Esti fények futnak éjbe,
halk lépések, kéz a kézben.
Ezüst fejek ki-kibuknak,
árnyékukhoz ér a sötét.
Sétájukat hold kíséri ,
együtt léptükre vigyáz;
Emberpár tavasza nyílik ,
csillages?ben kivirít ...
Tapsvihar - Ég arénában;
- az ezüstkori szerelem.
Élettel telít boldog óra ,
emberemlékezet óta.

...

Megszerettelek.....Téged
Ezt kimondani sosem félek.
Az érzelmeim nem ragasztom Rád
mint egy bélyeget,
hiszen tudod a SZERELMET
megvenni nem lehet.
Szeretem ahogy rám nézel
szeretem ahogy mesélsz....emlékeid felidézed.
Tényleg megszerettelek!
Miért is és hogyan?
Sorolhatnám az okokat s a hasonlatokat.
Nem vallok szerelmet Neked ezzel,
csak Neked igérek.
Íme!
A sokból eggyet idézek:
Mint a fest?m?vész megfesti
a csodás n?i pucér testet
olyan tisztán és ?szintén foglak szeretni
Téged és a lelked!

...

Szerelem az éjszakában



Az éj sötétje alatt nézem szép szemed,
A szívem oly régen csak téged szeret,
Csillagok is ránk ragyognak,
Kezed fogom, megcsókollak, s átkarollak

Boldogság veled az élet,
Szeress engem, míg élek
A szerelmünk meseszép, de olykor pislákol
Vágytól felhevült testem csak érted lángol

Az esti szél fújdogál, simítja végig testünk
Ma éjjel egymást kell szenvedélyesen szeretnünk
Jön egy felh?, beborul a csillagos égbolt, sötét minden
Te vigyázol rám, egyetlen drága kincsem

A felh? elvonul, az es? cseppek felszáradnak
Újra felt?nnek a csillagok, s felcsendül a szerelem dala
A nap fel kell lassan, s mi összebújva ébredünk
Nincs más dolgunk egymást, kell h?en szeretnünk.

...

Ha rád gondolok szívem gyors kalapálásba kezd,
Mi azt jelzi, hogy már hiányzol nagyon nekem.
Ha rád gondolok libab?rös leszek,
Mi azt jelzi,hogy nagyon kívánlak édes.
Testi vágyaimnak elmém parancsot ad,
Nyughass még egy kicsit míg Istvánod messze van!!!
Eztán elmém parancsa hatást csap érzéseimre,
Szívem kalapálása lassan lelassul,vágyam elcsitul,
Mert tudom ha itt leszel,minden hiányom és vágyam,kielégíted.
Meg adod nekem mit csak Te adhatsz nekem,
A kéjt a szenvedélyt a mámort és a bódító gyönyört!!!!

...

Testem lázban égett,
bár nem éreztem a betegség jelét.
Szivem hevesen dobogott,
az utam hozzád vezetett....Feléd.
Játszottam a gondolattal,
milyen lehet he el?ször meglátom az arcod,
meghallani a kedves bársony hangod.
El?ször érezni gyengéd ölelésed,
egyszer?en csak megismerni Téged.
Kit?zött utam hozzád végre révbe ért,
az els? pillantásod,gyönge ölelésed
nyugtatást igért.
Mesébe ill? élményben volt részem,
azt kaptam t?led amit nem is kértem.
A legdrágább ajándékot,mit ?rzök féltve,
a testi gyönyört,lelked a szerelmed adtad cserébe.

...

Van egy nagy hibám, amit nem mondtam el eddig,
Csak te rád gondolok reggelt?l estig.
Remélem megbocsátod nekem ezt... kérlek!
Mert mindig szeretni foglak amíg csak élek!
Szeretlek

...