Eljött a karácsony, a fa díszeleg a szobába
Ködös éjszaka hozta a szentestét, be, lakásba.
Napfény, vette az irányt nyugat felé,
Elmegy, mert este már a hideg lelé.
A mi fánkon a kis csengettyű, az Isten hangja,
Ezen jött el ide hozzánk, esti ajándékba.
A szeretet útján a zene nem rekedt kolomp
De e szeretet a lelkekben szólhat, mint doromb.

A fánkon, míg a gyertyánk oly’ lassan csonkig ég
Magunkban pergessük le múltunkat egyszer még,
Később, este már a Hold nevet be az ablakon,
Nézem… kihunyó gyertyafény táncol a falakon...
Kint sikít a vágtató szél, és a semmibe múl
Álmunk, vágyunk él, a haragunk már semmi, elfúl.
Ez talán az év legszebb ünnepe
Szívünk szeretettel legyen tele.

A fa körül csillogó szemek halmaza, vágyakozón,
S gyermek, felnőtt körbejárja, várva… oly’ álmodozón.
Estefelé már, egyre feszültebb a várakozás,
De alakul az ünnepi hangulat és így már csodás.

Kik, nem szeretnek, azok a kiüresedők,
Legyünk hát mi tán' inkább, boldogságkeresők.
Karácsony-este a boldogság madara ide száll
Szeretetünk csendjén, lelkünkben nagy nyugalmat talál.

Rokonságod körében e napon, békülj ellenséggel,
S a boldogságot megleled, szeretetben, teljességgel.
Lehetnek bár üres szavak és fájhatnak a nappalok
De, szeretetben csillagjaid fent égben nem balekok.

Madár reppent fel, jeges-hideg égben,
Most falevél, nem hull alá a térben.
Igaz szeretet csak terjedjen a légben,
Az igazság szava ne vesszen a régben...

Vecsés, 2012. december 11. – Kustra Ferenc József

...

Versben, európai stílusú haikuban és 10 szavasokban.

Hatalmas, mesésen impozáns repülőgép volt,
A tengervíz, már csak ötszáz méterre csillogott…
Kabin plexiüvege is összeroncsolódott.

Az üveg repedései, tátongó nyílásainak
És szabálytalanul törött kusza-ábrás hálóinak
Összessége, jelentős akadálya volt kilátásnak.

A gép a végét járva egyenletesen, lassan süllyedt,
A belső két motor... egyik leszakad, másik hallgatott.
A jobb külső betegesen köhögött, végesen rekedt…
Hirtelen beindult, de ismét csak köhögést hallatott.

A fülke roncsaiban még ülő pilóta,
A motorból kifolyó olajra kinézett.
A pilóta gyors, konstatáló pillantása,
Egyre jobban látta, milyen közel a végzet.

Pilótát háromszáz kilométeres szélvihar tépte,
Ő meg, megmerevedve és szinte összegörnyedten ült.
Teljes erővel nyomta beszorult szarvkormányt előre,
Hallotta a gép szétesését, ettől volt olyan feszült.

Wangeroore szigeteknél trafálta két lövedék,
Ágyuk nyolcvannyolc milliméteresek, ez már örök fék…
Lövedékek célba találtak... kettős, nagy balszerencsék.

A repülőgép kiegyenlítő pontok vezérlőgombjai
Mellyel a gép hosszirányú helyzetét lehetett változtatni,
Lógtak a drótokon, a vad szélben igyekeztek himbálózni.


A kiegyenlítő lapok, úgy beszorultak,
Ahogy a bombázási repüléskor álltak…
Ettől az ily’ gépek farok nehézzé váltak.

Hidraulika, egyáltalán nem működött,
A fedélzeti telefon roncsolt, bedöglött…
A felső torony lövésze, már elröpködött.
*
Lövész, már nem lő,
Toronnyal együtt eltűnt.
Teste már úszik.
*
Első lövedék
Törzs aljába csapódott.
Rés, több méteres.
*
Heves tűz kitört,
Fekete füst, törzs mellett.
Szél eloltotta.
*
A belövéskor
Alsó torony leszakadt.
Lövész is eltűnt.
*
Csodás gép! Repül.
Nem akar még leesni.
Repülő szita.
*
Második lövedék a balszárny belépő éle előtt robbant,
És ezzel gépet szétvágta… elroncsolódott az orrburkolat…
Meg a bal belső motor... helyéről azonnal, egyben kiszakadt.

A bombázó leghátsó hátsó része tovább égett,
A lövésszel az elemésztő, mérgező füst végzett…
Körülötte minden olvadékony… oly' folyékony lett.

A bombatér ajtó leszakadt, nyitva... lyukas volt,
Gép eleje, belül is jelentősen roncsolt volt…
Bombázótiszt végleg eltűnt, még a nyoma sem volt…

Az óriásgép fedélzetén, még csak egy ember leledzett,
Görnyedten állt, sokkot kapott, mereven tengervízbe meredt…
Aztán a pilótafülke felé kezdett nehéz küzdelmet.

A törzsben szélvihar volt, de elküzdötte magát a pilótafülkébe,
Ott meg nagy nehezen bepréselte magát a másodpilóta ülésbe…
A pilóta ránézett... mindent elárult a lemondó visszanézése.

A pilóta feje sokatmondóan biccent a szarvkormánya felé,
A fedélzeti tiszt térdre rogyva segített neki nyomni lefelé…
Így is nagyon Nehezen ment, mert a bal kezén, több ujját nem is lelé.

Ekkor már a tenger közel, talán kétszáz méterre hullámzott,
Egyre gyorsabban süllyedtek lefelé, szürkülő félhomályban,
Majd vége lett, átrepültek a partvonalon, vízkép elmállott…
Esti békességet láttak, az alul suhanó városkában.

A pilóta felidézte magában, tanult térképet,
Felismerte, hogy Marsea városka itt van, létezett…
Tudta, a városka után, sima terepre érkezett.

Már csak harminc méteres magasságban vánszorogtak,
A bal motoron visszavette a gázt, csak kínlódtak…
Feljebb engedte a gép orrát. Jó becsapódásnak.

Feltűnt a nagy szántóföld, a gép hasa lassan földet ért,
Csúsztatva oldalazó merüléssel próbálta mentést…
Jobb motor gázkarral csinálta a gáz- mentő-ferdítést.

A sérült gép, szántásban csúszva csak száguldott,
A törött plexiablak földbe kapaszkodott!
Az orr rész leszakadt, kettő gyorsat bukfencezett,
Majd lassan ledőlve az aljára nehezedett.

A gép többi része tovább szántotta talajt,
A repülő maradványa egy fának rohant…
Hatalmas zajjal és lángoszloppal felrobbant.
*
Van, akinek van
Szerencséje. Kísérő.
Túlélő ilyen.
*
Őrangyala is
Volt a gépnek, szerencse.
Sors így írta meg.
*
Tudós pilóta.
Emberfeletti tudás!
Nyugalom szobra.
*
Jókor értek
Jó helyre! Ajándék élet.
Háború ilyen…
*
Kire mit ró rá
A sorsa; azt kell élni.
Túlélők vannak.
*
A pilóta rácsapott a biztonsági öv gyors-kioldójára!
Reszketve, nehezen mászott ki a biztonság sáros talajára…
Társa nem volt bekötve... Ránézett a volt arcára.
Torz volt, ismeretlen, élt... Egyet lőtt a barátságra!
*
Angliában volt akkoriban polgárőrség.
Hallották mi történt, jött a segítség.
*
A gép amerikaiaktól, német zsákmány volt,
Személyzetspecialista, angolul jól tudott.
*
Pilóta igazolta magát, amerikai iratokkal,
És mondta, megy, elszámol hajózókkal.
*
Rolf Warnow őrnagy, pilóta elmenekült,
Szövetségesek látóköréből egy kicsit kikerült.
Elment Londonba a kapott fedőcímre,
Hogy Németországba juttassák még élve!
*
Titkos akció
Volt, igen jól szervezett.
Volt tévedés is.
*
Amerikai
Kinézetű gép. Lőttek!
Német tüzérség.
*
Szövetségesek
Lenyomozták esetet…
Tanulságos volt.
*
Angol hírszerzés…
Tudják, ez német egység.
Specialisták.
*
A titkosszolgálat tudta, hogy akciózók!
Még nem tudták, mik támpontok.
*
Angolok, amerikaiak,
Németekre vadásznak,
De sötétben tapogatóznak…
Eredményért, mindet megmozgatnak.
*
Szigorú szűrés,
Titoktartás, nincs rés.
Nyelveket is beszélnek,
Maximálisan képzettek!
*
A pilóta kapcsolati címe kettős ügynök!
Már másnapra kiderültek tegnapi bűnök.

Vecsés, 2015. november 14. – Kustra Ferenc József
A KG 200 a németek szuper "csodafegyvere", titkos repülőegysége volt a II. Világháborúban. Sokba kerültek, de eredményt gyakorlatilag nem értek el. Alig van nyomuk. Ez a történet az egyik.

...

Valahogy, honnan, mindig félúton vagyok,
Remélem, innen én bárhová eljutok.
Talpam alatt halkan görögnek el a kövek,
Önzetlenül nem állok útjába senkinek.

A múltam mind rám zúdul a most felé,
De hegyek nem zúdulnak lábam elé…

Úgy tűnik, bármerre, mindig félúton vagyok,
Az életem így alakult, kicsi maradok.
Félek, de alólam nem fogy el az út,
Átélem, megyek… minden csak körbe fut.

Tisztán látom, mindig félúton vagyok,
Keresek új utat, de nem találok.
Állítólag az út a fontos, nem a cél,
Az sem segít, ha hitem és szívem acél?

Tényleges már, mindig félúton vagyok,
Hitem töretlen, tudom, mit akarok!
De ezen úton megvalósítani nem tudom,
Ezen az úton tán' vezet, de hová a sorsom?

A múltam mind rám zúdul a most felé,
Hegyek mért nem zúdultok lábam elé?

Valahogy mindig, csak félúton vagyok,
Mint ki utas… de csak pót-utas vagyok.
A sorsom, mint utam, alám kényszerül,
Én próbálok tovább menni emberül.

Vecsés, 2011. február 22. – Kustra Ferenc József

...

De jó, hogy még ezt nem tehetik… Ha mindannyiunkat sorra vehetnék,
’Földön legokosabb’ titulusát megint-mindig ostobák szereznék…
Jobb is… ne imádkozz jobb sorsodért, hogy éltednek értelmet adjon,
Kiáltsd ki: Asszonyok, belőlem mindenki nagy ostobát csináljon…

Miért kínlódsz, mint igavonó állat, annyit tanulni oly' értelmetlen,
Elég neked, ha régi jó ostoba vagy életpályádon… személyedben.
Ezen a világon mindenéből pótdíjért sokat tanulhatnak,
De egyetem tisztségesei ostobának diplomát nem adnak…

Fejjel lefele van világban minden, tudósaink tán' sorban halnak éhen…
Igaztalanok a legegyenesebbek, mert ők az ostobák a műveltek…

Vecsés, 2020. November 11. -Kustra Ferenc József - írtam: „iytop” szerzőtársam azonos c. verse átirataként, a szerző engedélyével.

...

Komoran támad az ősz, metszőek a színek.
Jő majd még a tél is, de a szánkó még minek?
Ősz jő és átveszi a totális hatalmat,
Átszínezi a bokrot, leveleket, fákat…

Ha leesik egy levél, az, az utolsó levéltánc…
Ha sok esik le egymás után, az már a füzértánc,
Mert a nagy hidegben majd, fáznak és lehullnak
Hideggel vívott végső harcban elhulltatnak.

A szél is kíméletlenül, folyvást fújja őket,
Szegény levélkék már nem éreznek örömöket,
Őket a nyár már nem élteti,
Földet mindannyiuk eléri.

A fakóró magára marad, egyedül didereg,
Kopaszon, sikoltva, mert nincsen már levél egyveleg.
A sároskás úton felfröccsen a zivatar.
Kihűlt, oly’ hideg sáros lé koszos… betakar.

Már csak röpke sóhajtás a nyár.
Táncos belépésre az ősz vár…
Már hajnali ködben ébredve kel a lélek,
Aranyló, őszi levél halom… ez már tények.

Még a szél rezegtetett levelek néznek merengőn,
Hogy majd mikor, hogyan érnek földet, együtt, kerengőn.
Mindezen azért ne csüggedjünk, az ősz színesen szép,
Mi meg csak ámulva nézzük olyan, mint egy álomkép.

A színesen pirosló, viharos ősz mosolyában
Sóhajtás lesz a szóból, én pihenek nyoszolyában.
A nyár még küzd, birkózik, nem adja egykönnyen magát
Hűvös őszi uralommal, nem veszejti önmagát…

Én még lefekszek a földre őszies ég alatt…
Nyoszolyám; lehullott levelek… derekam alatt.

Vecsés, 2012. november 5. - Kustra Ferenc József

...

Sohase mond, nagyon régen
Nem volt senkid az alvégen…
Sohase mond el kétszer,
De ismételd elégszer…

Voltak rég' neked is őseid,
És talán szerető szüleid,
Voltak neked többen, szerető rokonaid,
Ismételd, ne feledd… összetartozásaid.

Sohase mond, hogy neked nincsen semmi múltad,
És bár voltak rokonaid, de őket untad.
Sohase mond, nincs velük semmi emléked,
Mond, ha igen, akkor Te a múltad féled.

Múltadba visszamenni, a saját létedbe kutatás,
Lelked, így a raktáradba mélyen, kereső-kutat ás.
Ha már közeledő este éjre hangol,
Akkor már szív is elindult, elbarangol.
Az est vajon tudja-e még a régmúltat,
Vagy ő sem? Csak régvoltban... jó helyen kutat?
*
(bokorrímes)
Találkozol Te, az utca emberével,
Lehet, hogy sokkal, talán akár ezrével,
Mit akarsz az ő -sokak- segedelmével?
*
(3 soros-zárttükrös)
Hited koordinátája a lelkedbe be van írva,
Ezen az úton jutsz békéhez, ha lelked terhet bírja…
Hited koordinátája a lelkedbe be van írva.

*
(tanka duó)
Ébred a reggel,
Fény meg erre kialszik…
Fájdalmas kelés…
Érzékelés… mi való!
Békélés, holnap való?

Múltad fájdalom?
Jelennel nem dicsekszel?
Jövőt ki tudja?
Szunnyadó láng csak égjen,
Képzelet láng hevében…

Vecsés, 2015. december 1. - Kustra Ferenc József – íródott; a múlt meditációs földolgozásáról, alloiostrofikus versformában.

...