Oly megnyugtató, hogy itt vagy nekem,
Hogy minden bajban fogod a kezem,
Hogy nem hagysz el soha, hogy viszont szeretsz,
Hogy velem együtt sírsz és nevetsz.


n egy szó, mit úgy hívnak, remény,
Ha vigyázol rá, ? mindig benned él.
Ha szívedbe zárod, ki fontos neked,
Bármerre jársz, ? is ott lesz veled.



alamikor alkonyatkor Te is fogsz majd sírni,
ha kisétálsz a temet?be síromat megnézni.
Sírom felett pacsirta panaszosan zengi:
Itt nyugszik Ki Veled BOLDOG AKART LENNI!!!


Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz,
szerelmes szavakra s forró csókra vársz.
Simogató pillantásod érzem ajkadon,
olyan ez mint a valóság csak kár hogy álmodom.
Sötét éjjel édes álom hamar tova száll,
felébredek és a szívem vadul kalapál.
Körül nézek és te nem vagy sehol se s ett?l szenvedek,
mert szeretném ha velem lennél mindig csak velem!

...

Ha érteném a madarak csicsergését
megkérdezném
merre vagy,gondolsz-e még Rám?
Oly rég nem láttalak
tán megsem ismersz a feledés
lepedöjét ki borította Rád?
Emlékeidet kitépve szárnyalsz
völgyeken-hegyeken
nem érzed,nem tudod mi ez a gyötrelem.

Ha értenéd az emberek nyelvét
megkérdeznéd
merre vagyok,jutsz-e még eszembe
hallom-e még kedves csicsergésed?
Emlékszem-e a madárra kit megtaláltam
sérülten a földön heverve.
Biztos megismernélek!
Letépném Rólad a feledés lepedöjét
hogy emlékeinket felidézzem.

...

Bármerre járok csak is téged látlak
Minden éjjel álmomban várlak
Mikor a közeledben voltam, mindig szárnyaltam
Aztán mikor magasan voltam, hirtelen padlót fogtam
Csak zuhantam míg bele nem csapódtam a padlóba
Ekkor törött az én szívem darabokra
Nem volt részem soha ilyen fájdalomban
Azt hittem hogy mindezt csak álmodtam
Rá kellett jönnöm ez nem álom, csak a valóság
Ahol van boldogság, de még több a szomorúság
Azóta már nem is találom a hazámat
Megtanultam jobb ha összehúzom magamat
Különben olyant kapok amit nem akartam
Már biztosan rájöttem magamra maradtam
Jöhet vajon még valaki a távolba?
Aki kihúz a bajból mert így akarta

Refrén:
Nem tudom soha elfelejteni
Aki megtanított engem szeretni
Mindig bennem él a szívembe
Bennem él minden emléke

Közölni szeretné akar valami komolyat
Beleértve igaz szerelmet nyújthat
De semmi ilyent nem akart
Ett?l szívemen a bekötött seb felszakadt
Elkezdett ömleni a vér, üzenni akar
Hagynom magam többet nem szabad
Különben én járok rosszul majd
Ellenállni nem tudok, csak ha elhajt
Bármikor bekövetkezhet ez a probléma
Bárki bármit mond ez akkor sem játszma
Valakinek ennyit ér az érzés, ez baj
Most elmondja a véleményét ez a csaj
Mindenki figyel, nem másra, csak rám
Most nem érdekel, akkor sem fogom be a szám
Senki nem fogja tudni leállítani ezt a lányt
Elmondja amit az élet csak eléje hányt

Refrén:
Nem tudom soha elfelejteni
Aki megtanított engem szeretni
Mindig bennem él a szívembe
Bennem él minden emléke.

...

Érzésem olyan mint a Dejavu
Az élet nekem oly gyönyör?
A szerelem teszi olyanná
Életét mintha nekem adná
Elrakom én a szívem közepében
Hogy ott örökké bennem éljen
Egy részemmé vált már a része
Ne szeressem, ezt t?lem ne is kérje
Kés? lenne, teljesen odavagyok érte
? az ki a n?k féltett kincse
Bárki érte ha kéne utána menne
Csak hogy tudja: ? igazán szerette
Reá gondol csakis az elmém
Átölelni minden percben, de szeretném
Várok örökké rá ha kell
?t soha nem feledem el

Refrén:
Boldog az életem hogy megtaláltalak
Évek óta csakis téged vártalak,
A szerelemt?l a föld felett szárnyaltam
De rá kellett jönnöm, mindezt csak álmodtam

Az emléke marad bennem
? az kit örökké kell szeretnem
Tolakodó én sohasem leszek
Mert egy fiút ?szintén szeretek
Nem is visszakozom ezért
Megküzdök én a szerelméért
Mindez full megéri nekem
Egy percig is de velem legyen
Minden vágyam nekem ez lenne
Ha ?szinte szerelemb?l szeretne
De biztosan tudom hogy szeret
Hogy engem soha el nem feled
Így boldog nekem az életem
Az egészet csak vele élhetem
Erre a mindenhatót megkérhetem
Hogy igaz szerelmem megvédhessem

Refrén:
Boldog az életem hogy megtaláltalak
Évek óta csakis téged vártalak,
A szerelemt?l a föld felett szárnyaltam
De rá kellett jönnöm, mindezt csak álmodtam

...

Mire rá nem vesz a szerelem,
verset írok Neked , kedvesem.
E m?fajjal már rég nem kezdtem,
prózát írogatok szüntelen.

Bár azt se túl nagy sikerrel m?velem,
ez még is jó így nekem.

A rossz kritika se tör le engem,
nem tetszhet mindenkinek a m?vem.
Elég ha benne örömömet meglelem,
ez is lehet egy szerelem.

Vagy csak egy kifejezést kerestem?
Döntsd el kedvesem.

...

Bel?led áradó szavakból, minden mennyországból,
Azon szándék, mi az életünket úgy övezi.
Haladni te érted, s a megkövezett út porából,
Váró szíved összes dobbanását kisejteni.
Ez a dolgom, míg halad feléd a perc.
Mi oly gyöngéden, lágyan hull, mint hajszálad karomra.
Ha megérkezem, vajon bennem mit lelsz?
Hisz annyi mindent gy?jtöttem erre az alkalomra.
Tavak arcát, felh?k leplét, szeleknek susogását,
Kenyerek kovászát, nyugalmát az emberi létnek.
Mindezt úgy néztem, ahogy te is bizonyosan látnád,
Lehunyt szemmel, odaadva azt ujjaim hegyének.
S ha megfogom ajtód, egy világ nyit be hozzád,
Te sapkát kötsz az elhaladó id?b?l,
Arcodon fények, egy t?zcsiholó láng-ország,
És én nézlek, nézlek egyre közelebbr?l...

...