Én a tükör vagyok! Meglátod bennem önmagad,
A képem nem torzít, nem nagyít, de nem is tagad.
Nem hazudhatok neked, mint megannyi "jó barát",
Érdekb?l fényezve fejedre rozsdás glóriát.

Úgy lásd, amint van, habár nem túl szép a kép, tudom,
Amit te ott látsz, neked is, nekem is fájdalom.
Hazug ajakkal hirdetsz szent igét, szent erkölcsöket,
Felrúgva esküt, Istennek szánt tiszta életet.

Megpróbálod hamis alkuba vonni Uradat!
Hát tenéked nem szent törvény a TÍZPARANCSOLAT!?
Hova lett hited, szép szavad meggy?z? ereje,
Ha a szíved hazugsággal, hamissággal tele?

Hirdeted a jót, és mégis megteszed a rosszat.
Hajszolod a sátán ócska kincseit naphosszat.
A hatalom, pénz és pompa, ez nálad az érték?
Önzésed ködében valahol elveszett a mérték.

Jó neked a mocsok, posványos erkölcsi fert?.
A sötétben már nem látszik a fától az erd?.
Hova lett bel?led a hit, égi szent akarat?
Miért dobod el Istent, s az igaz barátokat?

Én a tükör vagyok! Meglátod bennem önmagad.
A képem nem torzít, nem nagyít, de nem is tagad.
Én még itt vagyok! Összetörheted a lelkemet,
Cserepeiben ezerszer látod majd vétkedet...

...

Fiatalok voltunk, mikor járni kezdtünk.
Sok jót s rosszat átvészeltünk.
Sokszor fájt, sokszor volt keser?.
De a mi szerelmünk soha nem enyhült.
Sokszor hibáztam, de te mindíg megbocsátottál.
Nem tudom, megérdemellek-e egyáltalán.
Teltek a napok, a hónapok, az évek.
S a szerelmem feléd mindíg csak újra éled.
Lehet zápor, es?, zivatar.
De én mindíg itt leszek neked bármi baj akad.
Az évek során énis feln?ttem hozzád.
És tudom hogy nekem az életben nem kell más.
Ezzel a pár sorral remélem elnyerem tetszésed.
S újra érezhetem szerelmes ölelésed.
Nagyon szeretlek, tudom sokszor mondtam már.
De az én szívem mindíg csak rád vár.
Tudom, hogy ez a pár sor kevés, hogy helyre hozzam minden hibám.
De szeretném ha látnád, hogy egy új ember vár rád.
Egy új ember, akiben talán majd megbízol,
Egy új ember, akinek a szíve csak hozzád szól.
Egy új ember, akinek te vagy a minden.
Egy új ember aki nagyon szeret téged.

...

Éjjel felnéztem az égre és láttam a neved kezd?bet?jét a csillagok alakzatában.Kerestem az enyémet mind hiába,a tiéd mellet de sehol nem leltem.Aztán rájöttem,hogy nem csak a Földön de az égben sem lehetünk együtt.

Ami fájó érzéssel töltötte el érzékeny szívem galaxisát.Majd bús tekintettem a Holdra szegeztem,és itt belül mint ha csalódŕs szele égetne.

...

keres mást akit ki használsz
én ?szinte szeretetet adtam
viszonzás helyet csak hazug
szavakat kaptam

két szín? ölelés hamis puszi
most meg láttam az igazi énedet
éld csak a züll?t életed
ha ez jó neked

azt mondat barátok vagyunk
de csak szimplán haverok
az ?szinteség hol marad
nagyot változtál
mint ha nem is te lenél

nem kel ilyen barát nem kel
nem kel a fájdalom
nem kel a hazugság
nem kel a megjátszás

keres egy pali madarat
azt hiszem meg is találtad
vagy ö talált meg téged
de te ugrasz neki
mint egy béka
ez az egész tiszta tréfa

...

Kedves emlék amit ?rzök
Szívem mélyér?l el?tör
Ki tudja mikor és miért
Nem adnám oda semmiért.

Könnycsepp fut végig arcomon
Néha egy emlék fáj nagyon
Merengve élem újra át
Gyász elhamvadt s?r? porát.

Az érzések szüntelenül
kering?znek lelketlenül
játékot ?znek szívemben
Átélt múltam a jelenben

...

Most még így, augusztus derekán
Iskola kapuja még némán áll,
Néha átlép rajta néhány tanár,
Ki évkezdésre már készen áll.

Csönd, mi a falak közt lakozik,
Álmos ajtó életért rimánkodik,
Várja, hogy szélesre tárja karjait,
Éltet? diáksereg átlépje kapuit.

A csöndet a kacagás váltja,
Iskola lesz az élet fája,
Ott tanul majd sok száz diák,
Tudását nagy életbe viszi tovább.

...