A szíved kapujáig szállnak szerelmes szavaim. Nyissad ki kérlek, engedd be mindegyiket. Játszi könnyedséggel érezteti szíveddel a szerelmem. Mennyire szeretlek, mennyire vagy Nékem a szerelmem. Serény szívdobbanások, arcodon tündöklik a fény, szerelmes vagyok Beléd, csak szeretni szeretnék. Minden szó, minden vágy, ami elhagyja testem, lelkem, Szeret Téged: hidd el, higyj nekem, és a szíved mélyére kerül.

...

Megijeszt a sötétség,
az, hogy már nem ölelsz.
Fáj ez az üresség,
mi a lelkemben pihen.
A földön fekszem
kínokkal, terhekkel,
repülni már nem tudok,
így nem mehetek el.

Nyugszik a hajnal, pihen a táj,
nem tudok aludni, mert valami fáj!
Téged kereslek, utánad vágyom,
mert nem hiányzott így még senki a világon!
Néha hiányzik az, aki voltam, az, aki Te voltál,
és azok, akik Mi voltunk!

Nem jön álom a szememre
mert nem vagy melletem
de ha melletem vagy boldog vagyok
nem tudom elmondani azt, hogy
mennyire szeretlek téged

...

Nyugszik a hajnal, pihen a táj,
nem tudok aludni, mert valami fáj!
Téged kereslek, utánad vágyom,
mert nem hiányzott így még senki a világon!
Néha hiányzik az, aki voltam, az, aki Te voltál,
és azok, akik Mi voltunk!

Nem jön álom a szememre
mert nem vagy mellettem,
de ha melletem vagy boldog vagyok,
nem tudom elmondani azt hogy
mennyire szeretlek téged.

Nem tudom van e valaki
aki lángol értem, de ha
van, akkor csak érte élek
? lenne kire örökké várni tudnék,
van valaki ki csak barát de ha
rám hallgatsz, nyitott szemmel jársz,
adj neki reményt de ne égbe tör?t.
Adj meg neki mindent amit lehet
mert lehet hogy ? a nagy ?.

...

Valami éget, valami fáj.
Valakit a szívem még most is visszavár.
Ezer óra, és sok ezer perc,
Homályos emlékek,
S régi fényképek,
Ennyi maradt nekem bel?led meg.
Egyetlen pillanat, mi szívemben megmaradt,
S sok sebet ejtett egyetlen gondolat,
Azt hittem meg marad,
De elszállt egy perc alatt.
Annyira szép volt, azt hittem álom,
S ma már nem tudom, mire is vágyom.
Álmatlan éjszakák száza még el?ttem,
Rám tört egy érzés, mit még sohasem éreztem.
Szédelgek tudatlan, remélem álmodtam,
S ha felkelek egy szép reggel,
S kinyitom szememet,
Te ott fekszel mellettem, fogod a két kezem,
S átölelsz gyengéden,
Ahogy még senki sem?

...

Randi

2007 volt, augusztus három.
Elmondom, mi történt, azon a nyáron.
Megismertem ?t, aki most a párom.
Véget ért a magány, kezd?dött egy álom.

Félreértés volt, ami összehozott,
És egy ölelést?l minden megváltozott.
Beszélgettünk kicsit, a számomat elkérte,
Idegen városban test?rként kísérne.
Vártam, hogy hív, de nem történt semmi.
Ilyenek a pasik. Így jártam, ennyi.

Három nappal kés?bb ? éjszakás voltam ?
Sms-re keltem, álomból riadtam.
Egyszer még láthasson, csak erre kérne,
Bárhova elvezet, ahogy megígérte.
Találkozna velem, hogyha nem haragszom?
- talán az ölelés, azon a hajnalon? ?

Remegett a kezem, alig bírt el lábam,
Amikor találkoztunk a cukrászdában.
Megsz?nt ott a világ, csak mi voltunk ketten.
Köszönöm a sorsnak, hogy megismerhettem.
Gyorsan szállt az id? és hamar este lett,
Randizunk még? Hívhatlak? - félénken kérdezett

Megtörtént egy csoda azon a nyáron,
Amikor megismertem ?t, a párom.
Rám talált a szerelem és most is tart az álom,
emlékszem
2007 volt, augusztus három

...

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Szinte még gyerek voltam,
Mikor egy hatalmasat csalódtam,
S az id? megállt körülöttem,
lelkemet önsajnálatba kergettem.

Kellettek célok, melyek kihívást jelentettek,
hogy azokra figyeljek, s nem arra mit velem tettek.
Építettem valamit, ami romokba d?lt,
S a semmib?l merítettem ismét er?t.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Mély a gödör, mi fogságban tart,
De kimászok nyomban, nincs mi visszatart.
Céljaim közelednek, s mindig kicsit nehezednek,
Lelkemben új t?z gyullad, és ismét nevethetek.

Majd két éve, hogy egyedül élek,
Szinte csak vánszorognak az évek,
Melyeket most kihasználok,
S céljaim elértével újakat találok.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Nem mondom, hogy hibátlan vagyok,
De a vágyaim igen is nagyok,
Küzdök az álmaimért,
S ha elesnék, majd ismét talpra állok.

Talpra állok, s a hölgyre rátalálok,
Megtörhet végre a rám szabott átok,
Igen, talán szerelmes vagyok,
Hisz ennyi csak mit most neked adhatok.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Talán egyszer rád találok,
S ti kik ezt olvassátok,
Tudjátok meg, az élet áldás,
S nem átok!

...