Ősz ölel tájat,
Rétegfelhő szétesik.
Hideg víz zuhog.
*
Őszi borultság,
Bizony lélekhangoló.
Támadó vihar!
*
Ősszel bizalom?
Veszett, mint üres magány.
Rézkakas forog.
*
Őszben sok szép van,
De lelkem már elveszett.
Rézkakas nyikorg’…
*
Ősz a tél elő,
Nem lehet már harcolni.
Rézkakas bólint.
*
Őszbe belemúl,
Élet és a szerelem.
Rézkakas vagyok…
*
Ősszel bizony már,
Nem áll helyre semmi szép.
Vén diófánál?
*
Ősszel, már álom
Is múlik… eső mossa!
Nyári vágy kútban.
*
Ősz figyelmeztet,
Úgyse... te marha öreg…
Hörög a vihar.
*
Ősz, mint borotvás
Mester, erdőt kopaszít.
Lelkem is sírva…
*
Ősz mosolyogva
Nem nevel kukoricást…
Öntörvényűség.
*
Ősz már fölkészít:
Elvesztésre, múlásra…
Ködnek igaza…

Vecsés, 2020. november 9. – Kustra Ferenc Ferenc– íródott: anaforás senrjú csokorban

...

A tájra, fekete felhőréteg borult,
Ettől még a Nap sugara is lekonyult.

Pár órája, még a Nap sugára zavarta a szemünket,
Ezért még hordani kellett a sötétes napszemüveget.
Most meg már a levegőben van a nagy vihar szele,
De olyan, hogy még el is törhet az esernyőnk nyele.
Ebbe a viharba, bőrig ázhatunk
És nagyon vizes-kócos lesz a hajunk.

Az ősz győzködik, beszél hozzám, én meg csak hallgatom,
Szél, nekem zenél a levéltelen, kopasz ágakon.
Az egyik ágon, két varjú lebzsel.
Mag van a csőrükben, kora reggel.

Az ősz hangja, ahogy szól, zizzen-reccsen... vastag avar
Az árva, de feltámadó szél, még száraz port kavar.

A köd is van már, lassan-lassan felkúszott a sok fára,
Rájuk nehezedik, és eljön az ő ideje, várva
És marad is, míg el nem megy a napnak küldő-szavára.

Fázósan didereg a fák-bokrok oly' meztelen teste,
Őket levetkőztette rohammal a köd tegnap este.
Lombjuk már nincs, bokroknak-fáknak, már onnan, ez nem hull le.

Látom, hogy varjúcsapat repül az alacsony felhők alatt,
Lassan kezd már esni az eső is az elbujt kék ég alatt.
Sok levél, mint levetett gúnya, halomban gyűlik fa alatt.

Ha lány lennék, akkor lehetne hitem is dús keblű,
De azt gondolom, hogy így csak, bánatosan egykedvű.
Tavasz kéne, virulás, napfénysugárból kötegek,
Még tán' azt sem bánnám, ha megjelennének a legyek…

Udvaromban a japán lilaakác lombtalanítva más időkre vár,
Majd jövő tavasszal, aláülök én, ő egyszer csak, maga alatt talál.

Vecsés, 2014, október 11. – Kustra Ferenc József

...

Mond, kérlek, láttál Te már meseszerűt, nagyon szépet?
Láttál Te alkonyatkor a Balcsin aranyút fényet?
Voltál-e részese, hogy a táj, netán a víz-felszín,
Vérvörösre vált, ami természetes és nem külcsín.

Láttad-e a déli-partról este a hegyek árnyékát?
Láttad-e a vízből kiugró halak sziluett árnyát?
Ültél-e már nádas szélén, hallgatni, nézni az esti csendet?
Sétáltál-e már parton, mikor szembe kaptad a fergeteget?

Utaztál-e már a Balcsira vonattal, parti síneken,
És közben láttál mindenfélét, közeli, sávnyi vizeken?
Érezted közben, hogy gyorsan javított a magyar lelkeden?

Fiatalon, én is vonattal utaztam, és élveztem a látott csodákat,
És, ahogy közeledtünk, izgultam, felismerem-e a tavaly látottakat…
Ötven éve persze, még nem volt sok változás, mindig megkaptam… vágyottakat.

A vízben strandolni az maga a nagy csoda!
Úgy érzed a világ, bekísért téged oda…
Ott bent, ember lelke örül, ez nem uszoda...

Ültél-e már csak úgy a parton,
Egy mólón korhadó, fa-padon?
Vagy ültél a vízparti köveken,
Hosszú, vízbe belógó köpenyben…?

A móló szélén ülök, gidres-gödrös hullámok arcomra vetítik a fényt,
Az arcom a fénytől vörös lesz és kiváltja a hazaszeretet kezdeményt…

Mit nekem az Égei tenger, vagy a messzi Nagy Tavak!
Mikor barátaim a hazai, Balatoni halak.
Meg a halakat evő, sirály nevezetű madarak.

Voltál-e már ott hajnalban, amikor még üres volt a móló?
Mikor még zárva a pénztár és még nem indul ma sétahajó?

Labdáztál-e már a vízben egy jó társasággal,
Közben nagyon fröcsköltétek egymást, barátsággal?

Voltál-e a parton, amikor eső volt, az idő szeles kissé,
És egy pillanat múlva, veszett vihar, áldozatait keresé?
Ettél-e már friss, nagyon forró lángost, ott a parton,
És kóstoltad-e baracklekvárral, nem finomkodón?

Nyaltál-e már fagyit, ruhádra cseppentve, a parton ülve,
Úgy, hogy közben bambultál, nézted a nagy vizet elmerengve?
Közben nézed tele kompot, ahogy elúszott, kisebbedve?

Vágysz-e a télben arra, hogy nyáron nyaralni mész a Balcsira?
Igaz, hogy ez összejön-e, annak csak jó Isten a tudója…

Azért, javasolom, ha teheted, egyszer nézd meg télen is,
Mikor minden fehér, hó és jég! Az élményed nagy lesz, csakis…
Én, ha most tehetném, letenném a pennám és mennék máris…

Balaton a magyaroké, én is magyar vagyok, ezért enyém is!
Büszke vagyok rá, mert együtt vagyunk magyarok a Balatonnal is.
Régen, egy barom le akarta csapolni… lehetne, szántóföld is…

Vecsés, 2015. szeptember 2. - Kustra Ferenc József

...

(leoninus trió)
Mondanám neked, hogy soha, de fogadd meg és soha ne mond, hogy soha…
Látszat csak csal, álhitt, de azt folyton, akkor tőlünk most már elszakadón?
Ember gyereke már a szemének sem híhet, igazság már kikezdett.

(Tízszavas trió)
Az igazság csak valóságos hazugság,
Ne jellemezzen soha a gondolatiság!
*
Bizony sírva tapasztalom, szétesőben a világ, már megkezdték tortúrát.
Már csak szankciók és háború, ember lelkét színültig telíti a ború…
Jelenleg gonoszság az úr, ezzel telített emberiség, hiszik, ez bravúr!

Kemény lélek, kőből faragott szív,
A béke csak tégedet hív!
*
Emberek halnak meg tízezrével, irányítók keményebbek… ezen évvel.
Ha tisztán láthatnánk jobb lenne, lelkem talán reménybe belefeledkezne…
Az emberiség nagy rakás szerencsétlenség, győz háborús elégedettség.

Halnak, de ez örök látszat,
Az élet a rossznak használat...

Vecsés, 2023. május 1. – Arad, 2023. május 1. – íródott; Krüzselyi Attila azonos c. versének 2 szerzős átirataként a szerző engedélyével. A tízszavasok: Ghica Izabella Iasmina. munkája

...

Nyár, nagyon megroppant,
Tartása már csak épp langyos.
Viharral jött esők.
Hol vagy édes buja álmom?
Lecsúsztál az ingoványon?

Mint egy hajótörött,
Lemaradt a meleg idő.
Viharnak sodrása.
Sáros, agyagos talaján,
Elrabolt egy büdös sárkány.

Szél, jó nagy sikolt
A mezőn, ég olyan közel…
Vihar, már gyötrődő.
Szuvas foga nyakad tépi,
Bérét ilyen módon kéri.

A gomolygó felhők
Széleit, szél letördeli.
Magasban van vihar!
Kiszívja belőled léted,
Lassan fogy belőled élted.

Az imbolygó nyírfák,
Mint kísértetek… éjfélkor.
Kócolgatós vihar.
Összerogysz majd a sarokban,
Mint kupac rongy egy csomóban.

Vízparti a fűzfa,
Gallyával fésüli vizet.
A vihar mozgatja.
Ott már soha fel nem éledsz,
Így lesz lassan most már véged.

Vecsés-Győr, 2016. augusztus 2. - Kustra Ferenc József- TANQ -ban írta meg a szerzőpáros…
A HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Ötvösné Németh Edit. A versrész címe: „Sárkány”

...

A tanka csokrot eredeti Bashó féle stílusban írta meg a szerzőpáros.

Rebbenő harmat
Reggel csókja oly’ buja.
Párás virradat.
Lágyan hullik a földre,
Elhagyja ágát őszre.

*

Hajnalban, ködös,
Hideg reggelen; szélcsend.
Átázott avar.
Lepihen a mezőre,
Nedves lesz egykettőre.

*

Összehúzta már
Magát a gőgős hőség.
Jön hajnali dér.
Ott marad egyelőre,
Nem száll a hegytetőre.

*

Falevél sárgán
Rezzen a hűs hajnalban.
A harmat nehéz.
Nem vágyik az esőre,
Csak puha heverőre.

*

Gyümölcsöt ontja
Színes ruhában a fa.
Már hajnal hideg.
Végigfut testén ere,
Életét bevégezte.

*

Didergő hideg
Hűti hajnalban avart.
Kutya is vacog.
Fekszik csak elvérezve,
Bújába temetkezve.

Vecsés- Budapest, 2016. július 1. - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „Sárga falevél”

...