Avagy stílus és megírás…(Kiegészítve európai stílusú haikuval és tankával)

A művelt világban az író kell, hogy tudjon írni!
Ha nem tud írni, csak kiad, azt, hogy lehet nevezni?
*
Az ékesszólás
Erény, a rossz stílus bűn!
Sokan vannak így.
*
A formátlan irodalom kialakulásának, eredetének,
Egyike, talán következménye, a protestáns cikkek, terjedése…
A stílus megvetése és az erkölcsösködő, álnok képmutatás
Bűn, és mert nincsen bölcselkedő mentség, irodalmi gorombáskodás…

Vannak embereknek a lelkében, stílustalan irodalom,
De nincs az országút árka mellett, hűs-kút- árnyék sokadalom.

Az írás nagyon más! Nem lehet megmintázni, vagy lefesteni,
Írni vagy beszélni annyi, mint szépségkép tehetséggel élni.

Írni nem tudó írók egyik mentegetőzése, a sokféle műfajok,
És azt hiszik, egyik műfajhoz illek, másikhoz nem, mert ezek a stílusok.
De a stílus hiánya, a hangnak a hiánya is,
És akkor a mű híján van már a megírásnak is.

Ember! Tedd csak föl a nagy kérdést magadnak!
Tulajdonképpen a stílek miben állnak?
Ha az öntudatlan erő csak fütyül a szabályokra,
A jelzők művészetére, ha ezt érzed bugyraidba,
És ráadásul nem használod írásjeleket,
Elveszted az érdemi-munka fejezeteket.

Az értelmi munka
És az írás munka,
Van, hogy kisiklik az öntudat hatalma alól!
Ha még időben feleszmélsz, még hozzá adhatól.

A stílus folyamatainak jó elemzése a benyomásnál kezdődnék…
Talán a már nagyon elvont, megfelelő és tiszta fogalommal végződnék.
Minden esetre a jó elvek, az eszme, lehet, mint érzéklet üledéke,
De a puszta eszméknek bolygó-árny-állapotnak nincs semmi érdekessége.

A szabatosság, néha a vonakodó képzelmek érdeme,
Az összhang bizony ritkább, döntőbb a qualitás a végére.
A szóképek, olvasottságból erednek, fölújíthatók, leírhatók!
Kellene még ehhez az a szó-lélektan, és az érzések… beírhatók.
Szókép-teremtő művészet része legyen az irodalmi műveltségnek,
Ennek benne kell lenni művekben, virága legyen az értelmi kertnek…

A tudok a szabadság alapelve, de nem alapja művészetnek,
Mert a tudat tévedhet, így mi is, ez gátja lehet értelmiségnek…
Az értelmi teremtődés, a képekkel dolgozó értelem fájától
Elválaszthatatlan, mint tudatalatti állapot gyakoriságától.
Még ide kell sorolni a tudás felfedezést,
Valamint a bölcselő és eszmei szerkesztést.

Dőreség: az, hogy az emlékezet mindig tudattalan!
Akkor, amikor előkerül, őkelme akaratlan?
*
Az emlékezet
Maga, tudatalatti!
Emlék raktárház…
*
A tehetség magában hord egy ösztönszerű erőt,
A tudattalanból működött, nem kimeríthetőt.
Persze van, hogy a tudatalatti túlárad, elnyeli tudatot,
És belülről azt diktálja nekünk, ami vonakodva íródott…

Ha egyszer sikerült megragadni a szóvirág lágyan zengő dallamát,
Akkor kompozíció kialakul a fejben, segítve csatlakozást…
Van, hogy biz' ki kell javítani az önkéntes fogalmazványt,
De van, ki nem meri, mert nem tudja az újra fogalmazást.

Az ihlet egy oly' állapot, mely jöhet a tudatalattiból,
Lehet bár második állapot… az észbeli gondolatokból.
Lehet nekikészülődés nélkül is dolgozni,
Valamit kényszerűen hajtva… elgondolkozni.

Érzéklet átalakulva lesz képzelet,
Uralkodás a tudatalatti felett!
Képzelet alakul át eszmévé,
És az fejlődik majd, valamivé…
Ez ölti megfelelő formát, ami nekünk a legjobbnak látszik,
Ehhez adjuk a szóemlékezetet, ami megírásra várszik.
*
Az észbeli és
Lelki folyamat vegyes.
Van szerepcsere!
*
A ráeszmélésnek és sőt, az akaratnak is van szerepe,
Az írás titokzatos-tünemény végső kifejlődésébe…

Képzelmek egyben nagyon érzékenyek...
Kell, agyunkban tartalékok legyenek…
Ők gazdagon érzékelő egyedek.

Vannak gondolatok, miket nem vesz észre a vágyó lelkünk,
Pedig, érzékeny megújító képességgel rendelkezünk!
Vannak benyomások, amikkel nem tudjuk, hogy mit kezdhetünk.

Írhat az ember, akár főleg általánosságról,
Ha egyszerre szólnak nyíltságról, titokzatosságról...
A szók, mik titkos jelek, titkos jegyek valójából.

Minden titkos jegy magában hordozza már magát a megfejtést,
De ettől még nehéz megérteni az írást, mint rejtvényezést.
A nyelv mindenestől.... nagy ámító tényező,
Ami a gondolatokból visszaverődő.

Az általunk festett képek, nem láthatók, csak a volt beszédekből,
A beszédek meg nem hallhatók, csak elmúlt visszaverődésekből…
*
Képfestés nehéz
Munka, sőt már művészet!
Láttatás csoda.
*
A vers az a vers,
Próza tördelve nem az!
Áltatod magad.
Olvasód, csak jót akar!
Tárd elé nagyon hamar!
*
Írni művészet,
Gondolatleírás nem!
Író dolgozzon.
Poéta feladata,
Hogy szóképét láttassa.
*
Olvasó-igény,
Hogy művet kapjon kézhez!
Káros… förmedvény!
*
Az írás mestersége, maga a mesterség!
Sokan írnak, de a papír és toll nem elég…
Írj úgy, hogy tartsad be az összes szabályokat,
Használj írásjelet, írj rímelő sorokat!
Ne légy öncélú, mindig az olvasódnak írj,
Hogy lelke, olvasáskor feszüljön, mint az íj…

Vecsés, 2015. november 15. – Kustra Ferenc József – [R. GOURMONT „Tanulmányok” c. műve alapján. Világirodalom kiadása: 1931.]

...

Ajánlom: Szabó Lajos, kedves rokonomnak…

Iszod a bort kancsó számra,
Poharazva veszed szádra.
Ettől lesz sok gyomorsavad,
Aztán jól érzed magad.
Eszel hozzá jó szalonnát
És egy jó fej vöröshagymát.
Mondja is a kedves nejed,
Eliszod Te már az eszed.
Nincsen baj hajad alatt,
Igen jól tartod magad.
Edzed magad hétről hétre,
Adsz a magad szépségére.
Erős vagy mint vénülő bivaly,
Érmet is szereztél tavaly.
Súlyzók közt kelsz-fekszel,
Fekve- állva nyomod fel.
Idd a bort tovább-tovább,
Még nem jött el a netovább.
Ha meghagyod a borocskát,
Szétfeszíti a hordócskát.
Azért készült, hogy megigyad,
Nem lesz jó az, ha megmarad.
Edzd a tested kívül-belül,
Éld életed szertelenül.
Egy borissza mit tegyék?
Igaz magyar bort igyék!

Budapest, 1997. február 14. – Kustra Ferenc József

...

Legyen titkos ölelés: Manyi!
Szerelmes legyen és négykarnyi!
Érezném testedet,
Élvezném lelkedet!
Szorosan, karodba simulni.

Bűnös gondolatra zsibbadnék,
Veled, csak együtt lélegeznék.
Tarkóm simogatnád,
Élményt beleadnád…
Tested illatából beszívnék…

Fák árnyéka megszűnne, Manyi!
Nem engedném el, mi négykarnyi…
Kéne, szívdobbanás,
Lélek… lenne csodás.
Szünetben meg kávét szürcsölni…

Vecsés, 2019. február 9. – Kustra Ferenc – romantikus LIMERIK

...

(3 soros-zárttükrös)
Szerintem születésem óta les engemet a sötétség,
Minél jobban öregszem, egyre csak csökkenve-nő a kétség.
Szerintem születésem óta les engemet a sötétség.
*
(Kereszt rímes duó)
A jó öreg Mester folyton a nyomomban van
Néhányszor ijedtem... jól rám hozta a szívbajt.
A jó öreg Mester szerintem oly' tévedésben van...
De ettől még küldheti akarattal rám a szívbajt!

Voltam én ’Go’ tanfolyamon és nyolc lépést fejből visszamondtam.
Egyik edzőnk magyarbajnok is volt… Ilyet még ő sem tud mondta,
De én megnyugtattam, hogy bűnügyi nyomozó vagyok… szám mondta,
Hogy filmszerű a memóriám! Áldott-szerencsés vagy… ő mondta!
*
(Senrjon trió)
Kuszálódó gondolat
És köveim is kuszálódnak!
Játék heve él!
*
Gondolatim, jó sokan
Beszélgetnek öreg Mesterrel…
Életjáték… ’Go’!
*
Kövek közt élek immár,
Nem érem föl asztalt… játszanék!
Végjáték is ’Go’…
*
(Septolet)
Ez lesz,
Míg nem lesz
Halál uralma
Élet ura.

Mester fen kaszát…
Irgalmát…
Irgalmatlanságát…

Vecsés, 2021. november 29. – írtam; alloiostrofikus versformában. {1982. -ben elvégeztem egy GO tanfolyamot, amit az akkori magyar bajnok vezetett.}

...

Közöny, irgalom,
Nem épp’ édestestvérek.
Élet, középút!
*
Lélek is szorong,
Ha már a bűn az érték.
Mivé lesz világ?
*
Szép lett a csúnya!
Döntésképtelen nyerő!
Világ, fejem áll…
*
Csoda várása!
Káprázat, csodás varázs!
Kaleidoszkóp.
*
A kálváriám
Keresztje, magával von…
Megdicsőült sors.
*
Harang, halkan kong,
A szava, hitre hívó!
Megdicsőülés.
*
Kilátástalan
Remény is van, romokon.
A vágy, vágy marad!
*
Végtelen sorba
Beálltam búcsúzkodni.
Elegáns legyen…
*
Nyomorult élet,
Nem kelessz, ugyan menj már.
Magány, örökös.
*
Élet rabja, lét!
Lét rabsága örökös.
Szabadulásvágy.
*
Kőszív is gördül,
A saját célok felé.
Kimérten halad.
*
Nincs feloldódás!
Sáros vízben mosdani?
Boldog eb ugat!
*
Csillagot, begyűjt
Lélek, de csak délibáb!
Érzékcsalódás.
*
Forgószél port szór,
Lelket tisztára csiszol!
Erényt visszaad?
*
Házat dönt vihar!
Éjcsend lelket simogat!
Sírós a magány.
*
Lélek viharát,
Természet csillapítja?
Öngyógyulás kell!
*
Perc hajszolása!
Élő test! Halott világ!
Vágy áradata!
*
Sóhaja lombnak,
Levélzizegés! Lélek.
Felüdülés! Szél.
*
Éltet zizegés,
Lombsóhaj, hogyha csendes.
Relaxáció.
*
Élet gúzsba köt!
Enged érvényesülni?
Lánc! Szabadulni...
*
Élet hasztalan,
Ha sikertelen és matt.
Sorskerék forog…
*
Elkínzott lélek,
Megfáradt testben kószál…
Virul arc és sír…
*
Lét húsába vág.
Élet szomjúhozása…
Rossz körülmények.
*
A szép szó csendül
És lélek szaván rágódsz?
Reményed marad!

Vecsés, 2015. március 22. – Kustra Ferenc József – íródott: Senrjú csokorban.

...

(3 soros zárttükrös)
Vasárnap reggel, személyes jelenlétű tájszemlére indultunk.
Ahogy caplattunk a locspocs sárban, látványtól majd’, hogy elaléltunk…
Vasárnap reggel, személyes jelenlétű tájszemlére indultunk.
*
(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Cipőnkkel volt, amikor bokáig süllyedtünk,
Csak araszoltunk tovább, nem sírt föl a lelkünk…
Cipőnkkel, volt, amikor bokáig süllyedtünk.
*
(Senrjon)
Néztük a színes tájat,
Színkavalkád folyvást csak mesélt.
Volt mit… javából.
*
(Apeva)
A
Színes
Táj, mint egy
Kidőlt színség,
Jelmezszerűség.
*
(Bokorrímes)
Már csak kevéske fű maradt meg zöldnek, ami már fakó és eldőlt,
Én még emlékezek, a nyári sétacsapat egytől-egyik ledőlt…
Még horkolás is hallatszott, így a nagy séta délutánra bedőlt.
*
(15 szavas, 6 sorban)
Sárban battyogunk
Landolunk,
Tüzet raktunk!
Kis dombon száraz rész,
Szalonna sebész…
Megsütöttük, megettük, jóllaktunk, kész.
*
(Senrjú)
Úti célunkat
Elértük, sőt, jóléltünk…
Telihas böffent.
*
(Anaforás, önrímes)
Lesből, monotonul zúgva-zokogó estfelé tört ránk,
Lesből, inspirálni kezdett, egy sáros hazaút vár ránk…
Lesből leste az inspirálása hogyan hatott miránk.
*
(Haiku csokor)
Árnyék lopakszik
És sötétbe borít mindent.
Elbújt csillagok.

Hűlt a levegő,
Élőlény fagyoskodott.
Sötét vaksizás.

Majd’ kopott színek
Éj paraván mögülre…
Hűvöske szélcsend.

Sötét, nap vége.
A táj éj alá bukik,
Felhők, Hold sincsen.

Úton régi sár,
Mélye, állaga maradt…
Cipőkben pocs’ lé.

Kopaszos ősvény,
Vaddisznócsapat vonul.
Csapat amarra…

Vecsés, 2021. szeptember 22. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.

...