Finoman sárga a fény, ha megindul a napfelkelte,
Gyúló fénye átfesti a természetet nagy remekre?
Fárad éjnek sötét színe, mint levetett pelerinje?

Reggel van, felébredtem, kávéztam, túl vagyok az őrült álmokon,
Elmúlt, már nincsen, mi éji rettenetes örvénybe visszahúzzon
Kimegyek, és az udvarban nincs, de el ücsörgők egy ködzsámolyon.

(3 soros-zárttükrös)
Álom gyötörte lelkem vészterhes, nem is tudja, mi legyen, így hajnaltájt,
Az éjjeli emlékeket tartsa melegen? Még azokat is, ami fájt?
Álom gyötörte lelkem vészterhes nem is tudja, mi legyen, így hajnaltájt.

(Septolet)
Hajnal burokban
Éled, azonban
Felébred életburokban.

Egyenes út
Mára kihalt!
Peng a csend,
Esend?

(HIAQ)
Hajnalban nyomorog
Lelkem: éjjel volt gyötrelem.
Szép nap sárga hajnal!

(Anaforás, belső visszatérő rímes, önrímes)
Az új, sárga fényben, erdős sötétben bolyongok,
Az új, sárga fényben, magányomban csak bolyongok.
Az új, sárga fényben, vaksötétemben bolyongok,
Az új, sárga fényben, még emlékekben bolyongok!

(Senrjú)
Gyönyörködök én
Mai szépséges napban.
Nap-sárgult világ.

(Anaforás, belső visszatérő rímes, önrímes)
Finoman sárga a fény, sem felhő, de, még köd nincsen,
Finoman sárga a fény, köd- takarta felhő nincsen.
Finoman sárga a fény, sajnos, boldogság se... nincsen!

Vecsés, 2016. július 1. ? Kustra Ferenc József ? Alloiostrofikus versformában íródott.

...

Élmény (külső indíték +egyéni színek) + író = irodalom

Az író nem engedheti meg a nyelv eszközeinek a felhasználásakor,
A helyes szóhasználaton kívül, a művészi stílusnak, alkalmazásakor,
Hogy ne feleljen meg művészi feladatnak követésekor, alkalmazáskor.

A stílus feladatkörét oda vezetjük vissza,
Hogy a lelkünk ezt a feladatot meghatározta.
Ahonnét indult, lélek azon birodalmába,
Elhelyezzük a stílus megértése házába.

Az élmény és az író kapcsolatából lesz az irodalom,
Ezt részben külsőséges szálak fogják össze…. a bizodalom.
Legtöbbször valami külső indítékra jön izzásba az író lelke.
A kifejezésre törekvés, hogy az olvasónak jó legyen élménye.

Az író saját lelkéből adja hozzá, a saját egyéni színeket
A téma-azonos alkotások ezért, mutatnak különbözőséget…
A kifejezésben is, kifejezetten is mutatják a különbséget.
Élmény (külső indíték +egyéni színek) + író = irodalom

Az író nem engedheti meg a nyelv eszközeinek a felhasználásakor,
A helyes szóhasználaton kívül, a művészi stílusnak, alkalmazásakor,
Hogy ne feleljen meg művészi feladatnak követésekor, alkalmazáskor.

A stílus feladatkörét oda vezetjük vissza,
Hogy a lelkünk ezt a feladatot meghatározta.
Ahonnét indult, lélek azon birodalmába,
Elhelyezzük a stílus megértése házába.

Az élmény és az író kapcsolatából lesz az irodalom,
Ezt részben külsőséges szálak fogják össze…. a bizodalom.
Legtöbbször valami külső indítékra jön izzásba az író lelke.
A kifejezésre törekvés, hogy az olvasónak jó legyen élménye.

Az író saját lelkéből adja hozzá, a saját egyéni színeket
A téma-azonos alkotások ezért, mutatnak különbözőséget…
A kifejezésben is, kifejezetten is mutatják a különbséget.

A stílus azokat a kifejezéseket keresi, az olvasói véleményhez,
Melyek a legjobban stimmelnek az egyéni vonásokkal is gazdagított élményhez.

Művészi kifejezésben az író egyénisége érvényesül, hozzánövekszik...
Az író a kifejezés és az érthető tartalom azonosságára törekszik.

A törekvés útja: az élmény színeződései teherbíró
Módon kerüljenek át, egyre jobban a műbe… mi strapabíró,
Egyre fényképszerűbben rajzolja, önmagát láttatva az író.

Az élménynek benne kell rejtőzködni olvasónak... a mondatba,
És ez a művészi anyag, az író egyéniségét hordozza…
Az egyéni szintet, semmiképpen ne veszítsük... sikoltozza!

A kezdők ügyesek? Még ne vegyék a bátorítást magukra,
Ők még csak figyeljenek, hogy művük ráfeszüljön alapokra!
Az író ott kezdődik, hogy törekszik az igaz művészetre,
Kerüli a pongyolaságot, törekszik a tökéletesre.

Az írók céljaik megvalósításában, mesterségbelien is művészek,
A stílus tetszetős formálásában, ahogy felhasználtak a követelmények.
Az írónak ismernie kell a hagyományokat, a lehetőségeket,
És az olvasó is akkor érezheti, hogy most kap új eszmeiségeket.

A vers az a műfaj, melynek a fejlődése jórészt stiláris kérdés
És, hogy a versben legerősebb a hagyomány szerepe... nem is kérdés…
A költő vershagyományokból születik. Ki milyen lesz, az más kérdés.

Prózában minden értelmes ember talán... ki tudja fejezni a gondolatait,
De verset csak az tud írni, aki tudja mi a vers, tudja saját teóriáit…
Aki olvasott verset, és aki igazán a lelkében éli meg a sorait.

A ritmus, a versforma és a rím, már régi dolgok, nagyon nagy feladat.
Kezdő költő csak vershagyományból ismerheti meg… neki még nagy falat.
Az állandó élményanyag úgy kerül ki igazi költő lelkéből,
Ha a kifejezés különbözik a többi vers kifejezésétől…
A vers nem szereti az azonosságot és szépségesen, és éppen emiatt
Igazi költő kifejező készlete a legművészibb legyen, írás alatt!

A vers önmaga a legkövetelőbb, nem tűr más tekintetet,
Mert nem tűr meg két teljesen azonosra írt költői képet.

A vers kötöttsége magyarázza a szigorú szabályokat,
A rímelés mestersége is fenntart ilyen, jó szabályokat…
Az azonos rímek ismétlődhetnek és ismétlődnek,
De a meglepően hangzó rímpárok, már feltűnőek…

A magyar nyelv hangtanilag három csoportra különíthető,
És ezek a csoportok az e -ző, az i -ző és még az ö -ző.
Az irodalmi nyelv, az e -ző nyelvjárást vette alapul
És a jogi nyelvezetben is ez szolgál törvényirásul.

Felfedez, mondjuk és írjuk, tiszta e -zéssel,
Fölfedez… már szebben hangzik, némi ö -zéssel…
Nem hangzik valami szépen, de uralkodó az e hang, író ettől óvakodik,
És a nagyon gondos írók, ezt az egyhangúságot messze, messzi ki is kerülik.

A stílus egysége erősen megköveteli a kifejezett, leírt gondolat
És környezet hűségét, a szavak stílusában is, mint értető hátsógondolat.

A helyes stílustörekvés újat akarhat, de nem erőlködve,
Az erőlködés mindig nevetséges és a munka fölöslege…
Az ismétlés, megfosztja a stílust… attól, mi művészi jellege.

A köznapi kifejezések (konvenciók) állandó használata
Megfosztja a stílust a művészi jellegétől… rossz szóhasználata.
Aki megelégszik a mindennapi kifejezésekkel, az nem művészi író,
A konvenció nem… a művészi stílusjobbító követelményeivel bíró!

Poétaság? Affinitást igényel, és mély alázatot,
Akkor írj, ha identitást érezve hozol áldozatot…
Még fontos, hogy mindig kezeld magadban a sok változatot...

Vecsés, 2015. november 25. – Kustra Ferenc – amikor az emberek még beszélgettek egymással…
[Kenyeres Imre: Rejtelmes irodalom c. műve alapján. 1931.]

...

Ritmus, mint alap… versben és 10 szavasokban és senrjúban.

A ritmus, az idő fölbontásából keletkezett lüktetés,
Teljes értékében lelki fejlemény. Majd írásba átültetés...
A ritmus a szabályosan változó időegységekből jön létre.
Keletkezésével előttünk áll a végtelen idő sok kis része.

Aztán a zene lassan kialakul a ritmusból,
Okosabbak látják, a zene kialakulásból,
Vers kialakulást utóbb, a fejlődő rigmusból.

Zene és a vers alapja, ma is csak a ritmus.
A lélek birodalmából származó a ritmus.
Lelkiállapot, méreg, öröm, mind özön-ritmus.

Íráskor kialakul egy lelki tartalom,
Ami kifejezésre törekszik, hatalom.
Lelki tartalom és ritmusfajta,
Szervesen van összekapcsolódva.

A ritmus, már önmagában is kifejezi a lelki tartalom hovatartozását,
És mindenkor ragaszkodik életre hívójához, kifejezve odatartozását.
A lélek birodalmának a törvénye ez is, mutatva a végső odaadását.

Az irodalomban, mindig a lelki alap, a megindító után kell kutatnunk,
Minden ritmusformának a lelkünkben az alapja, az élményi indíttatásunk…
Az élmény nagysága dönti el, ahhoz milyen formák tartoznak, milyen a ritmusunk.

A lelki tartalom (élmény) versben való kifejezése,
Színben, hangulatban, értésben... ritmus a nagy segítsége.

Ütemek szabályos váltakozása, fokozza a ritmus szépségét,
A költészet, ezt még fokozza, ha versszakká növeli mennyiségét.
Minő változatosság lehet, ha fokozzuk a szimmetria elvét…

Ez esetben a ritmus már nem csak a sorban lesz uralkodó,
De átragad, és az egész versszakban ez lesz meghatározó.
A költészet, ezt még fokozza, ha szimmetrikus verssorokból
Összefűzött vers egészére átszármaztatja a ritmusból.

A költőnek a lelke diktálja a formát,
És az írt szövegbe beleírja ritmusát.
És bár igen gyakran tökéletlen a versben a ritmus,
Nyújtott és bőbeszédű részekkel, javítható mumus.

A vers talán nem romlik el a kevéssé botladozó ritmus miatt,
De így veszít a művészi hatásából, hiányzó feltétel miatt…
Sok költő persze vigyáz erre, javítgat a művészi hatás alatt.

De ha verset írsz, akkor vers legyen,
Ne ragadj le egy tördelt szövegen!
Mert az a fentiek miatt nem is vers,
És nem létezik olyan, hogy szabad vers!

Igazi verset írni, az, az igazi mesterség,
Ne hagyd eluralkodni, azt mi divatos kóklerség…
Hidd! Szépet, verset írni, nem olyan lehetetlenség.
*
Mi a versek kritériumait illeti,
Ritmus, ami verset elsőben, hirdeti…
*
Emellett a szótagszám tökéletes azonossága
A rímelő sorokban az állandósága…
*
Jó, ha változatosak a rímképletek,
És ha érzékletesek a szóképek!
*
Ezek mind hab a tortán,
Ritmus az első, írj ilyenformán.
*
Tördelt prózai szöveg, tehát nem lehet vers,
Mert mint leírtam, olyan nincsen, hogy prózavers.
Ne csúfold meg a mi szépséges magyar anyanyelvünket,
Írj már Te verset, és büszkeség feszíti majd mellünket.
Ne reformáld rossz felé a világot, írj, így dolgozz,
Poéta, ne szégyelld, vedd elő az eszed, gondolkozz…
*
Próbálj meg kemény
Lenni magaddal és írj.
Művészi szépség.
*
Örök-érvényű
Verset írni művészet.
Dolgoztasd agyad.
*
Tördelt prózát, csak
Mint regényt, le kell írni.
Adjál magadra!
*
Hogy akarsz költő
Lenni, ha nem is költesz?
Ritmustalanság…

Vecsés, 2015. november 20. – Kustra Ferenc József – amikor az emberek még beszélgettek egymással… [R. GOURMONT „Tanulmányok” c. műve alapján. Világirodalom kiadása: 1931.]
A senrjú azonos a haikuval, de a természeti témán kívül, minden mást ebbe kell írni!

...

Avagy stílus és megírás…(Kiegészítve európai stílusú haikuval és tankával)

A művelt világban az író kell, hogy tudjon írni!
Ha nem tud írni, csak kiad, azt, hogy lehet nevezni?
*
Az ékesszólás
Erény, a rossz stílus bűn!
Sokan vannak így.
*
A formátlan irodalom kialakulásának, eredetének,
Egyike, talán következménye, a protestáns cikkek, terjedése…
A stílus megvetése és az erkölcsösködő, álnok képmutatás
Bűn, és mert nincsen bölcselkedő mentség, irodalmi gorombáskodás…

Vannak embereknek a lelkében, stílustalan irodalom,
De nincs az országút árka mellett, hűs-kút- árnyék sokadalom.

Az írás nagyon más! Nem lehet megmintázni, vagy lefesteni,
Írni vagy beszélni annyi, mint szépségkép tehetséggel élni.

Írni nem tudó írók egyik mentegetőzése, a sokféle műfajok,
És azt hiszik, egyik műfajhoz illek, másikhoz nem, mert ezek a stílusok.
De a stílus hiánya, a hangnak a hiánya is,
És akkor a mű híján van már a megírásnak is.

Ember! Tedd csak föl a nagy kérdést magadnak!
Tulajdonképpen a stílek miben állnak?
Ha az öntudatlan erő csak fütyül a szabályokra,
A jelzők művészetére, ha ezt érzed bugyraidba,
És ráadásul nem használod írásjeleket,
Elveszted az érdemi-munka fejezeteket.

Az értelmi munka
És az írás munka,
Van, hogy kisiklik az öntudat hatalma alól!
Ha még időben feleszmélsz, még hozzá adhatól.

A stílus folyamatainak jó elemzése a benyomásnál kezdődnék…
Talán a már nagyon elvont, megfelelő és tiszta fogalommal végződnék.
Minden esetre a jó elvek, az eszme, lehet, mint érzéklet üledéke,
De a puszta eszméknek bolygó-árny-állapotnak nincs semmi érdekessége.

A szabatosság, néha a vonakodó képzelmek érdeme,
Az összhang bizony ritkább, döntőbb a qualitás a végére.
A szóképek, olvasottságból erednek, fölújíthatók, leírhatók!
Kellene még ehhez az a szó-lélektan, és az érzések… beírhatók.
Szókép-teremtő művészet része legyen az irodalmi műveltségnek,
Ennek benne kell lenni művekben, virága legyen az értelmi kertnek…

A tudok a szabadság alapelve, de nem alapja művészetnek,
Mert a tudat tévedhet, így mi is, ez gátja lehet értelmiségnek…
Az értelmi teremtődés, a képekkel dolgozó értelem fájától
Elválaszthatatlan, mint tudatalatti állapot gyakoriságától.
Még ide kell sorolni a tudás felfedezést,
Valamint a bölcselő és eszmei szerkesztést.

Dőreség: az, hogy az emlékezet mindig tudattalan!
Akkor, amikor előkerül, őkelme akaratlan?
*
Az emlékezet
Maga, tudatalatti!
Emlék raktárház…
*
A tehetség magában hord egy ösztönszerű erőt,
A tudattalanból működött, nem kimeríthetőt.
Persze van, hogy a tudatalatti túlárad, elnyeli tudatot,
És belülről azt diktálja nekünk, ami vonakodva íródott…

Ha egyszer sikerült megragadni a szóvirág lágyan zengő dallamát,
Akkor kompozíció kialakul a fejben, segítve csatlakozást…
Van, hogy biz' ki kell javítani az önkéntes fogalmazványt,
De van, ki nem meri, mert nem tudja az újra fogalmazást.

Az ihlet egy oly' állapot, mely jöhet a tudatalattiból,
Lehet bár második állapot… az észbeli gondolatokból.
Lehet nekikészülődés nélkül is dolgozni,
Valamit kényszerűen hajtva… elgondolkozni.

Érzéklet átalakulva lesz képzelet,
Uralkodás a tudatalatti felett!
Képzelet alakul át eszmévé,
És az fejlődik majd, valamivé…
Ez ölti megfelelő formát, ami nekünk a legjobbnak látszik,
Ehhez adjuk a szóemlékezetet, ami megírásra várszik.
*
Az észbeli és
Lelki folyamat vegyes.
Van szerepcsere!
*
A ráeszmélésnek és sőt, az akaratnak is van szerepe,
Az írás titokzatos-tünemény végső kifejlődésébe…

Képzelmek egyben nagyon érzékenyek...
Kell, agyunkban tartalékok legyenek…
Ők gazdagon érzékelő egyedek.

Vannak gondolatok, miket nem vesz észre a vágyó lelkünk,
Pedig, érzékeny megújító képességgel rendelkezünk!
Vannak benyomások, amikkel nem tudjuk, hogy mit kezdhetünk.

Írhat az ember, akár főleg általánosságról,
Ha egyszerre szólnak nyíltságról, titokzatosságról...
A szók, mik titkos jelek, titkos jegyek valójából.

Minden titkos jegy magában hordozza már magát a megfejtést,
De ettől még nehéz megérteni az írást, mint rejtvényezést.
A nyelv mindenestől.... nagy ámító tényező,
Ami a gondolatokból visszaverődő.

Az általunk festett képek, nem láthatók, csak a volt beszédekből,
A beszédek meg nem hallhatók, csak elmúlt visszaverődésekből…
*
Képfestés nehéz
Munka, sőt már művészet!
Láttatás csoda.
*
A vers az a vers,
Próza tördelve nem az!
Áltatod magad.
Olvasód, csak jót akar!
Tárd elé nagyon hamar!
*
Írni művészet,
Gondolatleírás nem!
Író dolgozzon.
Poéta feladata,
Hogy szóképét láttassa.
*
Olvasó-igény,
Hogy művet kapjon kézhez!
Káros… förmedvény!
*
Az írás mestersége, maga a mesterség!
Sokan írnak, de a papír és toll nem elég…
Írj úgy, hogy tartsad be az összes szabályokat,
Használj írásjelet, írj rímelő sorokat!
Ne légy öncélú, mindig az olvasódnak írj,
Hogy lelke, olvasáskor feszüljön, mint az íj…

Vecsés, 2015. november 15. – Kustra Ferenc József – [R. GOURMONT „Tanulmányok” c. műve alapján. Világirodalom kiadása: 1931.]

...

Látunk egy közeli háborút, mert nagyon fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet…

(3 soros-zárttükrös duó)
Gondolkoztam és hinni akartam az emberiségbe,
Hátha akkor minannyian eljutnánk az öröklétbe…
Gondolkoztam és hinni akartam az emberiségbe.

Hinni akartam hittel a szívemben jóval és széppel,
De az emberi faj, föltehetőleg, erre nem szépel…
Hinni akartam hittel a szívemben jóval és széppel.

Hitemet
Akartam rakni
Eszükbe.

Csalódtam,
Mert nem gondoltam,
Mi lehet.

*
(HIAQ trió – félhaiku lánc szerűen)
Háború, az igen,
Békesség meg ugyan minek!
Bankszámla, csak nőjön…

Ember létezése
Úgy tűnik, hogy nem fenomén!
Bankszámla, csak nőjön…

Szeretet is, csakis
Álcázza magát. Halál győz!
Bankszámla, csak nőjön…

Kezdete,
Tudattalanul
Érkezett.

A halál
Területet nyer,
Tudattal.

*
(leoninus csokor)
Próbáltam hinni, hogy a háború már megszakad, halálsornak vége szakad…
De az én jóindulatom bizony olyan kevés… bezzeg lőni az biz’ tevés.
Aki sokat lövet, az sokat is keres, más gazdagok szemében emberes!

Katonák meg hullanak, mint a legyek, ehhez mit szólnak a gyerekek?
Katonák sorban halnak, milliárdosok tovább mégis gazdagodnak.
Katonák elesnek harc alatt, özvegyek nyögnek az örvegység alatt!

De ki tartja el a gyerekeket, ki olvas nekik esténként meséket?
De ki az, aki átnézi a leckéiket, ki az ki tanítja olvasni őket?
De ki az, akiért az anya és a gyerekek, napi vágyó életet élnek?
Lesz már itt nyugalom, ki ülnek kint majd: -mondják- kinn a padunkon?

Frontkatona mondja magában, huh, de nagyon hiszek magamban és hazában?
De hogyan, amikor mára már az ellenség kazettás bombákat dob le már?
Ha ellen rohamoz, fontkatonát bunker sem védi, kézigránát megöli!

Gyerekek,
Lelkük nyugalma,
Veszélyben.

Katonák,
Ország védői,
Ellenség.

*
(Senrjon csokor – félhaiku lánc szerűen)
Ez kell a gazdagoknak,
Bombát, gránátot gyárt… katonát!
Fegyvergyárosok!

Új katonáknak sok új,
Fegyver, ruha, bakancs, sisak kell!
Fegyvergyárosok!

Élet nem válogat, mert
Csak elvesz! Család és nép elvesz!
Fegyvergyárosok!

Gazdagok,
Vesztesség gyártók,
Kegyetlen.

Fegyverek,
Sebesült ember
Élete.

*
(leoninus)
Kik lesznek a jövőben a kicsi gyerekek és az iskolás gyerekek?
Kik lesznek a jövőben anyukák, akik szülnek és gyermeket gondozzák?
Kik lesznek a jövőben az apukák, voltak, de mára halott katonák?
Kik lesznek a jövőben az állampolgárok, ki alkotják lakosságot?

A jövő
Állampolgára,
Csapdában.

Anyukák,
Gyerekeikkel,
Rossz helyen.

*
(Bokorrímes duó)
Az emberiség még a háborút befejezni is léha,
Szeret szinte már, sincsen már, bár fel-fel tűnik… úgy tán' néha!

Katona legyen erős, lőnek rá és bizony… nem csak néha!
Anyuka legyen erős, ő, ha él még, családfő… nem néha!
Gyermek legyen erős, állandó gyötrés alatt áll… nem néha!

Hinni akartam én, ó a magasztos, szerető emberiségbe,
De nem sikerült, mert belebuktunk a "gazdag" szeretetlenségbe…

Hittem is,
Csak reménykedtem,
Hiába.

Sikere,
Kérdőjel alatt,
Mert rossz lesz.

*
(Senrjon trió – félhaikulánc szerűen)
Afrikai háború
Lehetséges eszkalálódás?
Gazdag gazdagszik!

Afrikai háború
Lehetséges eszkalálódás?
Mi nem számítunk?

Afrikai háború
Lehetséges eszkalálódás?
Semmi nem számít!

Vecsés, 2023. július 29. – Arad, 2023. augusztus 17. -Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális, háborús- történelmi helyzetéről. Látni TV híradókban: a videókat… „Nyugaton a helyzet változatlan”. Az alapokat én írtam, a szerzőtársam: Ghica Izabella Iasmina a HIQ -t.

...

„Földiekkel játszó
Égi tünemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!”

Nekem is volt vágyam s az égig ért,
De nem teljesült, pedig tettem érte
Amit tudtam, s most nem tudom miért
Élem életem, mikor lassan vége…

Fiatalkori erényem, bűnöm tán’
Összhangban volt. Még jól emlékszem,
Hogy erre kényesen ügyeltem talán,
Mégsem volt jó, amit s hogy tettem?

Életemben csak fáradt, poros idegen voltam,
Jártam az életutam fájó derékkal, bottal.
Igyekeztem, hogy jó legyek, sokat nem hazudtam,
Lassan már az életutamat üthetem bottal.

Mik nem teljesültek, azok maradtak az álmok,
De már sokra nem emlékszem, sokakat feledtem.
Nem születtem olyannak… nem lettem jövő látnok,
De nem baj, már úgyis kifut alólam… életem.

Mások vágyai is csak részben teljesülnek,
Pedig Isten látja lelkem, sokat akartam.
Jó emberek az életükbe belesülnek...
Én is, ha nem sikerült… fejemet vakartam

Szavakból kaptam mást, sokat nem csak őszintét,
Több volt a vitatkozó, ellenem forduló…
Csöndes emberség lenne, mit vágytam, a hitét
Adja valaki, és akkor van napforduló…

Ezeket nem kaptam meg, sokakban csalódtam,
Barátok becsaptak, pedig jót akartam és
Tettem is ilyen, mert ilyen fajta voltam,
De már megy el a hajó, idő meg kevés…

Te földiekkel játszó
Csalhatatlannak látszó…!
Óh, te csalfa tünemény,
Magad vagy a vak remény…

Vecsés, 2013. november 18. - Kustra Ferenc József – íródott; a Folytassa pályázatra – Az idézet Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez c. verséből való.

...