Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers beágyazása
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok
Halottak napi látogatóban
Fakeresztek, márványoszlopok,
Halottaim közt, körbejárok.
Kicsikét könnyeztem,
Zsebkendőm elteszem.
Éppen van temetés... virágok.

Éreztem a síroknál… vártak.
Meghallgattam... Nem válaszoltak…
Tolultak emlékek,
Körbevettek lelkek.
Míg élek, ne félj, látogatlak.

Mikor kijövők beszélgetünk,
Fontos, hogy néha együtt legyünk…
Elmentél, hiányzol,
Majd jövők… Te várol?
Életben nem menekülhetünk...

Vecsés, 2020. február 2 – Kustra Ferenc József
„Várol” = vársz! Régies szóhasználat!
...
Eddig ennyien olvasták: 58
Kustra Ferenc József
A halottaink napján… 4.
Versben és senjúban…

Gránitból van, nagyon kemény a fekhelyetek.
Magamban idézem a szép emlékképeket.
Utamon néztem, hogy a sok, holt levél pereg,
Az árok partján a sok fa meg már didereg…
*
Kuporgás padon.
Düh és kétségbeesés…
Nincs hogyan tovább.
*
Monoton élet,
Lélek, meg csak sorvadó!
Gyötrő, vak remény.
*
Hervadó mosoly
Lelki mélyülés árka,
Elmúlás fátyol.
*
Hogy itt találkozunk ez ünnep, de enyém a bánat,
Közös múltunkon merengek… ébrednek, csitult vágyak.

Ma itt sokan, halottainkra emlékezünk.
Márvány sírjaiknál ülünk, és csak révedünk.

Én is meditálok, hogy milyen magányos is a jövendő,
Nem tudhatjuk, sorban ki lesz az elmenő, a következő,
Ki tudja, mit hoz még a hét szűk esztendő.... az eljövendő!

Tovább vivő erő nincs.
Testet vonszolni is kincs…
*
Sír gyertyafényben,
Vendégségben, sok rokon.
Ők hazamennek.
*
Sír gyertyafényben,
Vendégségben, sok rokon.
Ők hazamennek.
*
Sorsok sorsokba
Fonódva, élnek, halnak.
Temetés, eljő…
*
Koszorúk virágába beleheltem szeretetem,
Ide a sírodra neked, a krizantémot teszem.
Itt hagyom, hogy világítson a szeretet-mécsesem…

Lassacskán ballagok hazafelé, szél fújja már lépteim nyomát,
Érzem sikerült magamra teríteni emlékezés bársonyát...

Vecsés, 2014. október 12. - Kustra Ferenc József
...
Eddig ennyien olvasták: 55
Orosz kaviárból… eleget?
A szomszéd háború mellett, kialakult a Közel-Keleten egy nagyon is véresebb háború…

(Leoninus csokor)
Fekete kosok! Nekem téli csizmára sem telik, maguk steakot laposra verik?
Fekete kosok! Zsír nélkül eszem a kenyeret, maguk orosz kaviárból eleget?
Fekete kosok! Maguk este bank-bálon... én meg simogatom le, koszát a kutyámon.

Fekete kosok, méltán gondolom, üres a lelketek, ez tart életben bennetek…
Fekete kosok, minket, tömeget semminek tartotok, mutatja eszkalációtok.
Fekete kosok, belőletek árad a hidegség, nem ismeritek, mi a melegség.

Titeket csak az mozgat, folyjon a háború, dőljön a pénz, nem számít a bú…
Ha Gázában elkezdik felek a népírtást, mi majd föl nem fogjuk ezt a nem ámítást.
Már hallani, egy millió ember kifelé Negev sivatagba… ez lesz halál útja!

Az odaért flotta be szállt... lelő eszközöket. Nem veszik figyelembe embereket…
Most mondta a TV. még vezényeltek oda egységeket. Nem sajnáljátok legénységet.
Itt „a szegény szomszéd háborúval” mi lesz? Vagy ez még marad, hátha még ebből sok lesz?

Nektek jó, hogy telik orosz kaviárra? Kutyánknak meg nem telik téli csizmára…
Tudjátok mivel veritek csalánt? Óperenciáson túlról kapjátok irányítást…
Nektek, fegyverre, aknára is telik… Lelketek Isten előtt biztosan nem fénylik!
*

(3 soros-zárttükrös)
Szóval fekete kosok, hogy-hogy az orosz kaviár a bendőtöknek a nyerő?
Ezt háború alatt beszerezni, enni, szerintetek Istennek olyan tetsző?
Szóval fekete kosok, hogy-hogy az orosz kaviár a bendőtöknek a nyerő?

A szemtelenségetek úgy látszik, hogy nem ismer határt,
Kereskedelmi partnert legyilkolni sem ismer határt...
A szemtelenségetek úgy látszik, hogy nem ismer határt.

Most már tisztán látszik, hogy a kaviár és fegyvergyártás nálatok egy kategória,
És közben már két háború van és már a másodikba is beszálltatok gyorsan harcba…
Most már tisztán látszik, hogy a kaviár és fegyvergyártás nálatok egy kategória.

Látszik, mint a mesében az Óperencián túl, a fegyvergyártók az irányítók,
Ebből a következtetésem, hogy az üveghegyeknél nem is nyílnak rózsabimbók…
Látszik, mint a mesében az Óperencián túl, a fegyvergyártók az irányítók.

Vecsés, 2023. október 22. –Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban egész nap mutatják a valóságot…
...
Eddig ennyien olvasták: 45
Bánat,
Naplementében…
Már én sem harcolni, sem győzni nem akarok,
Tudomásul veszem, a nappalok halandók…
Mi vagyok a világban… arc nélküli senki,
Az utcán sem köszönnek, de rám néz mindenki.

Skarlátvörös stráfot húzott a horizontra
A Nap, így jelezte az időt távozásra.
Másik oldalon éj öltötte fel fekete bársony ruháját,
Ékítve éjszaka sötét fényét… kinevetve Nap bánatát.

De majd éjjel, a vaksötét palástját, ha az éj rám teríti,
A Hold meg lelöki, és az övét meg a vállamra helyezi,
Így a szép, ezüstös holdfénypalástban díszelgek, büszkélkedek…
Gyertek Ti is emberek, jön… jő már az új reggel, készüljetek.

Vecsés, 2012. július 31. - Kustra Ferenc József
...
Eddig ennyien olvasták: 35
Papír… kedvesen mosolyog!
HIAQ – ban fogant képzetek…

Kezemben, remeg toll.
Papír… kedvesen mosolyog!
Hegy, papírárkot húz…
*

Sebbel keltem reggel,
De kiírom a kelevényt.
Majd, mosollyal alszom!
*

A papír elbírja,
Ha a tenta betűt ró rá.
Lúdtoll, nem karcolja.
*

Van mondanivalóm,
Én kifogyhatatlan vagyok.
Papír csüng szavakon…
*

Papír dolga emlék,
Poéta dolga, rögzítés.
Lúdtoll… tentát fogyaszt.
*

Kalamáris hetyke.
Lecsavarható a kupak.
Nagy baj, ha feldöntöm.
*

Papír meg csak fekszik,
Tűri a sorok halmait.
Lassan, tele írom.
*

Papíron paca van!
Nem reklamál, csak mosolyog.
Kedves, megalkuvó…
*

Végül a papírlap
Tele, sok szép gondolattal.
Olvasó meg örül.
*

Szóvetést, Isten ad.
Lúdtollat, a boltban veszem.
Gondolatom… képzet!

Vecsés, 2015. március 25. -Kustra Ferenc József - Új szépirodalmi irányzat jegyében. (A HIAQ –t és a TANQ –t én alkottam meg… szótagszám, 6-8-6 és 6-8-6-8-8) Ez illik a magyar nyelv sajátosságaihoz.
...
Eddig ennyien olvasták: 40
Az ördög elviszi a múltat…
Nagyon öreg már az udvari agg körtefa,
Nekidőlt, tartja a romos istálló fala.
A múltamra, elég sokszor visszaemlékszem,
És konstatálom, jó és rossz is történt velem,

Hosszú utamon, bottal sokszor kört rajzoltam udvar porába,
Hogy záródjon már, oda be a pech, éljen már a magányába,
De ez egy szemét! Itt van és kísér, engemet csak ráncigálva...

Úgy ordítanék, dühöngenék én... bele sötét éterbe,
Csak félek, hogy mások is meghallják... mindenét... a fenébe.
Ha kikiabálnám a fájdalmamat, máris elmúlna-e?

Ez a múlt is, vajon az ördög műve?
Unalmában ő hozta ezt is létre?
Hogy lehetne, hogy pontosan megtudnám?
Hogy lehetne, hogy akkor visszaadnám?

A pennámat is íráskor a kalamárisba mártom,
Mert végül is, ami már elmúlt, le kell írni... nem bánom.
Inkább égre nézek, tűző napsugár-palástot látom.

Ha elmerengek a múlton, akkor jól el is révedek,
A vaspatás életet, épp a jelenben is megélek.

Visszanézve a múltra ezt megfigyeltem,
A skót-vörös hajzata nem a kedvencem.
Orra piszének látszik, mint kisleánynak,
De, orrcsontja törött, mint kocsmajárónak.
Az arca szép, mint az öreg vasorrú bábáé,
Egy vasfoga van, de annak éle, mint kapáé...

A szirti sas is senki, ha törött szárnnyal ül a sziklán,
Ő is már csak a múltban él, messze a végtelen túlján!
Elnézem, hogy a villanydróton, szép sorban ülnek az emlékek,
Legyek is odarepülnek, legyen mit enni a sok fecskének.

A családi sírbolton is két kicsi mécsest égetek,
Fényük gyenge, azon keresztül a múltba nem nézhetek.
Pedig a múltam emberi része, már régen lent fekszik a hidegbe,
Lehet, hogy a múltba akkor lehetek, ha én is befekszek, ide le?

Néha szoktam beszélgetni a múlttal, idézem emlékeket,
Ha ilyenkor... ha akarom, ha nem, feltépem régi sebeket.

Lehet, hogy nekem majd, a tavasztündér hozza el a jövőt?
Lesz jövőm, vagy csak áltündér hoz valami engem lekötőt...
A múltamat, a vállamon, mint korhadt pilléren... cipelem,
Sorsos a múltamban van, az meg aztán állandóan... velem.

Az ősz csendesedni, lassulni, megállni látszik,
De előbb még a lehullott levelekkel játszik.
Az élet is őszi már, itt bizony, fújnak a szelek,
Előfordul az is, hogy az emlékek a fegyverek!

Én nem egy pergamenre írok és nem átkot szóró jóslatokat,
Az ördög készen áll, de miben akadályozza az angyalokat?
Tükörbe, ha nézek nem látok mást csak ismerős pofazacskókat!

Romlott lelkű a múlt, ezért az ördög, a támogatója,
Ő az, aki belőlünk a szép múltunknak elhordozója.
A piszok ördög elviszi a múltat, szíre-szóra?
Holnap meg már a múlt nélkül ébredünk, virradóra?

Még az is lehet, hogy a múlt önmagát köpi szembe,
Mikor nem engedi, hogy mi minden jusson eszembe!
Az ellenérzésem a nagy lehetőségből nagyon kortyol,
De az ördög elleni harcban... ó, ember néha elbukol.

Csak segítene, ha a múlt és a jövő egyeztetnének,
Hogy én az emlékeimet lássam egy nagy lehetőségnek.
Csak az a kérdés, a mocskos patás még a közelben van-e,
Magáénak érzi-e, hogy az én múltamat messze vigye,

Vecsés, 2015. április 29. - Kustra Ferenc József
...
Eddig ennyien olvasták: 34

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó