Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers beágyazása
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok
A szíved egyre lankad.
A szíved egyre lankad

A szíved egyre lankad
Mind fáradtabbak az éjjelek
Elképzeltek, unalmas csókjaink
Csak az égben lebegnek

Öleljük a vágyat, a semmit
A megtört kívánságok nyomát
Találkozásunk egyre késik
Nem várlak, megyek tovább

Lehetnél örökre az enyém
Az örök csak álmodás
A szívünkre mért büntetés
Egy végtelen nagy számadás
...
Eddig ennyien olvasták: 1181
Müller László
Carissima Fidelissima 01.
\\\"Ecce, carissimi, dies illa judicii magna et terribilis instat. Praetereunt dies nostri, et velociter advenit praeclarus adventus Domini.\\\"

?Ha azonban valaki mind le akarná írni - azt hiszem -, annyi könyvet kellene írnia, hogy nem tudná az egész világ sem befogadni.?

Szeretem az éveket,
amikor életem része voltál és leszel.

Szerettem a füstös kocsmát,
ahol el?ször láttalak,
a félhomályt,
a billeg? kis asztalt,
a cigaretta maró ízét,
idétlen fekete b?rkabátodat,
annyira nem illett Hozzád!

Szeretem a nyíregyházi éjszakát,
amikor megismertelek,
még akkor is,
ha észre sem vettél.

Szeretem az er?t, ami Bel?led árad,
hogy nem tör meg az élet,
hogy van er?d mindig újrakezdeni.

Szeretem a megújulást:
amikor beléptél az ajtón,
fáradtan és megtörten,
de ahogy barátn?ddel csevegtél,
megfiatalodtál,
s t?ntek a nehéz évek,
a megtörettetés.
Gyermeki voltál megint,
tiszta, lelkes és fiatal.

Szeretem a pillanatot,
amikor rájöttem,
fontos vagy nekem.

Szeretem a napot,
a múltba visszanézve,
amikor megtudtam,
hogy a városba költözöl,
s szerettem a délutánt,
amikor bejöttél hozzánk,
bár láttam,
hogy rám nem nagyon emlékezel.

Szerettem a múlt órák sorát,
ahogy ott ültél,
s a munkát magyaráztam

Szerettem a régi utakat,
amikor az országot jártuk,
szeretem a téli esték emlékét,
a fagyott cigarettafüstöt,
messzi helyeken,
kiszakadva a napi robotból.

Szeretem,
hogy álmodban kimondtad nevem.

Szeretem a kis piros versenyautót,
amit fiamnak adtál,
meseautónak hívja mindig,
az örök Karácsony titka az.

Szeretem ?szinte szavaid,
szeretem lelked meztelenségét,
titkolt bölcsességedet.

Szeretem,
hogy jobbnak hiszel engem,
mint vagyok,
hogy ösztönzöl arra, hogy jobb legyek.

Szeretem, hogy mindig
mellettem voltál és vagy,
bármit tettem,
vad ?rültségeket.

Szeretem bölcsességedet,
hogy megérted gondolataim,
egy pillantás, egy szó elég.

Szerettem okosságodat,
hogy értetted, hogy
?minek egy zsidónak papagáj...?

Gy?löltelek és gy?löltem a szegedi éjszakát,
gy?lölöm, ahogy kérdésed bennem él,
gy?lölöm ezt a lelki rákot,
mit belém oltottál.

Szeretem az energiaital-íz?
ébredéseket.
...
Eddig ennyien olvasták: 1731
Nézd

Szomorúan flangáltam, szakadtan a kiskésit,
szenvedtem frontálisat felismerhetetlenségig.
Százféle szelektált forma , szókimondó furja
szégyene fantomként századokik folytogatja!

Sziklának fújt a szél fáradt, száraz falatként
- Szaporán foltozz! Szólitottak fel szeret? feleim.
Szilárd felh?kre szaggattam felh?tlen szellemi fedelet
a szebb és felértékel?d?tt szabad feleknek hol...

Szívembe faragták a szerelem fantomképét
szépen fülelem a szenvedélyr?l formált elképzelését,
szállok felfelé a szokatlan aforizmáktól mosolyra
áll a szám a farodizmától így született a mottolya:

- Szeress! Ez a fontos szentül fogadd és így tovább...
szüntelenül filozofál míg a szememre fókuszál.
Ez a szokásos formalitás szakasztott forditotja
a szófordulatot szavakkal fabrikálva szorva fujja.

Szepl?n innen , féléven túl SZÍVEMFÁNKJA az üzenet
szabadid?mben százlapos szinfónia született!
Számtalanszor szemethuny néha fedd és szekiroz
amit kell szóvá tessz, szelíden egy csókót szervírozz!

Szikrákkal finomitva szakitunk trenddel, hagyománnyal
mint Sziranó vagy Fióna feln?tésszel, felel?s szabványban
szerepl? forma szerint finoman szorittom két kezét
- Nézd te szegf? illatú, szeder ajkú, százszorszép!
...
Eddig ennyien olvasták: 1500
Magány
Fáradt tudatom peremén játszó,
És édes délibábként átmászó
Kis fekete tündéri boszorkány,
Ne hagyj kérlek szépen ily?árván!

Lelkem tükrében te vagy az emlék.
Emlék.. és bennem minden él még.
Az örök t?z nem alszik ki könnyel
Eltakarom mindig álomköddel...

Behunyt szemem nem nyitom még ki,
Maradj még tudatom peremén , itt
Nem számít h álom vagy valóság
Egy pillanatnyi kecses boldogság.

Ha mégis álmomból felébredek
És játékos tudatomnak hiszek,
Kizöldül a zord , rideg valóság..
Rájövök, emléked édes fogság...
...
Eddig ennyien olvasták: 1542
Valentin napra
Szívtükrödben
fényözönben
képz?dik meg sziluettem,
halk-csendesen
arcod lesem
észrevétlen, szerelmesen.
Fáradt, ha vagy,
vetem ágyad,
éhedre étked készítem,
kínod gyötört
éjed mélyén
vélt valóságod szépítem.
Képzelni jót,
álmodni b?vöst
megtanított a szerelem,
s szívb?l szakadt
vad akarat,
hogy ez neked elég legyen?
...
Eddig ennyien olvasták: 1387
Szívem keresztje
Szívem b?nös keresztje vagy te
Vonszollak, mint Jézus a kálvárián
Megfeszülök rajtad keserves kínnal
Minden magányos, gyászsötét éjszakán

Vérvörös hajnalon újra feltámadok
Kaparok utánad, ismét akarlak szüntelen
Álarcban játszom, tagadva téged
Fáradtan cipelem meggy?lölt életem

Keservvel irtalak szívemb?l,
Minden percem, minden lélegzet Téged temet
Hogy letehessem végre gy?lölve imádott
Könnyt?l gyöngyöz?, vérázott keresztemet

...
Eddig ennyien olvasták: 1176

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó