Senrjú csokorban…

Szekérzörgés és
Állatbőgés zsivaja.
Falusi lárma.
*
A heti vásár.
Árusok, zöldség, csirkék.
Mozgó, tarka kép.
*
Több jó ízlés
És tisztesség van dzsungelben.
A modern nép prűd.
*
Sok-sok szúnyograj!
Hihetetlen mennyiség!
Folyton támadnak!
*
Révész és halász
Csónakot ad bérbe.
Ez megélhetés.
*
Hancúrozni a
Mély folyón a csónakban…
Vizi baleset.
*
Szomorú dallam,
Szomorú melódia.
Sirató ének.
*
Parti nádasban,
Sok szárcsa rikoltozik.
Boldogság dala.
*
Vérszívók hada.
Petéknek embervér kell?
Pukli, viszketős…
*
Kavicsos sétány
Vezet a domboldalra.
Kis fa-nyaraló.
*
A domboldal is
Mintha szúnyogból lenne.
Nincsen segítség.
*
Zizegve támad,
Sok zizegés, morajlás.
Ügyes. Menekül.
*
Naplemente sem
Akadályozza őket.
Szúnyogrohamok!
*
A naplemente
Után, szabad játszani!
Tábortűz buli.
*
Vizi madarak
Rikoltva cikáznak fent.
Távoli harangszó.
*
Rőzseszedéssel
Kezdődik a tábortűz.
Égig érő láng.
*
Recsegve és a
Száraz rőzse, szikrát hány.
Lángnyelv fellobban.
*
Felhőtlen este,
Szívélyes a sötétség.
A tűz visszfénye.
*
Égő fa pattog,
Égben, ragyog, sok csillag.
Nyugalmas béke.
*
Agresszív szúnyog,
Szemtelenül üldöző!
Gyötrő támadás!
*
Ezek itt éjjel
Is látnak és támadnak.
Tűz közel segít.
*
Míg kicsi a láng,
Átugrálni… az tűztánc.
Nagy társasjáték.
*
Egy vízi madár
Megijedve felébredt.
Rikoltva suhan.
*
Szilajütemű
Dalok, boldog nótácskák.
Léleküdítés.
*
Parázs mellett a
Nótázás, éjjelig tart.
Reggel álomkór.
*
Mikor fa leég,
Vörösen izzik parázs.
Zümmögő kórus.
*
Parázsszemek is
Kezdenek hunyók, lenni.
Már kis pillantás.
*
Pici pillangók
Kergetőznek hajnalban.
Napfelkelte jő.
*
Szúnyogtámadás
Már kora hajnalban is.
Nincsen segítség.
*
Ébresztenek a
Csicsergő madaraink.
Udvari fészkek.
*
A napfelkelte
Citromsárgán pompázik.
Korán ébredés.
*
A nap szúnyogék
Üldözésével indul.
Ennek nincs vége.
*
Szúnyogok hada,
A hely sajátossága!
Szúnyog özönök.
*
Rövid nyáron kell
Szaporodnia. Vér kell!
Melegvérűé…
*
Másnap reggel nap
Ont perzselő tűzkévét.
Új nap kezdődik.

Vecsés, 2015. június 22. – Kustra Ferenc József - A kirándulásos hétvége, 1917.- ben történt Szibériában. Megírtam, egy akkor volt hadifogoly túlélő, magyar katonatiszt visszaemlékezése alapján.

...

Meleg-kivonat, senrjúban

Rekkenő hőség.
Nap a zeniten lófrál.
Árnyék is meleg!
*

Estefelé nap,
Továbbra is tűzet, köp.
Forró tajtékok.
*

Forróság dacos.
Felcsapó hullám meleg.
Szinte sült-halak…
*

Hőség, jó nehéz,
Majdnem, mint egy ólomsúly…
Izzadtság folyam.
*

Az alapszabály,
Igen sokat kell inni.
Meleg ivóvíz.
*

Utas árnyékban.
Folytonosan bridzselnek.
Meleg éjjel jő…

Vecsés, 2018. január 23. – Kustra Ferenc József – John O’ Kelly: ’Farkasles az óceánon’ c. regénye ihletésével

...

(3 soros-zárttükrös csokor)
Ülünk a családdal az udvarban és együtt nézzük az esteledő eget,
Azt bevonja tejüveg-szerűen a sötét, így már mi nem látjuk felleget…
Ülünk a családdal az udvarban és együtt nézzük az esteledő eget.

(2 soros leoninus csokor)
Kertben együtt a család, csodálja ég csillagát.
Sötétség terít fátylat, felhő köré von árnyat.

(HIQ duó csokor)
Ülhetünk,
Eget bámulva,
Esténként.

Családos
Tevékenységünk,
Udvaron.
*

A fránya sötét hozott magával egy kis érződő hűst, kerestük a kardigánokat,
Előttünk az utcán, alig látunk autókat, betonon nem verik föl porgócokat…
A fránya sötét hozott magával egy kis érződő hűst, kerestük a kardigánokat.

Lehűlt a nyáresti szél, pulóver most már elkél.
Szemben kihalt utcasor – nem száll a füst meg a por.

Sötétség,
Magányos utca,
Hűsölés.

Előttünk,
Program hiánya
Nyugalom.
*

Nálunk; este és a tűzmelegség fény kézen fogva jár, bogrács-parázs élesztve lett,
Jó volt már igy, adomázás, régi ballagási történetek mesélése mellett…
Nálunk; este és a tűzmelegség fény kézen fogva jár, bogrács-parázs élesztve lett,

Táncol az esttel a fény, üst alatt tűztünemény.
Feldereng sok-sok emlék, szállnak a régi mesék.

Melegség,
Jó ennivaló,
Mellettünk.

Élhetünk
Így még örökre,
Mesélve.
*

Közben a nap is lement, miután rongyosra kopott, már sötétségben aludt,
A tejüveg sötétség sűrűsödött, de a mi tűzünk ébren volt, nem aludt…
Közben a nap is lement, miután rongyosra kopott, már sötétségben aludt.

Lehunyta szemét az ég, szürkévé vásott a kék.
Éj, sötétbe öltözött, bográcstűz még őrködött.

Elkopott,
Már sötétség volt,
Nálunk is.

De csakis,
A tűz fényt adott,
Nem alhat.
*

A mi kis tűzünk lobogó fény és árny legókat legyárt, mind örömmel nézzük,
Játszunk a kockákkal, gyerekeket összerakni kérjük, mind örömmel nézzük…
A mi kis tűzünk lobogó fény és árny legókat legyárt, mind örömmel nézzük,

Árnyak s fények játéka, sok mozaikdarabka.
Rakjuk ki minden részét, s élvezzük az egészét.

Megmarad,
Örömet szerez,
Játékunk.

Gyerekek,
Kocka játékok,
Mind öröm.
*

De, a gyerekek gyorsan álmosodtak, érdektelenségben, lakásba bevonulás,
Én slaggal fojtottam le tüzet, vendégek szedelőzködtek… lassan hazavonulás…
De, a gyerekek gyorsan álmosodtak, érdektelenségben, lakásba bevonulás.

Lurkók már elfáradtak, aludni masíroznak.
Víztől a láng kialszik, vendég hazautazik.

Álmosak,
Lakásba mennek,
Tűzoltás.

Oly gyorsan,
Álmosodtak ők,
Elmentek.
*

Vecsés, 2023. május 5. - Pápa, 2023. május 26. - Arad, 2023. július 18. - Kustra Ferenc József - Az alapművet én írtam. A leoninus duókat szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta. - a HIQ csokor: Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poétatársam munkája.

...

Életről - gondolatok

Jó
Reggel,
Jó napot
Eredményez!
Boldog este lesz!
*
Új
Élet
Várható?
De nem jön el.
Minden a régi…
*
Új
Élet
Közeleg.
Rügyfakadás!
Kitavaszodott!
*
Új
Élet
Nem virul,
Magány győzött!
Rossz váltás után…
*
Rég
Elment
Az apám!
Emlékeim
Most, feltolulnak!
*
Ő
Nem volt
Jó ember.
Elzavarta
Szeretett apát!
*
Már
Ember
Öregen,
Nem oly’ sokat
Ér! Le is írták.
*
Nagy
Csendben
Ücsörög
Az unalmam…
Mit kéne tenni?
*
Új
Világ
Közeleg,
Akaratlan
Ránk erőltetik!
*
Éj
Sötét!
Láthatók
A csillagok…
Hold… pásztorkutya.
*
Víz
Hullik
Felhőből…
De, mi tartja
A magas polcon?
*
Nem
Élmény
Betegség
Jelenése.
Öregen… pláne!

Vecsés, 2017. március 15. - Kustra Ferenc József - Az apeva öt soros „vers”. Az első sor egy, a 2. két, a 3. három, a 4. négy, az 5. öt szótagot tartalmaz. Nem rímes. Tilos a szavak tördelése, de kötelező az írásjelek alkalmazása!

...

A poéta…

Érzem, ahogy sötétedik, a fény-sötét, féltőn ölel át,
Egyesít az ég és föld között a nagy semmiség terén át.
Elmegy a napfény, messzi útra indul,
Terjed a sötét és vakon kivirul.

Az éjszaka dalára mindig figyeltem,
Ma is olyan, mint… feszített húr a lelkem.
Estefelé az asztalnál írnak a Poéták,
Alkotnak, jókat, nekik nem gond, gyűlnek a strófák.

A fény lassan láthatatlan lesz, de a maradék,
Még lilás-vörösben játszik… csak álom-szakadék.
A Poéta, hogy lásson, gyújt, legalább két gyertyát,
Lúdtolla hegyét megvágja... keresi fortélyát.

A gyertya fénye keveredik, a legutolsó napsugárral,
Ami beóvatlankodott a szobába, és eltűnik mával.
A Poéta a lúdtollát tentába mártja, gondolatát
Bőszen papírra veti, novellát, lírát és aforizmát.

A Poéta a saját gondolatai között lépked,
Magányosan csak álmodik, gondolatokat letépked.
A gyertya lángja táncolja a naplementét,
Ő meg nézi, közben lélekből írja versét…

Vecsés, 2012. november 1. – Kustra Ferenc József

...

Szelíd lankáidon mászkálni,
Völgyeidet, mindet bejárni…
Azonosulni… bőn,
Magamat hergelőn…
Sötétség ködében járkálni…

Este parkban, padon csücsülünk,
Sötétedéssel, sötétedünk.
Oltári szép a csend,
Nyugalomért esend.
Csókolgatlak, ez bíz’ jó nekünk!

Váltanék sebességet még föl,
De, te nem! Félsz a nagy hevemtől!
Hergelés bent marad,
Kint, látható a kard…
Elkísérlek, gerjedelemtől.

Megkívántalak, nem szégyellem,
Csak egy baj van, épp’ nem vagy velem!
Vágy fiókját nyitom,
Harcom, magam vívom!
Ígérd, előbb-utóbb Te... velem.

Csókolgatom majd a földet, mint
Az élet, helyi oltárát… kint!
Aszott már a remény,
Nálad, nincs engedmény…
Hogy jobb legyen? Igen, ha… amint…

Én bizonytalanul, csak várlak…
Veled kéne élni… ma, mának!
Volna közös öröm,
Libabőr... bőrömön.
Nem mondok le rólad, csak várlak…

Vecsés, 2018. szeptember 6. – Kustra Ferenc József- Romantikus LIMERIK csokor

...