Csendes tó tükrén lágyan ringatózik egy csónak,
Melyben szerelmesek ülnek, karjaik összefonódnak,
Ajkuk összeér, csókolóznak.

Ez a boldogság nyugalma,
Hol nincs semminek hatalma.
Sem pénznek, sem földi kincsnek,
Csak egyedül a szerető szívnek.

Siófok, 2025. május 25. - Gránicz Éva -

...

A maga módján szeret,
ha éppen szeretetre méltó vagyok
és akkor is, ha a célon túll?tt
tetteim önmagukba való kiáltásukkor
feslenek szét lábai el?tt.
De szeret, mert annyi mindent átéltünk
e földi édenen, mi közelebbé tett,
mint bármelyik közelség.

...

Kincset érsz nekem Szerelmem, Neked adom életem és mindenem. Vágyak, érzések, amit kapok T?led A szívembe zárom, a lelkemben érzem. Megbecsülöm minden gazdagságom, Földi kincsem, égi boldogságom. Szeretni foglak életem végéig, szerelmes leszek Beléd a végtelenségig.

...

E Földi csuhában, meztelen lélek vén,
esdekl? remény él, fényedben ébredvén.
Álomból valóság, gyógyító orvosság,
könnycseppé válik, ha elj? a boldogság.
Mosollyal szemedb?l, ajkadra sós íze,
szívsóhaj, led?lt fal, legbels? énedben.

Tündérdal, angyalhaj, rózsaszínálomképp,
Cupido nyilától, jöv?det tárod szét.
Szepl?tlen sz?zies ártatlan foltosság,
kívánva áldott hit, átható forróság.
Csókoddal csillapítsd, szereleméhségét,
? a tanú, hisz akarod, s lehulló csillaglét.

Az évek szép pillangók, így együtt elrepkednek,
a léleknek édenkép, több mint szó: SZE(R)ETLEK!
Eggyé vált lelkeknek, a halál csak porkoláb,
az igaz szerelem örök, ha ittlétük nincs tovább.
Vérvörös krizantém virággal kezünkben,
itt, s túlvilágon, szerelem lelkünkben.

...

Gondolatban, hozzád szállok,
Megölellek, megcsókollak, megölelek
Tengerkék szemedbe belenézek,
Amiben ott meglátom a lelked.
Lelked láttán, boldogság viharzik át testemen,
Zöld szemem mélyében, tengerkék szemed,
Vad vihart kavar fel.
Vad viharból tornádó támad fel,
Amit ketten Mi alkotunk meg.
Testünk, lelkünk eggyé válik,
Mint egy tornádó, mi magasból a földig ér le.
Lassan elcsendesednek vágyaink,
Mint ahogy a tornádó lassan felszívódik!
Még egyszer belenézek tenger kék szemedbe,
Ami megcsillan az én zöld szememben.
Aztán testünk elválik egymástól,
De a lelkünk ott marad egymásnak!

...

Évek múlásával veszed majd észre,

Mennyit is ér egy másodperc része.

Ami elmúlt, elmúlt. Kár búsulni rajta.

A jöv? év úgyis új rügyeket hajta.



Más rügyeket hajt, más képben éled,

Mint reggelenként az újuló természet,

És a harmattól mindig új er?re kapva,

Mignem végül egyszer leáldozik napja.



Ne felejts el a jelenben élni,

Mindig bizakodni, és folyton remélni,

Hidd hogy bármi jót teszel te itt,

Az valahol valakit egyszer megsegít.



?rangyalok mindig vigyázzanak rád,

Ha messzi hazában sodorna a vágy.

Emlékezz azokra kik szeretve féltek,

És hoztak oly sok áldozatot érted.



Álmodozz! és tégy azért oly sokat,

Mindig szem el?tt tartva az álmokat.

Ha el is ragad az élet gyors sodra habja,

Boldogságban teljen születésed napja.



Az évek,az évek, úgyis csak jönnek.

Nem szab határt semmi az id?nek.

Földi teherrel telt életünket rójja,

Mígnem túlsó partba vágódik hajója.

...