Gyere hozzám várok rád!
Testem lelkem Téged vár!
Bú és bánat nálam elszáll.
Ha itt vagy velem édesem.
Kellesz nekem vár a testem.
T?zben ég, és vár Tégedet.
Ne tétovázz gyere gyorsan.
Ha itt leszel velem,
A mennyekbe reptethetsz.
Ott ketten eggyé válunk,
Ami a gyönyör netovábbja!

...

Eljött az este,ágyamban fekszem,
Becsukott szememmel rád gondolok édes.
Rád gondolok édes és olyan jó ez nekem.
Szívem és lelkem utadon elkísér Téged.
Boldog vagyok,hogy vagy nekem,
A sorstól megköszönöm Én ezt.
Te akkor is velem vagy,
Ha nem is vagy velem.
Lelkem a lelkeddel száguld
A végtelenben.
Fejemet párnára hajtva este,
Ezekkel a szép érzésekkel alszom el.
Remélem Neked is vannak ilyen
vagy hasonló érzéseid.
Ezekkel a szép érzésekkel kívánok jó éjszakát Neked!!

...

Várom a percet,hogy szemünk sugara találkozhasson.
Várom a percet mikor újra a karjaid közt tarthatsz!
Várom csókjaid ízét, mi ajkamat megérintheti!
Várom, hogy lángoló testemet testeddel betakarhasd!!

...

Egyetlen egy van, kiért a szívem dobog!
Egy férfi, ki oly mesze távol van valahol!
Te vagy az István, kiért a szívem dobog!
Te vagy az a férfi, ki távol vagy valahol.

Perceket, órákat, napokat, heteket,
Az Én szívem, lelkem és testem,
Boldogan, bizalommal hittel kivárja,
Mert a lelkemben mélyén érzem, hogy
Te is ugyan így érzel irántam!

...

Itt a reggel föl ébredtem!!
Mellettem az ágyam üres.
Érdekes egy gondolat,
Ami elmémben bezavart.

Nyitom ki a szemem,
De Te nem vagy itt velem,
Furcsa álmom lehetett,
Amiben biztos ott voltál Te!!

Nem emlékszem semmire,
De er?sen érzem, hogy,
Álmomban ott voltál velem,
Er?s álom lehetett, hogy így,
Ébren is itt érezlek mellettem!!

Hahó, hahó, ébredj, ébredj!
Ne er?lködj emlékezni!!
Ez csak egy álom volt!!!!
A valós lét a fontos, nem az álom!!!

Veled álmodni csuda jó!!!
De a valós léted az az igazi jó!!!
Mikor érzem, hogy tested körbe fon,
Szorosan át ölelsz és csókolsz!
Ez az amire érdemes emlékezni!!!!!
Ez az ami fontos és nem az álom!!!

...

Gondolatban, hozzád szállok,
Megölellek, megcsókollak, megölelek
Tengerkék szemedbe belenézek,
Amiben ott meglátom a lelked.
Lelked láttán, boldogság viharzik át testemen,
Zöld szemem mélyében, tengerkék szemed,
Vad vihart kavar fel.
Vad viharból tornádó támad fel,
Amit ketten Mi alkotunk meg.
Testünk, lelkünk eggyé válik,
Mint egy tornádó, mi magasból a földig ér le.
Lassan elcsendesednek vágyaink,
Mint ahogy a tornádó lassan felszívódik!
Még egyszer belenézek tenger kék szemedbe,
Ami megcsillan az én zöld szememben.
Aztán testünk elválik egymástól,
De a lelkünk ott marad egymásnak!

...