Történelmi emlékezés…

Belesodródott a hazánk az őszbe,
Tavasszal meg holtakat... szél lengette...
Lánctalp kínos nyikorgása zavarta a csendet…
Csattanás? Nem kósza... tankágyú lövés lehetett.
Belesodródott a hazánk az őszbe,
Majd jött tavasz is… a bitók ideje…
Belesodródott a hazánk az őszbe,
Tavasszal meg holtakat... szél lengette...

Vecsés, 2018. december 4. – Kustra Ferenc József – írva: triolett versformában. Nyolcsoros strófa, amelynek mindössze két ríme van, és a kezdő sor háromszor, a második kétszer tér vissza.

...

Látunk egy közeli háborút és fölütötte a fejét a -vége elérhetetlen- háborús világhelyzet…

(Apeva trió)
Baj,
hogy nincs
Nyugalom,
Egy kis béke!
Harcnak nincs vége...

Én,
Miért
vagyok, ki?
Hetvenötként,
Miért én szívok?

Baj,
Másik
Földrész is...
Ott háború?
Vész Európa...
*
(leoninus duó)
Nincs már egy szál népmese sem, ennél nagyon baj, hogy nincs béke sem!
Mert még mi akarnak a háborús uszítok? Ők a továbbra is gazdagodók...
Róluk írtam már ők a fekete kosok, de sajnos, nem ők a fronton harcolók.
Ha őket is besoroznák és irány a front, már nem volna sikoly... jaj, ez a front!
De talán még nagyon baj fekete bárányok hada, ők csak követők, ügynökök hada.
Mind a kétfajtának üresség van a fejében, sötét pénz érdekeltség jár eszében.

Nagy nyerészkedők, akik pozícióban vannak, vastag dollárért vesznek és...’eladnak’!
Ne fizetős menekülőt hibáztassátok! Ott lennél, imigyen... Ti is eljárnátok...
Aki bevonul önkéntesen, van biz' indoka, aztán hogy mi lesz az, az ő gondja...
Mondjuk, ki haza szeretetből viszi bőrét... maga viseli tette nem semmiségét!
Lehet is ezen vitatkozni, hogy családszeretet, vagy háborúban hazaszeretet?!
Ily' öregen és már tán' elmenőben: romokban a szívem, a lelkem, meg szeretetem?
*
(3 soros-zárttükrös)
Maga a mai világ a nagy baj, mert bizony mindenki egy kufár lett,
És ha fekete, kos-szarvú is, akkor ilyesmi kölyköt is nemzhetett...
Maga a mai világ a nagy baj, mert bizony mindenki egy kufár lett.

Majdnem idáig hallom, hogy harckocsi -tarack- ágyúval nagyon lőnek,
Aláásó gyanú, ettől képzelhetik magukat oly' nagymenőnek...
Maga a mai világ a nagy baj, mert bizony mindenki egy kufár lett,
Valahol a messzibe laknak a nagyon gazdagok... Most gazdagabb lett.
*
(Senrjon trió)
A békét én hol lelem?
Pedig az... lélekben kedvelem.
Francba a harcot!

Gazdagnak, csak pénzem kell,
Neki jó, ha az enyészettel...
Francba a harcot!

Nem kellek, azt sem bánják,
nem bánják, nem kellek estétől!
Francba a harcot!

Vecsés, 2023. július 31. – Kustra Ferenc József- íródott; alloiostrofikus versformában, a világ, az emberiség jelen -élő- háborús-történelmi helyzetéről. Végveszély van, Afrika is háborús fél lehet…!

...

Látunk egy közeli háborút és fölütötte a fejét a -napi- háborús világhelyzet…

(leoninus csokor)
Ma már nem látszik, milyen volt a múlt, milyen volt a színe, de milyen lesz a jövő színe?
Bár emlékszem, hogy jégeső felhők is jöttek, a lelkemben meg bánat-tűskék nőttek…
A fekete kosok kihirdették háborút, így a harckocsi lánctalpaké lett az út…

A középkorban ilyenkor csak húzták, húzták a harangot, az meg bánattal csak kongott!
Eddig harangkongás hozta fonott kalács illatát, vagy a lepukkad kocsmák szagát…
Ez a kettő mindig megfért egymás mellett, vas lövedék nem repült a fejek felett!

Régen nem volt, mi ekkora kárt okozzon, nem volt, mi ekkora zűrt okozzon.
Akkoriban a kardot disznó vérébe mártották, tudtam, hogy férfiakat behívták.
Most meg a szélben, ágyúszó sunnyog be az ablakon, csukott szemmel ijedek, vakon…

Most már itt a jövő? Kazettás bombák, mint holló csapat repül, nekünk ez kellő?
Civileknek meg nyolcvan év múlva ott lesznek unokái és tán’ mint halál szolgái?
Látszik, hogy az ördög leugrott a falról, már nem bírt tapadni a kosztól…

Régen nem modern emberek uralták a világot, még nem találták föl a válságot.
Mondás: „a görögtől félek, ha ajándékot hoz is”! Most igy tört ki a háború, csakis…
Na ugye? Ezt is már ismerték az ókorban, de most már nem legyőzhető az újkorban.

Manapság a szél ágyúhanggal keveri lőporszagát, már nem... fonott kalács illatát.
Nem messze a földön megjelent a halál szaga… kik meghalnak, ez halál oldódása?
Vannak kik véget is vetettek a biztonságos létnek, a békességes múltidőnek.
Van a híradókban, írja az újság, nagy-vezetőknek hír, az újabb tankos hír újság!
Most aztán az elrejtekezett gonoszok intézkednek, csak tűzparancsért intézkednek.
*

(Senrjon trió)
Népek elnyomorodnak,
Országok meg mennek nyomorba!
Halál-aratás…

Szörnytalp termést kitapos…
Ördög erre vált végtelenül!
Halál aratás…

Ez a vihar már kibujt,
A fekete juh akoljából!
Halál aratás…
*

(3 soros-zárttükrös)
Katonát bevitték erőszakkal a frontra, senki nem tudja, senki sem tudja merre van,
Persze a nagy titkolózásban a családnak több is van, de nem tudja, hogy halottja van…
Katonát bevitték erőszakkal a frontra, senki nem tudja, senki sem tudja merre van.
*

(senrjon)
Gonosz lyuk… bentről szél fúj,
Lelkes gonosz; a háborúért.
Halált learat.
*

(leoninus)
Béke földje nincs, lebombázták… halál földje van, azt bombázták.
Férfiakat frontra vitték… családokat semmivé, bombával verték.
Van gyerek ki nem is ismeri apját…és a közben lelőt anyját
*

(Bokorrímes)
Európa már nem a béke és a biztonság földje,
Meglehet, hogy igy is marad távoli közeljövőbe.
Háború, amit embereknek hoz, nem nyugalom,
Nem öröm, mert az ördög nem maga a nyugalom!
Mit emberek éreznek, az félelem, pokol közepéből,
Bizony mára ez lett már a béke és biztonság földjéből.
*

(3 soros-zárttükrös)
Mindannyian örültünk, hogy nyolcvan éve itt nem volt háború!
Itt nem ugrált nekünk megvadult, kemény-farkú vörös kenguru…
Mindannyian örültünk, hogy nyolcvan éve itt nem volt háború!
*

(Bokorrímes)
Szóval, gonosz lelkek segítségével tőr előre ez a valódi háborús vihar,
Nekik a jólétük abban áll, hogy dollármilliókat keressenek, ha már van vihar!
Ha majd a többség népek igazik, békét akarnak,
Akkor majd igazság-lovai közé kell… csapjanak!

Vecsés, 2023. július 24. -Kustra Ferenc József- írtam: a világ, az emberiség jelen történelmi-háborús helyzetéről, alloiostrofikus versformában. [Artakos – (július 18. 2023.) azonos c. verse ihletésével átiratként!] Egész nap láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is…

...

(Septolet)
Hűs szelek járnak,
Grasszálnak.
Fáról-fára ugrálnak!

Levél egyedek,
Kóborló lelkek.
Messzi úton,
A varjúsoron.
*

Lepihenő erdő,
Üres mező,
Lehuny életerő.

Levelek csapatban...
Szélnek játékban...
Majd örök álomban.
Brigádokban...
*

Felhő, hideg esőt
Lökött!
Szél meg flörtölődött.

Gólyák elmentek,
Fecskék repültek,
Fészkek merengtek!
Rákényszerültek...

*
Hűs szél
Toll-borzolva mesél,
Jót ne remélj,
Tél nem csekély!

Tikkadás!
Messzi állomás!
Környezetváltozás...

Vecsés, 2019. december 12. – Kustra Ferenc József – íródott septolet csokorban.

...

Tévelygő levél
Száll, réti kóró fölött.
Körbe… csak köd van.
*
A ködben zajong,
A szélben csapkod eső.
Tejfölszerűség.
*
Eső nyomasztó.
Lelket köd átáztatja.
Kopasz… fa, bokor.
*
A köd nem oszlik,
Kutya csak ül és vinnyog.
Nyálkás íz szájban.
*
Néha szélroham,
Hármas-négyes erősség…
Borzolt kutyaszőr.
*
Bágyadt erdőben,
Ködszitálás takaró!
Vaksi vaddisznók!
*
Hangok nincsenek,
Mindent elfojtott a köd.
Rémségek fala.
*
A vastag ködbe,
Néha lyukat fúj a szél.
Előre jelzés.
*
Csupaszos ágak,
Hagyják fákat aludni.
Mezőn, lomha köd.
*
Fertőző sötét,
Reggelig uralkodik.
Ködben ébredés.
*
Megvadult szelek
Garázdálkodnak völgyben.
Ködöt, kisöprik.
*
Napfelkeltével
Elillan a ködfátyol.
Messzire látni.

Vecsés, 2016. március 30. – Kustra Ferenc József – íródott: eredeti Baso stílusú haikuban…

...

Hétköznapi pszichológia…

(3 soros-zárttükrös)
Jó lenne, az idő pillanatába belelépni,
Hátha ott lehet, az időnkről sok mindent megtudni…
Jó lenne, az idő pillanatába belelépni,
*
Most- időszemcse-
Tócsába folyik lassan.
Belelépek, megállok.

Pillanat félszeg.
Fény-másodperc lepereg,
Mint eső bőrömhöz ér.
*

(bokorrímes)
Hétrét görnyedve talán beleléphetnénk?
Hah! Hová, az időbe? És ott mit tennénk?
Mi lenne, ha tudnánk, jövőben mik lennénk?
*
Jövőm látom itt.
Megtörve csepp egészén.
Lassan darabokra hull.

Létcsepp ujjamon.
Jövőbe nézek éppen.
Megtört egész - darabos.
*

Az idő, mint mongol nyílvessző elsuhant a fejem fölött.
Hetven év alatt is, csak egyenletesen és nem körözött…
Az idő, mint mongol nyílvessző elsuhant a fejem fölött.
*
Gyorsan múlik már...
Idő időtlen vággyal.
Visszanézek rá: emlék.

Emlékem múló.
Nem lassít az idő sem.
Sok mindenre vágyik még.
*

Látom, zeng a csend, ahogy az idő suhan…
Ez akkor sem olyan, mint a vonat pullman…
Látom, zeng a csend, ahogy az idő suhan…
*
Kicsit hangos csend.
Szinte robog a holnap,
Tegnappal összefolyva.

Tegnap folydogál.
Hangokká törik a csend,
Holnappal tapad össze.
*
Sokszor –esténként, de még fényben is- sompolygott már felém a sötét…
Fényben szuggeráló szemmel, biráid lesik fényidőd üstökét!
Irreális időpillanatban vádemelések kísérik életedet
És tapossák el a saját időtényeződet, a saját időfényedet!
*
Fény
Itt-ott
Csillan csak.
Óhaj marad...
Tőlem elfedik.

Tőlem elfedik.
Óhaj marad...
Csillan csak
Itt-ott
Fény.

Már
Nincsen
Időfény.
Fényt nyel sötét.
Vádak... rossz birák.

Vádak...rossz birák.
Fényt nyel sötét.
Időfény
Nincsen
Már.
*

Karommal visszahúznám a jó tempósan rohanó időt
Lét árnyékába telepítenék… állandó-idő erdőt
És ezzel fedném az üres, szikes, múltbéli időmezőt.
*
Egyszer csak elfogy.
Az én Időm is véges,
De addig lépek párat.

Elfogy. - Pár lépés.
Időm nem végtelen már.
De addig még szeretek.
*

Az időtényezőbe belefordult a világ,
És akik ezt tagadják, azok a haramiák.
A csend folyvást lefagyik,
Az idő meg csak múlik.
Sodródnék én az idővel, de azzal csak a régmúltba lehet,
Keresnék én hosszabb jelen időt, de valami vehemenset…
*
Pang
A csend.
Haladnék
Az idővel...
Most kell még élnem!

Most kell még élnem!
Az idővel
Haladnék...
A csend
Pang.
*

Eltévelygésben megfogant gondolat, maga a rettenet valósága?
A nemes és nemtelen gondolat a mindennapi lét fennhatósága?
Az időtényező befolyásolja a gondolkozást,
Múlt, jelen, jövő várja, kéri egységbe összerakást.
*
Múlt...
Emlék...
Jövőt...várd!
Jelent, most éld!
Gondold át... tégy így!

Gondold át... tégy így!
Jelent, most éld!
Jövőt...várd!
Emlék...
Múlt...
*

Az idő, nagy hegyeket is mind magába olvasztotta,
Nem lenne nélküle, csak nagy semmi... csak síkosult puszta.
Az idő, nagy mindent tudó! Mindent lát, mindent hall!
Az életzenét is ő játssza, minket így ural!
Tudom, a jövő évi idő is úton van és rendben, majd megérkezik,
Azt meg remélem, hogy akkor még a lábam, nem a föld alatt gyökerezik…
*
Csak
Halad
Az idő...
Még remélek...
Sok boldog évet.

Sok boldog évet
Még remélek...
Az idő
Halad
Csak...
*

Ahogy az est, elfoglalja a tájat, tudom, elmúlt a mai nap,
Esti misére, meg hallom, olyan pontosan harangozik a pap.
Idilli jövőképünk addig van, míg az időt be nem folyásoljuk,
Amíg az időnknek a pillanatát érdekből, meg nem változtatjuk!

Vecsés, 2018. aug. 9. – Mórahalom, 2018. aug. 23. - Szabadka, 2018. aug. 28.- Kustra Ferenc József - a verset én írtam. A sedoka –kat írta Farkas Tekla, míg a tükör apevák, Jurisin (Szőke) Margit munkája.

...