..soha többé nem teszem

És védelmeztél mid?n apám fegyelemre intene
A te szíved mindig jósággal és szeretettel van tele
Te kiálltál mellettem oh oly sokszor ellene...
Pedig azt hittem ehhez inkább egy óriás kellene

S ha olykor engem néha betegség sújtana
Éjt nappal át virrasztottál ágyam mellett ..oh anya
Meghálálni úgysem tudom soha mindezt teneked
Csak tudatom hogy sugárzott bel?led a szeretet

Életedben fáradoztál már úgyis éppen eleget
Vézna vállad gyönge tested hordozta a terheket
S minden jajjszó nélkül viseled az élet kínjait
El sem tudom mondani milyen mikor nem vagy itt

Tudod anya ha te nem lennél énnekem
Mint kopár sivatag üres lenne életem
És sírodra borulva köszönném meg teneked
Ki még a síron túl is a gondomat viseled

...

Soha ne lenne vége

Sétálunk a parton
Kéz a kézben
Csak ennek a napnak
Soha ne lenne vége

Ülünk a parton
És én átölellek téged
Csak ennek a napnak
Soha ne lenne vége

Ülünk a parton
És csókollak téged
Csak ennek a napnak
Soha ne lenne vége

...

Nézel engem, de mégse engem látsz,
Mosolyogsz rám, de nem rám vágysz.
Beszélek hozzád, de inkább csókolnálak,
Minden percben veled lennék, karolnálak.

Szenvedek, mert nem csókolhatlak meg téged,
Titkolnom kell ezt a vágyat, és félek,
Félek, hogy egyszer rájössz mit érzek,
És ezért nem beszélsz majd velem.

Nem vagy szabad, és én sem vagyok,
Belemászni más életébe, nem akarok.
Tudom, ha megcsókollak te nem viszonzod,
Ezért inkább nem csinálok magamból bolondot.

Ha egyszer látod ezt a verset, és tudod rólad szól,
Hidd el nekem, nem kell más, csak egy csók.
Ha ezt megadod nekem, abban a pillanatban boldog leszek,
Elrakom azt a pillanatot, és örökre elfelejtelek.

...

Szeretni csak egy embert lehet,
Azt ki téged igazán szeret.
Egy dologra teszed fel életed,
Hogy igaz szívedb?l szeresd kedvesed.

Egy szó és a világ,
Megsz?nik létezni.
Nem fogsz fájdalmat, bánatot,
S szenvedést érezni.

Rajta! Mond ki gyorsan,
Hisz már ott van a nyelveden!
Ez a szó amit biztosan tudsz,
Nem más mint a szerelem.

Egy érzés, egy gondolat,
S szíved nyomban megszakad.
A világot lobbantanád lángra,
Ha nem ölelhetnéd párodat.

Lehet, hogy szerelmedért,
Egy pár lépéssel többet kell haladnod.
Azt viszont soha ne feledd,
Hogy semmikép nem szabad feladnod!

Elképzelhetetlennek t?nhet néha,
Ez a magányos világ.
Hisz aki szerelmes,
Annak kinyílik minden virág.

Más módon nem is lehet,
Csak szerelemmel élni.
S míg nem talál el Ámor nyila,
Addig bizony remélni, remélni.

...

Az élet sokszor oly megdöbbent?,
egyre többször oly meghökkent?.
De most mit tehetek én,
ha kezd elhagyni a remény?

Újra feljött ma a hold,
visszatért, mi régen volt.
Lecsuktam én a két szemem,
s szenderedni kezdtem.

Ismét visszatért az én álmom,
újfent az, kire vágyom.
Megint az a szép leány,
kit láttam már egyszer, talán.

Újra volt egy szerelem,
de rájöttem, csak ?t szeretem.
Ez most az én gondom,
kár, hogy ezt csak így mondom.

Azt értem én ez alatt,
mit a lány biz nem tudhat.
Nem értem mi az, mit ? mutat,
tán majd más kap szabad utat.

Miért is szenvedek most én,
miért ?rzöm ?t szívem rejtekén?
Mi lenne most talán, ha
? mindent tudna?

Ez jár most az agyamban,
gondolkodok magamban.
Lehet az élett?l egy tréfa,
s más ér majd el?ttem célba.

De vajon mi is az a cél,
amiért él bennem a remény?
Nagy dolog az bizony,
mert a szerelme kell nagyon.

Bárcsak már rég így lenne,
én lennék az, ki a kedvére tenne.
Hisz nekem nem kell most már más,
tán nem ér majd mélységes csalódás.

Legyen az, mit ? akar,
ha mást szeret sem lesz az baj.
Csak egy a lényeg nekem,
az, hogy boldog legyen.

Megérdemli már ? is bizony,
hogy szép legyen az élete nagyon.
Benne is élnek még remények,
nem csak velem kemény az élet.

Nem zárult le még most az álom,
csak jár az agyam a lányon.
Mára talán ennyi volt,
s holnap is feljön majd a hold.

...