Sötét egy év áll mögöttem,
Egy leányzó szívét összetörtem.
Soha nem tudom feledni,
Ez életem végéig fog kísérni.

Félve remélek el?re,
Jobb leszek vajon jöv?re?
Foghatom-e majd két kezét?
Becézhetem-e még nevét?

Remélem Isten segít majd,
Halálomig majd velem tart.
Szeretne engem újra?
Gy?r?t húzhatok az ujjra?

Remélem fogom még ölelni,
Hogy tudok neki meg jó lenni.
Vele tartanék mindenben.
Segítsetek kérlek mind ebben.

Okoztam én már elég bajt,
Engem komoly érzelem hajt.
Talán nehéz felkutatni,
Lehet nem tudtam kimutatni.

Nem tudom mit képzelek.
Miket szül meg a képzelet.
Fejed vállamra hajtanád?
Kopoghatok szíved ajtaján?

Zuhanok egyedül a sötétbe.
Lesz olyan aki majd segíthet?
Teher nyomja a vállam.
Minden b?nöm bántam.

Tudom, én tehetek az egészr?l,
Ezért is bánom egy részr?l.
és a tudat ami feldúl,
Hogy szívem utánad koldul.

Veszélyes vizeken evezek.
Eszem teljesen elveszed.
Tiéd lennék én örökre,
Csak fogadj kérlek örökbe.

Azt hiszem ennyi elég lesz
és egyszer az élet jobbá tesz.
Biztos soha el nem feledlek,
úgy érzem én téged szeretlek.

...

Vágyakkal van teli az életünk.
Ezek nélkül nem is élhetünk.
Vágyunk a szerelemre,
csak egyetlen egy személyre,
kit megtarthatunk életünk végére.
Sokszor nem találjuk meg a nagy "?t",
ezért ki kell várnunk az id?t.
De, ha egyszer rátaláltunk,
boldogabb lesz a világunk.
Kezét soha el nem engedjük.
Szívét szívünkbe zárjuk.

...

Utállak, mert játszottál velem!
Elhitetted, hogy lehetsz a mindenem.
Csak egy játék voltam neked, kit kedved szerint manipulálhattál.
Sokszor mondtad, hogy velem lennél.
Utána mégis nemet mondtál!
Ebben hol a kegyelem?

Összetörted szívemet nem egyszer, nem kétszer sok ezer darabra.
Lettem volna szeret?d a virágzó tavaszba.
De te nem láttad, mit titkolok magamba.
Utáltalak ezért, mert csak egy játékszer voltam számodra.

...

Érzem egy fájó szív dobbanását,
Mely megszakad a másikért.
"Bántottalak" már nem is egyszer,
Ezért kérek bocsánatot ezerszer.
Fájó szíved láttán könnybe lábad a szemem
Érted hull ezernyi könnyem.
Sajnálom minden egyes b?nöm,
Mellyel fájdalmat okoztam.
Kínok közt verg?dik lelkem,
Hogy ezt veled megtettem.
Azt hogy SZERETLEK nem hazudtam soha!

...

Bánat!

Bánat ül kis szívemen,
Mert elmentél kedvesem.
Csókjaidat ?rzöm s dédelgetem édesen,
Míg haza érsz, és tiszta szívb?l átölelsz,kedvesem!
Minden porcikám érted kiállt...
Mondd! Miért nem jössz már?
Hol vagy már?
Már hallom ahogy fordul a kulcs a zárban,
Szívem dobban, hisz már itt vagy a házban!
Ne menj el többet, kérlek
Maradj velem, egyedül félek...
Karod átölel, a szád megérint
S én a boldogságtól szállok fel a csillagos égig!
Csillagoknak mesélem, hogy boldog vagyok,
Ezért kérlek téged szeress nagyon!

...

Egy érzés mely meg nem fogható
Mely szóval ki nem mondható.
Okozhat örömöt, bánatot, szenvedést
Máskor életre szóló csodálatos érzést.

Járom az utam, s ezen érzéssel,
Sokszor találkozom; legalább ezerszer.
Lesz amely kellemes, lesz amely kevésbé
Az érzést sosem ismerhetem eléggé.

Holnap tán meglelem az igazit
Másnap már szívem összetörik.
Lelkem eme érzést?l csakhogy nem szalad
Utána szívem majdhogy nem meghasad.

Csak hogy fel nem adom bármennyire is fáj
Életem eldobni ezért igen nagy kár.
Jaj, tág kör? érzelem,
Pontosan: a szerelem!

...